- Tudok egy jó helyet, Port Melbourne Beach-en van. - hosszú percek után végre kibökött egy mondatot, már kezdett kínos lenni a szitu, főleg, hogy a fotósok is itt  loholnak a nyakunkba. 

-Úgyis helyi kajára vágytam, és ezeket is le kéne rázni. - mutattam a hátam mögött le-le szakadozó kattogókra. Észre se vettem, de mintha gyorsítottunk volna  a tempón. Brit barátocskám mellettem nagyon gondolkodóba esett, most vagy ennyire bonyolult dolgot mondtam, vagy ennyire lassú az észjárása, de hát angol, mit is vártam tőle, igaz?  Kettőt se pislogtam megragadta a kezem és elhúzott balra, egy sikátorba?! Oké, ez egyrészt fura, másrészt hálát adok az eszemnek, hogy nem a magassarkúm van rajtam. Nem pont így képzeltem el az elrablásom pillanatát. 

-Mi a fenét csinálsz Norris? - rivalltam rá. - Ki akarod törni a nyakam? Ha most akarsz elrabolni tudd, hogy nem éled túl te se! - figyelmeztettem a mellettem álló fiút, elég pipa voltam. 

-Bocsi-bocsi. Hirtelen ez tűnt a legjobb ötletnek. - bal kezével idegesen beletúrt a hajába. - De nézd, úgy tűnik bevált. -mutatott a mellettünk elhaladó, látszólag igen kétségbeesett fotósokra. Haha, célt tévesztettek. Miből lesz így címlapsztori?! Be kell valljam belül az idegesség mellett egy kis dicséret is elbújt, tényleg egész okos ötlet volt, persze ezt nem fogom elmondani neki, nehogy elbízza magát.

Sikeres lerázási akciónkat követően ugyanolyan csöndben sétáltunk a part fele, már nincs messze. Láttuk a fényeket amik a mólónál és valahonnan a közelből zene is szólt. Oh, igen buli van! Matti is bulizik, én miért ne tehetném meg?  - gondoltam elsőre, de aztán a mellettem sétáló fiúra néztem. Ő biztos nem annyira akar belevágni az éjszakába, de végül is kit érdekel? Egyedül is boldogulok. 

-Mi az? - nézett rám hirtelen. Oh basszus! Túl feltűnően bámultam. 

-Szóra sem érdemes. - majd biztos az orrára kötöm, hogy bulizni akarok. A partra érve még mindig kukkantó mentesek voltunk, hála égnek. Nyugodtan tele tömhetem a bendőm. Közös megegyezés alapján úgy döntöttünk, hogy halat eszünk krumplival, lovagiasságból még egy limonádét is kaptam. Lando szerint itt más a bundája a halnak, mint Angliában.  Hát fogalmam sincs milyen ott, de nálunk otthon nem nagyon van hal,  pont ezért teljesen mindegy volt, hogy milyen a bundája, elpusztítottam. Mindezt teljesen ingyen, ahogy ígérte, ő fizetett. persze megköszöntem neki, attól, hogy nem bírom, bunkó még nem leszek. A móló szélén ülve, lábunkat a tenger fölött lógatva fogyasztottuk el a vacsoránkat.  

- Szeretnél még valamerre elnézni? Egész jól ismerem a terepet. - megint elővette azt az idegesítő mosolyát. Míg ettünk teljesen besötétedett, az utcák egyre kihaltabbak lettek, a zene pedig egyre jobban vonzott.

-Bulizni! - vágtam rá gondolkodás nélkül és már fel is pattantam. Ő rajta látszott, hogy kevésbé  van oda az egyébként ragyogó ötletemért. 

-Nem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet. - vonakodva húzta fel a vállát egy apró félmosoly keretében. -Elég szigorú szabályaink vannak. Nem ihatunk alkoholt és holnap délelőtt már indulunk is  Bahrein-be és elég hosszú út lesz. 

