A korábban autóktól zajos pályán most halk zene szólt. A célvonalon egy  rózsákkal borított hófehér oltár kapott helyett. A rajtrácsokon pontosan 1000 darab babarózsaszín szék, fehér selyem huzatba burkolva sorakozott egymástól tökéletesen egyforma távolságra. A száguldó  cirkusz minden tagja kapott egy meghívót, beleértve a szerelőket, menedzsereket, edzőket és a csapatok főnökeit. Maya és Carlos senkit nem szeretett volna kihagyni a nagy ünneplésből. természetesen újságírók hada kívánta ellepni a szertartás helyszínét azonban ők csak a kijelölt helyen tartózkodhattak, a felfordulások elkerülése érdekében. 

Idegesen  néztem bele a tükörbe még egyszer utoljára mielőtt kilépek az öltözőmből, mint Carlos tanuja. A nyakkendőm rendben lógott a neki szánt helyen. Kék öltönyöm tökéletesen passzolt rám, bár ez a lakkcipő nem éppen az én stílusom volt, megígértem Carlosnak, hogy a kedvéért felveszem.  Fürtjeimet igazgatva léptem ki  a folyosóra.

- Végre nem McLaren szettben feszítünk. - léptem Carlos mellé. Csapattársam hasonló kék öltönyben feszített, mint én keze megállás nélkül remegett az idegességtől. - megyek megnézem a menyasszonyod. - cukkoltam fel még jobban a már így is pattanásig feszült idegekkel küzdő spanyolt. Élveztem, hogy én  simán megleshetem a menyasszony és a gyönyörű tanúját, neki pedig várnia kell még harminc percet a szertartás kezdetéig. 

- Hűha Norris, de kicsípted magad. - fogadott széles mosollyal Lorena amint meglátott a tükörből. A lányok öltözője az emeleten  kapott helyet, hogy a vőlegény még véletlen se tudja meglesni kedvesét. A spanyol babonák szerint, ha a leendő férj idő előtt látja meg menyasszonyát a házasságra átok száll. 

- Te pedig gyönyörű vagy, mint mindig. - húztam magamhoz a lányt egy szenvedélyes csókra. - Sosem voltam még esküvőn, de Maya tutira te vagy a legszebb menyasszony. - dicsértem a gömbölyded pocakú fehér ruhába bújtatott remegő kezű lányt. Tisztára mintha Carlost látnám. 

- Kár, hogy alig látom a lábam. - simított végig pocakján ami nem is tűnt olyan nagynak ebben a ruhában. A de la Fuente testvérek igazi szemet gyönyörködtető látványt nyújtva együtt léptek ki a folyosóra ahonnan korábban érkeztem. Az ajtó előtt az apjuk várt rájuk könnyekkel teli szemmel. Spanyolul mondott egy két szót a lányainak mielőtt Maya Senor de la Fuentébe karolva mély levegőt véve készen állt belevágni élete legszebb napjának kezdetébe. 

- Szabad? - tartottam fel a kezem a mellettem álló Lorenának. Kék ruhája  aminek színe megegyező színű volt az öltönyömmel lágyan omlott le a földig, a dekoltázsát elegánsan takaró anyag a derekánál összeszűkült, ezzel kiemelve vékony idomait. 

- Vágjunk bele. - karolt belém a lány. 

Két órával járunk az idény utolsó futama után. A mezőny minden pilótája elővéve legszebb öltözetét, izgatottan foglalta el a kijelölt helyét. Mihelyt az összes vendég helyet foglalt lágy zeneszó zendült fel. Az oltár jobb oldalán megjelent Carlos, ez volt a jel nekünk az indulásra. A zene ütemére lépkedve haladtunk szépen lassan a széksorok között. A szempárok először minket mértek föl, majd  megállapodtak a mögöttünk haladó Mayán és édesapján. A hagyományoknak megfelelően az apa vezeti oltárhoz a lányát, hogy a pap előtt hivatalosan adja át lánya kezét a leendő férjnek. Lopva pillantottunk egymásra Lorenával mielőtt elfoglaltuk volna kijelölt helyünket. Ő Maya balján én pedig Carlos jobbján, mint a  tanuk. 

A szertartás a pár kívánsága szerint spanyolul zajlott, de a pontos szöveget mindenki nyomon követhette a vendégek számára nyomtatott  angol nyelvű kis tájékoztatóból. Az első sorban Maya és Carlos családjaik kaptak helyet, az utána lévő sorokban pedig a pilóta kollégáink, barátnőikkel és feleségeikkel. Az eskük után következett az úgynevezett "arras", mely során a vőlegény 13 darab aranyérmét ad a menyasszonynak, ezzel is jelezve, hogy vigyázni fog rá és megvédi mindentől. Ezt követte a gyűrű húzás, majd a tanuk aláírása és csak ezután a pillanat, amire mindenki várt. 

