Míg Lorena elment összeszedni pár cuccot szinte megsemmisülve ültem az ágy szélén. A gondolataim átvették felettem az uralmat. Nem tudtam felfogni a percekkel ezelőtti eseményeket, nem hittem el, hogy tényleg megtettem. És ami a legfurcsább volt, hogy nem bántam meg, egy kicsit sem. Sőt, most először gondolok arra, hogy átléptem egy bizonyos határt Lorával és ennek kárát láthatja a kapcsolatuk Matteoval is.
Hirtelen a bűntudat érzése fogott, de szerencsére nem tudott elhatalmasodni rajtam. Lora visszajött egy halom cuccal amit a kezében szorongatott.

-Elmegyek gyorsan lezuhanyzom. - biztosra vettem, hogy zavarban van a korábban történtek miatt, de egyáltalán nem tűnt úgy, hogy bánja, így én is könnyebben szorítottam a háttérbe a zavaró gondolatokat. Egy kisebb pipere táskával a pizsamájával elvonult a fürdőszobába, alig 25 perc múlva egy törülközővel a fején lépett ki a szaunává változtatott helységből. A pizsamája egy halványkék hosszú pólóból és egy elég rövidke fekete nadrágból állt, a lábán puha és elég melegnek kinéző zokni volt.

-Mindig zokniban alszol? - kérdeztem kissé kuncogva, hiszen itt Sanghajban elég kellemes idő volt, számomra semmi nem indokolta az extra zokni viseletét.

-Csak ha fázik a talpam. -leült mellém az ágyra, kibontotta a becsavart törülközőt a feje tetején és megrázta a kissé még vizes, de annál intenzív mangó illatú fürtjeit. Tudtam, hogy több csók nem csattanhat el közöttünk, mert a lelkiismeretem kicsinálna, hogy megakadályozzam magam abban, hogy ismét elveszítsem a fejem gyorsan felpattantam és én is bezárkóztam egy kis időre a fürdőbe. Lorával ellentétben én azonban jéghideg vízzel zuhanyoztam. Le kellett hűtenem azt a nagy forró ostoba fejem. Két hét múlva Barcelonában az apját fogom körbevezetni a paddockban és minden bizonnyal ott lesz Matteo is, hogy számolok majd el velük? Hogy számolok el magammal ezek után?

A zuhanyzás talán kicsit tovább tartott, mint terveztem, már a hideg rázott mire ráeszméltem, hogy még mindig a vízsugár alatt állok. A mangó és a citrus illatok keveréke lengte be a fürdőt, kellemesen édes és savanykás, tökéletes párosítás. A hosszúra nyúlt tusolás után felvettem egy alsó nadrágot és kiléptem a fürdőből. Lora még ébren volt, a telefonját nyomkodta mikor észrevette a fényáradatot amit a nyitott fürdőajtó okozott felém fordította a fejét, láttam, ahogy a másodperc törtrésze végigfuttatta a szemét rajtam aztán hirtelen el is kapta azt. Sikerült zavarba hoznom a...hát nem mondanám tökéletesen kidolgozottnak a testem, de kezdetleges kockák már látszódtak a hasamon, főleg most, hogy majd megfagytam a jeges zuhany után.
Beugrottam mellé az ágyba és a nyakamig húztam a takarót.

-Nem jutott meleg víz? - húzta fel a szemöldökét majd felém fordult.

-Shh, inkább bújj ide. - emeltem fel a takarót ő pedig mindenféle kérdés és tiltakozás nélkül bemászott. Magamhoz öleltem az apró meleg kis testét, így ért el minket az álom itt Sanghajban.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egy apró fénysugár sütött át a függönyön ami tökéletesen a szemembe világított ezzel felzavarva a mély álomból. Kinyitottam a szemem és Lando gyűrött, de gondtalan alvó arcával találtam szembe magam. Keze a derekamat ölelte, éppen úgy, ahogy este is.
Nem akartam megzavarni őt a pihentető alvásban, hiszen szüksége van a feltöltődésre. Óvatosan kimásztam a keze alól, összeszedtem a cuccaimat és visszamentem a szobámba. Átöltöztem, megfésülködtem, egy kis sminket is feltettem az arcomra, hogy kevésbé látszódjanak a karikák a szemem alatt. Lecsekkoltam a telefonom, arra számítva, hogy süket lesz, ahogy az elmúlt egy hétben végig, de meglepetésemre számtalan olvasatlan üzenetem volt Mattitől. Kivétel nélkül mindegyikben a bocsánatkérés és a szeretlek kifejezések különféle fajtáit olvashattam. Apró mosolyt csalt az arcomra, hogy magától jött rá arra, hogy eltúlozta a dolgot Landoval és bocsánatot kért. Az utolsó üzenetet is elolvasva elfogott egy furcsa érzés a tegnap történtek után, tudom, hogy nem volt fair Mattivel szemben, de az egy hetes mosolyszünet köztünk eléggé megviselt. Lando volt az, aki kihúzott ebből a hülye állapotból, miközben jobban megismertem és közelebb kerültem hozzá nos....minden értelemben.
Annak ellenére, hogy a tettem számomra már a megcsalás fogalmát súrolta, nem éreztem úgy, hogy megbocsájthatatlan hibát ejtettem volna. Tegnap olyan érzések voltak bennem, amik eddig még soha, valami vonzott a fiúhoz, tudni akartam milyen, ha Ő csókol meg. Visszagondolva az első csókra ismét átjárt a libabőr, mélyen belül azt akartam, hogy ez újra és újra megismétlődjön, ám a kapcsolati státuszom és a lelkiismeretem közbeszólt és egy mély, sötét verembe taszította a Landoval történtek emlékét.

Egy órával később már a reptéren voltunk a kis csapattal, a becsekkolásra vártunk. Ezúttal is a McLaren különgépével repültünk a következő verseny helyszínére, ami nem más volt, mint Baku. Kínából délelőtt 11-kor szálltunk fel, Azerbajdzsánban pedig reggel 7-kor szálltunk le. A két ország közötti időeltolódás miatt kisebb időutazásban is részt vehettünk. A pálya és a hotel is a belvárosban volt, ahová taxival vittek minket. Landoval az utazás során nem nagyon emlegettük fel a köztünk történteket, ám minden alkalommal mikor lopva egymásra néztünk mindketten elpirultunk. Carlos egy ilyen pillanatot észre is vett és azóta Lando vérét szívja, hogy mi ez a nagy szégyenlősség közöttünk, a fiú azonban egy szót se szólt. Minden alkalommal a vállával meglökte Carlost és elsütött valami pokolian rossz szóviccet.

A szállodába megérkezve éppen csak egy kis időm volt kifújni magam a repülőút után. Maya az utolsó nagyobb egyeztetésre készült velem a tortával kapcsolatban. Carlossal közös szobájukban ültünk a földön, takarókba burkolózva miközben próbáltunk dűlőre jutni a torta színét, ízét illetően. Azt már kitaláltuk, hogy három emeletes lesz és minden emelet más ízű és más témájú díszítést kap majd.

- Világoskék, fehér és mályva. Tökéletes. - csapta össze a tenyerét a nővérem miután nehéz szülés árán eldöntöttük a színeket. - A díszítést majd én megálmodom, de milyen ízűek legyenek belül? Holnapig le kell adnom az elképzelésemet cég felé. - nézett rám kérdőn Maya. Anyám! Az ő esküvője és én döntsem el milyen ízű tortát egyenek az emberek?

-Mit szólnál hozzá, ha az alsó réteg csokis lenne? Mindenki imádja a csokit. - az igazság az volt, hogy fogalmunk sem volt róla, hogy a közel 200 vendégből pontosan mennyien is szeretika csokis ízt, közvélemény-kutatásra meg nem volt időnk...vagyis csak azt hittem, hogy nincs időnk. Ugyanis amint felvetettem, hogy kérdezzük körbe a vendégeket Maya szeme mintha felcsillant volna és már át is nyújtott egy lapot és kiadta a parancsot, hogy elindulhatok és egyesével megkérdezhetem a F1 meghívott vendégeit.

Fogtam a Maya által készített listámat, egy tollat, a telefonomat és elindultam a nagy íz-választó útra. Először a George Russelbe és Alex Albonba futottam bele már a folyosón. Megkérdeztem mi a kedvenc ízük, milyet ennének szívesen majd az esküvőn. George a csokoládéra míg Albon a citromra voksolt. Felírtam mindkettejük kívánságát, megköszöntem, hogy időt szakítottak rám és már robogtam is tovább a hall felé, ahol a bárpultnál ülve megtaláltam Kimit és Vettelt. A finn szokásához híven azt mondta, hogy neki mindegy, a német pilóta azonban hozott még egy pontot a csokinak. Megköszöntem az ő válaszukat is, illetve megkérdeztem őket, hol találom a többi pilótát. Állításuk szerint Hamilton, Bottas és Max az edzőteremben vannak, a Raicing Point-os fiúk interjún vesznek részt, a többiekről viszont fogalmuk sem volt. Az edzőtermeknél valóban megtaláltam a Mercedes két versenyzőjét, kiegészülve Maxal, akik az edzés utolsó fázisaként nyújtásokat végeztek. Kopogtam és miután beengedtek a terembe felvettem az ő kívánságukat is. Három szavazat a csokinak, egy a málnának és egy a karamellnek. Lance és Segio mindketten a málnára szavaztak.