- Én Carlos Sainz Vázquez de Castro feleségemül fogadlak téged, Maya de la Fuenre. Szeretni és tisztelni foglak. Veled leszek betegségben, egészségben, szegénységben és gazdagságban, míg a halál el nem választ.

- És én Maya de la Fuente férjemül fogadlak téged Carlos Sainz Vázquez de Castro. Szeretni és tisztelni foglak. Veled leszek betegségben, egészségben, szegénységben és gazdagságban, míg a halál el nem választ. 

-Ámen.- a pap a kelyhét az égbe emelve elmondott egy utolsó mi atyánkat miközben a hitvesi pár belekortyolt a kehelybe, amiben szigorúan szőlőlé volt beletöltve, hogy vigyázzunk a kismama egészségére. - Az Úr által rám ruházott hatalomnál fogva férj és feleséggé avatlak titeket a Római Szent Egyház neve alatt. Házasságotok legyen tartós, boldog, Áldon meg sok gyermekkel az Úr! Csókold meg a menyasszonyt! 

Carlos gyengéden átölelve húzta közel magához feleségét, hogy lágy csókkal pecsételje meg frissen tett esküjüket. Maya férje  arcára vezetve adott még egy csókot neki mielőtt mosolyogva a tapsoló, ujjongó tömeg felé fordultak volna. Most már hivatalosan is Senor és Senora Sainz. 
A naplementében kézen fogva sétáltak végig az oltárhoz vezető úton, ahol a vendégek állva tapsolva gratuláltak nekik. 

Az alkalomra a McLaren bocsájtott az ifjú pár rendelkezésére autókat és sorőröket, akik már csak   arra vártak, hogy átszállíthassák a vendégeket a lagzi helyszínére, ami nem volt más, mint a Szaúdi herceg egy kastélya. A herceg ezzel, a számára csekélységgel tisztelte meg a párt. A kastélyban inasok hada várta, hogy az érkező vendégek minden kívánságát kielégítsék. A helyszín pontos elrendezését Maya és Lorena gondosan előre megtervezte, az asztalok és a székek pontosan a kérésüknek megfelelően álltak, a külön erre az alkalomra felállított színpadon pedig a meghívott banda játszott. A lagzi menüjét mindenki kézhez kapta tegnap, hogy senkit ne érjenek meglepetésként a felszolgált ételek. 

A közös vacsora után érkezett meg a torta, amit a pár közösen vágott fel, szintén a  hagyományoknak megfelelően. A spanyol szokások azonban mások voltak, mint az angolok. Az első szeletet itt nem a párt illette, hanem a feleséget adó ház legidősebb hölgy tagját. Maya és Lorena édesanyja mosolyogva fogadta el a szeletet ami után a pár már nyugodt szívvel osztogathatta a további torta szeleteket, mindenkinek egyet az általa kért ízből. A torta után következett az ifjú pár közös tánca. Carlos a parkettre vezetve feleségét derekát átkarolva kezdett ringani vele a zene ütemére. A forgások és emelések ugyan elmaradtak, de pocak puszikból és örömkönnyekből futotta bőven. Meghatódva álltuk körbe az ifjú párt, aki nemsokkal a táncuk kezdete után intett, hogy mi is becsatlakozhatunk. 

Látva Carlos boldogságát, mosollyal az arcomon fordultam Lorena felé, aki aprót bólintva fogadta el a felkérésemet. Carlosék mellé vezetve, követve az ő példájukat ringani kezdtem a zene ütemére. 

- Egészen jól táncolsz. -nézett rám meglepett arccal Lorena. 

- Gyakoroltam. - vallottam be neki szégyenlősen a kis titkomat. Közelebb húzva magamhoz a lányt lágy csókot hintettem a nyakára. Apró libabőr jelent meg az ajkaim nyomán a lány karján. Lorena fejét a vállamra hajtva a nyugodtság teljességével táncolt tovább velem. - Gondoltad volna? 

- Mit? - emelte föl a fejét. Barna szemei kíváncsian fürkészték az arcomat. 

- Hogy itt fogunk most állni, mint egy pár? Gondoltad volna, hogy azok után, hogy olyan kiállhatatlan kis pukkancs voltál Ausztráliában, most a karjaimba zárva táncolsz velem? Gondoltad volna, hogy mindazok után amin átmentünk, most itt leszünk együtt? Gondoltad volna, hogy ... - monológomat a lány ajkai szakították félbe. Kezeit a hajamba vezetve húzott közelebb magához. 

- Túl sokat beszélsz. - elválásunk után megkaphattam a magamét. tessék először a csók aztán a beszólás. Talán mégsem változott olyan sokat, mint gondoltam. - Szeretlek Lando Norris. Te türelmetlen, heves, kanos néha idegesítő kis izé. - izé?! Oké Lena... ezt megjegyeztem. 

- Én is szeretlek, te makacs kis pukkancs. 