-Oké, szóval eddig három csoki, három málna, egy citrom és egy karamell. - motyogtam magamban. A papíromat bújtam mikor egy nagy mellkas került a képbe, de késő volt, nem tudtam lelassítani és megfejeltem az illetőt. - Jaj bocsánat, ne haragudj, nem figyeltem.

-Piás lány, szia. Mi vonta el így a figyelmed? - a Ferrari második pilótája, Charles Leclerc személyesen volt az, akit sikerült egy másodperccel ezelőtt letarolnom a homlokommal, mondjuk az arckifejezéséből ítélve neki kevésbé fájt, mint nekem.

-Charles, szia. Figyelj, lehet egy kérdésem? Tudod lesz a nővérem esküvőre, Carlossal és azt szeretnénk tudni, hogy melyik íz a kedvencet...izé a torta kiválasztásához kellene. - kissé zavarba voltam azoktól a szemektől amiket meresztett rám.

-Karamell, abszolút a karamell. - vágta rá szinte gondolkodás nélkül.

-Szuper köszi, és bocsi még egyszer. - a választ a bocsánatkérésemre sajnos nem tudtam megvárni, rohantam tovább a Haas csapatához, majd a Renaulthoz végül az Alpha Taurihoz, útközben elkaptam és kifaggattam Giovinazzit is. Így a McLaren üdvöskéin kívül mindenki véleménye a papírkámon szerepelt. Eddig a csoki és a karamell ízek vezetnek, szinte fej-fej mellett. A fiúk egy újabb McLaren Challange videót forgattak, ahol egy Jenga párbajban kellett megmérkőzniük egymás ellen és aki nyer, az a vesztes Instagram vagy Twitter oldalára posztolhat akármit. Amint beléptem a szobába ahol az események zajlottak Lando azonnal kiszúrt, apró mosolyra húzódott a szája. Carlos nem vett észre, annyira koncentrált, hogy borulás nélkül kiszabadítson egy elemet a torony közepéről.

-Van idő limit? Ugye van? - két kuncogás között Lando a kamera mögött álló stábtagra nézett, aki először felmérte Carlos reménytelennek tűnő helyzetét majd közölte Landoval, hogy inkább nincs időlimit, élvezzék ki a játékot. Carlos remegő kézzel ugyan, de kiszabadította a kiválasztott elemét és a torony tetejére rakta, de mire kettőt pisloghatott volna Lando már ki is vette egy újabb darabot a toronyból így ismét Carloson volt a sor.

-Mi a titkod Lando, áruld el. - kérdezte Carlos a csapattársát miközben extrán rákoncentrált egy újabb elem kivételére, ez könnyebben kijött, mint az előző azonban mielőtt a spanyol hátra dőlhetett volna a torony eldőlt. - Neee, nem igazság! - Carlos a nehezen kiszabadított játékelemmel először megdobta Landot majd lelökte a székről.

-Nyertem! - kiáltott fel nevetve Lando a földön ülve. Carlos nem szívesen ugyan, de átnyújtotta Landonak a telefonját ezzel átengedve az uralmat az instagramja felett a britnek. Ő pedig élt is a nyereményével, a lehető leggonoszabb módon ugyanis Carlosnak fel kellett vennie egy Fc Barca mezt, Lando a folyamatot instastory-ként rögzítette.
Carlos kedvenc focicsapata a Real Madrid, így számára ez igen nagy ár volt egy kis játékért cserébe, de mindent a szabályokért, nem?! Természetesen mind tudtuk, hogy Carlos cseppet sem haragszik Landora és fordított esetben ő is hasonlóképp kiélvezte volna a nyereményét.

-Fiúk, bocsi. - szóltam közbe amint észrevettem, hogy leálltak a kamerák. - A torta miatt jöttem, kéne egy kis segítség. - mutattam a már majdnem kész listámra.

-Maya téged küldött, hogy kérdezz körbe mindenkit? - nevetett fel Carlos. Ő pontosan tudta, hogy a nővérem képes ilyesmikre és már meg sem lepődött, a szemén azonban hálát láttam, azért, hogy az állapotos menyasszonya helyett én rohangálok a pilóták után.

-Csoki, nem is kérdés. - Lando kivette a kezemből a tollat és a neve mellé tett egy X-et a csoki rablikába.

Akkor ez el is dőlt, a többség csokit szeretne, a második helyen a karamell a harmadikon pedig a málna végzett. Elköszöntem a fiúktól és visszamentem Mayához, aki időközben kitalálta a torta rétegeinek díszítését és az egyéb süteményekről is gondoskodott, amiket majd a tortán kívül az egész lagzi alatt fogyasztani lehet majd. Az összegyűjtött információt átadtam neki, aki úgy ítélte meg, hogy az egész napos rohangálás után megérdemlem, hogy a nap többi részét úgy töltsem, ahogy kedvem tartja. Végre, kis szabadság! Mármint, szerettem Mayával dolgozni, ez a mai is jó móka volt, de azért fárasztó és éppen ezért úgy döntöttem, hogy a nap további részét átengedem a lustaságomnak.

Az azeri pálya egy utcai versenypálya, ami jóval több izgalmat takar, mint a hagyományos versenypályák, mivel nagyobb az esélye annak, hogy valami történik a pályával, mivel az mindennap használatban van, nyilván több a kockázata annak, hogy valami hiba csúszik a gépezetbe. Ez történt az első és második szabadedzésen 2 nappal később. George az első edzés során felszakított egy csatornafedelet így a az első szabadedzésen Landon és Sebastian Vettelen kívül senki már nem tudott mért kört menni. A második edzésen Alex Albon száguldott bele a gumifalba, aminek javítása annyira elhúzódott, hogy ezt az edzést sem tudták sokkal többen teljesíteni, mint az elsőt. A FIA döntése alapján a harmadik szabadedzést teljes mértékben elhalasztották, hogy a pályát a lehető legjobb állapotban legyen a másnapi időmérőn és a vasárnapi futamon.
Az időmérő egészen simán ment, a fiúk remekeltek, Lando és Carlos is a 4. és 5. helyet tudták megszerezni maguknak a Q1-ben. Mayával természetesen az istállóból szurkoltunk a minél sikeresebb eredményekért. A két kvalifikáció között a fiúknak kötelező volt elvonulniuk a saját pihenőjükbe, ahol Mike az edzőjük lenyújtotta őket, közben a csapat tett-vett az autók körül, a hogy hallottuk a Q2-ben több motorerővel szeretnének próbálkozni a gyors szektorokban, hogy minél tisztább képet kapjanak és több tapasztalatot szerezzenek Landot lágy míg Carlos közepes keveréken küldték ki a második kvalifikációra. A fiúk itt is remekül telejsítettek, egyik autón sem történt sérülés és hibára sem panaszkodott egyikőjük sem. Egy perccel a Q2 vége előtt Charles kisodródott a 8-as kanyarban, az autóját pedig ki kellett vontatni így Carlos értékes időt veszített amiatt csak a 11. helyet tudta megszerezni, ezzel számára véget ért a időmérő. Lando a 7.-ként zárta a második kvalifikációt, a McLaren egy versenyzője így tovább folytathatta az időmérőt. A Q3-ban erős szembe széllel találták magukat szembe a pilóták, az idejük jóval lassabb volt a Q2-es időkhöz képest még úgy is, hogy a motorok egytől egyik max beállítással futottak, Landonak nehezen, de sikerült megtartania a 7. helyet. A csapat öröme leírhatatlan volt, a hely, ahonnan rajtolhat holnap igen előkelőnek számít.
A McLaren csapat igazán jól teljesített ma.

-Szép volt Lando. Gratulálok! - elsőnek a csapatfőnök, Andreas majd a támogató csapat többi tagja pacsizott le az izzadt, lelapult hajú versenyzővel. Carlos is boldogan ölelte magához fiatal csapattársát. Ő már túlesett a kötelező méréseken és interjúkon, a napja többi része szabad volt. Mielőtt Lando elrohant volna Nichole-al gyorsan egyeztettünk vele, hogy 7-kor vacsi. Carlosnak még össze kellett szednie pár cuccot Maya pedig természetesen megvárta, nekem viszont nem volt okom tovább maradni így előre mentem.