Szócsatánkat Maya hangja szakította félbe. Mire körbe néztem a férfiak a terem másik végébe menekülve adtak helyett a parketten összegyűlt nőknek. Gyorsan csatlakoztam kétségbeesett férfi társaimhoz, akik egytől egyik keresztbe tett ujjakkal szorítottak azért, hogy ne az ő párjuk kapja el a menyasszony csokrát. A nők akár az éhes oroszlánok vették körbe Mayát, mindenki ugrásra készen várta, hogy ő legyen a következő szerencsés aki majd oltár elé állhat. Lorena a hátsó sorban, rezzenéstelen arccal, csupán muszájból ott állva várta, hogy nővére végre elhajítsa a csokrot. A csokrot ami véletlenül az ő kezében landolt. Meglepetten pislogott körbe csalódott nőtársai között, majd kérdőn hátra fordulva, vállát felhúzva rám nézett. 

-És most mi legyen? - tátogta.  

- Jaj nekem! 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Utat! Utat a keresztapának! - Daniel hangosan tört utat magának a tömegben, kezében a babahordozóval amiben  a kis Izabella békésen aludt. 

Alig fél évvel az esküvő után már a keresztelőre készültünk, ami valamivel visszafogottabb esemény volt, mint az esküvő. Fotósok és tömeg nélkül, szűk, családi-baráti körben tartották meg a legújabb Sainz generáció megkeresztelkedését. A jeles alkalomra nem Maya és Carlos nem mást, mint Daniel Ricciardot kérte fel aki örömmel fogadta el a megtiszteltetést. 

Daniel volt az első aki meglátogatta Mayát a korházban rögtön Izabella születése után. Imádott a kislány közelében lenni, ezért kérdés sem volt, hogy ő lesz Iza keresztapja. Persze Daniel is csak egy volt Iza sok hódolója közül. A kislány abban a  szerencsés helyzetben lehetett, hogy Danielen kívül még 19 nagybácsija volt, akik előszeretettel halmozták el ajándékokkal és a fellelhető összes szeretettel a világon. 

- Szegény gyerek. - motyogott az orra alatt Charles, aki csöppet féltékeny volt Danielre amiért nem ő lett a keresztapa. 

- Nyugi Charles, lesz még alkalmad lecsapni a tisztségre. - jegyezte meg finoman barátnője Judy, akivel az esküvőn ismerkedtek meg. Maya egy barátnője volt a lány, aki a bolognai egyetemet tanult mérnökinformatikát. A lány megjegyzésével a mellettem álló Lorena alig dudorodó pocakjára utalt. 

Lorena és én az esküvő után három héttel tudtuk meg, hogy gyermeket várunk. A kezdeti kétségbeesést követően hamar elfogadtuk a tényt, hogy bizony a Brazíliában történt kalandunk hevessége alatt nem csak a ruhák szakadtak el. Maya és Carlos örült a legjobban a hírnek, mondván, hogy így majd benő a fejünk lágya. Nem tudjuk ez valaha be fog-e következni, egy azonban biztos. Az élet amit Lorena a szíve alatt hord a kettőnk szerelmének gyümölcse és, hogy ő és a baba minden versenyen ott lesznek velem, hogy a pálya másik oldaláról alkothassunk egy csapatot. 

Uncle_Daniel in da house

Sziasztok! 🤗 

Ez  a pillanat is eljött, elérkeztünk a történet végéhez, ami nagyon hosszú időn keresztül jelentette nekem a kiutat a karantén szürke hétköznapjaiból és a vizsgaidőszak alvilágából. 

Köszönetnyilvánításképp én csak nagyon röviden szeretnék hozzátok szólni, ennek egy egyszerű oka van. Nem találom a  szavakat. 😅  

(Megpróbáltam átnézni a hibákat minden részben, de sajnos nem várt nehézségekbe ütköztem. Meghalt a lapotopom, a telefonomon pedig soha nem végeztem volna, így a legtöbb részt végül az eredeti verzióban töltöttem fel. Ha esetleg találtok hibákat előre is elnézést kérek, nézzétek el nekem. 😓😓)

A történetet majdnem 9 EZER olvasóval zárul, ami egy fantasztikus szám, olyan nagyságrend amit ebben a  pillanatban még felfogni is nehéz. 😯😍 

ÉÉÉÉS DOBPERGÉS
@szukanyandiii , @Judy_Taurus , @becauseihaveyou  Örök hála nektek a sok kommentért! Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is ennyi hozzászólást kapok majd. Imádtam olvasni őket, eskü ti dobtátok fel a napjaimat 🧡🧡

A másik történet, a P.S I Love You természetesen még folytatódik. Várlak titeket oda is örömmel (csöpp önreklám) 😁🥰

Ha bármi kérdésetek van nyugodtan írjatok akár privát üzenetet is.

KÖSZÖNÖM, hogy velem voltatok! 
Vigyázzatok magatokra! 💛

Amina_Wells