A folyosón sétáltam, mondhatni zavartalanul, az agyam épp nem kattogott semmin, teljesen nyugodt voltam, a gondolataim szinte csak az evésre koncentrálódtak mióta fixáltuk a vacsora időpontját. A semmiből egy kéz ragadta meg az enyémet és elrántott balra, majdnem elestem a saját lábamban. A főfolyosóról nyílnak kisebb szervizfolyosócskák, de már megfigyeltem, hogy ezeket szinte senki nem használja. A legtöbb amúgy is tele van kacatokkal és dobozokkal. Nos, kivétel ezt, ahová az rejtélyes kéz magával rántott. Miután megbizonyosodtam róla, hogy bármiféle bokasérülés nélkül megúsztam a dolgot felnéztem az "elrablómra". A fiú egy másodpercet se várt, amint két lábon voltam hevesen, mégis óvatosan a falnak nyomott és forró csókot lehelt az ajkaimra miközben az arcomon pihentette a meleg tenyerét a másikkal pedig magát támasztotta meg a falnál a fejem mellett.

-Lando neked nem interjún kéne lenned? - csókunk után kérdően néztem fel rá. A szoros menetrendjébe szinte biztosan nem fért bele ez a bújócskázás.

-Igazából de, már vagy 5 perce, de ezt mindig ki akartam próbálni és végre van kivel. -kacsintott rám.

-Bolond vagy, Nichole meg fog ölni, ugye tudod?! - toltam el magamtól a fiút nevetve, ezzel sugallni felé azt, hogy ideje dolgoznia is.

-Te ölsz meg, nem ő. - direkt elmélyítette a hangját, hogy szexibb hatást érjen el, de ettől csak még viccesebb lett a szituáció. A kemény férfias szerep nem az ő terepe még, mindenesetre én jól szórakoztam a próbálkozásán.

-Később beszelünk, most menj. - és mielőtt bármit is mondhatott vagy tehetett volna már el is osontam mellette vissza a főfolyosóra, ő pedig követett ám pont az ellenkező irányba fordult. Még egyszer utoljára mindketten hátra fordultunk nagy kuncogások közepette intettünk búcsút egymásnak vacsoráig.

Miért nem érzek bűntudatot? - járt a fejemben folyamatosan a kérdés. Tudom, hogy Matti nem ezt érdemli, de mikor Lando a közelemben van semmi másra nem tudok gondolni csak, hogy jól érzem magam, végre őszintén nevetek, meg tudtam nyílni és élvezem a társaságát. A fiú korához képest elképesztően romantikus tud lenni, ezt bizonyítja a tegnapi csókunk is. Életem legforróbb három perce volt és nem túlzást azt állítanom, hogy teljesen tapasztalatlanként is jobban csókol, mint Matteo. Ilyen lenne , mikor egy Forma-1-es versenyző használja az ösztöneit? Mélyen belül persze tudtam, hogy ez így nem mehet tovább, nem élhetek kettős életet, vagy Lando vagy Matteo. A döntés jóval összetettebb volt, mint gondoltam, képtelenség választani és nem is fair egyikükkel szemben sem. Vészesen közeledett a Barcelonai nagydíj ahol majd szemtől szemben leszünk végre Mattivel, ott esélyünk lesz újra tisztázni a dolgokat, de ha úgy döntünk folytatjuk a kapcsolatunkat mi lesz Landoval? Mindkettő fiú fontos számomra, ilyen rövid idő alatt Lando képes volt belopni magát a szívembe. Ugyanakkor amikor Landoval vagyok szinte nem is gondolok Mattire. A gondolatok kettejükről szinte felőröltek és bárhogy is nézem itt én vagyok az, aki folyamatos hibákat ejt és helytelenül cselekszik.

A szobámba érve próbáltam elhessegetni a korábbi zűrös gondolatokat és nincs is jobb gondolat-elterelő program, mint a zenehallgatás. Bedugtam a fülhallgatóm és elindítottam az egyik kedvenc lejátszási listám Spotify-ról. Körbetáncoltam a szobám, olyan felhőtlen voltam. Nem törődtem semmivel, se pasikkal, se gondokkal se a pasikkal járó gondokkal, csak én voltam és Martin Garix. Míg átöltöztem egy kevésbé formális szettbe is végig szólt a zeném, egészen addig míg a kis csapat nem kopogtatott az ajtómat. Ideje megtömni a bendőt!
Vacsoránál szolidarítottunk a fiúkkal és salátát ettünk csirkemellel, nem ez volt életem leglaktatóbb vacsija, de nem is volt olyan rossz. Kellemesen elbeszélgettünk vacsora közben, ahogy mindig. Lando izgatott volt a holnapi rajttal kapcsolatban és nem akartam letörni a lelkesedését azzal, hogy felhozom a kettőnk közt erősen kérdőjeles helyzetet. A nagy beszélgetések közepette pedig ő is elfelejtette, hogy délután mi is történt köztünk. Legalább is ezt hittem, egészen addig míg vissza nem értünk az emeletünkre.