-Nem kell velem jönnöd. Tudok vigyázni magamra, a hosszú út alatt lesz is időm pihenni. Köszönöm a vacsorát, majd biztos  összefutunk. - nem bírtam a seggem maradni, mégis csak spanyol vagyok, a buli a véremben van. Intettem neki egyet és már el is indultam a hang irányába, meg se vártam a választ. Nem voltam kíváncsi arra, hogy egy ugyanúgy 20 éves fiú megpróbál visszatartani attól, hogy kiéljem a fiatalságom. Szerencsére én nem vagyok egy beszari autóversenyző, így nyugodt szívvel elmehetek abba a klubba. A zene egyre hangosabb lett, már séta közben is táncolgattam a homokban. 

-Lorena, várj már! Egészen eddig loholtam utánad! Egész gyors vagy nem sportoló létedre. - térdére téve a kezét fújtatott, miközben leoltott. Nocsak, mégis utánam jött?  - Bulizzunk! - felém nyújtotta az öklét. 

-Na ez a beszéd amigo, már azt hittem betojtál és csak, hogy tudd az egyetemen röplabdáztam. -összeöklöztem vele és együtt sétáltunk a klub bejáratához. Mégis csak vissza kellett vágni valahogy.  A biztonsági őr nagyjából egy másodperc alatt levágta, hogy ki áll mellettem, nem kérdezett semmit, csak kinyitotta nekünk az ajtót.  Azt hiszem a hírnévnek van előnye is, a sok árnyoldal mellett például az ingyen buli. Belépve megcsapott az alkohol és a dübörgő zene, mázlimra pont Shakira - Chantaje száma ment, ami hát történetesen éppen spanyol. Hazai terep! 

- Iszunk valamit? - a mellettem kicsit még megszeppenve álló fiú vállára tettem a kezem, ahhoz, hogy a fülébe tudja ordítani lábujjhegyre kellett álljak, amit csak az ő vállára támaszkodva tudtam megtenni. Habár kérdésként tettem fel az alkohol irányába vonatkozó vágyaimat , inkább felszólításnak szántam. Egy koktéltól ő is ellazulna, ezt biztosra veszem és ezzel ott is hagytam Landot. Muszáj volt azonnal a táncparkett felé vennem az irányt. 
Na ne, nem hiszek a szememnek! Nagy tömeg ugyan nem volt, éppen kellemesen el lehetett férni, de hogy itt fussak bele egy F1-es brigádba, ilyen nincs. Alexander Albon, Max Verstappen, Charles Leclerc és George Russel közvetlenül előttem táncoltak, az hagyján Verstappennel itt van a barátnője is, Dilara Sanlik. Gyönyörű barna a háta közepére lágyan omlott le, rövidnadrág és crop top-ban volt, tökéletes test, tökéletesen mutattak a parketten. A fiúk össze vissza hadarták a szöveget, valószínűleg ők már túl voltak egy két körön. Az első sokkhatás megvolt, de ezen nem akadhattam fel. Ők is csak ugyanolyan emberek, mint én. Megérdemlik a lazítást. 
Túltéve magam a meglepetésen újra előtört belőlem a  spanyol vér és táncolni kezdtem, halkan tátogtam a szöveget, átjárt a zene, mintha otthon lettem volna. Spanyolországban nagy tiszteletben tartjuk Shakirát, egyike a toplistákat uraló előadóknak. 
Nem fogtam vissza magam, akárcsak otthon úgy táncoltam, ringattam csípőm a zene ritmusára, a kezem a hajamba túrt miközben forogtam egyet. 

-Ne haragudj! - azonnal elnézést kértem, mikor éreztem, hogy neki mentem valakinek, persze tök véletlenül. 

-Semmi baj! - rázta a fejét a srác. - Hé várj, nem te vagy Carlossal és Landoval folyton? - Oh, szóval nem tudom megtartani az inkognitóm a nagy Charles Leclerc elől. 

-De, én vagyok. Lorena de la Fuente! -nyújtottam kezet. 

-Charles Leclerc! - rázta meg finoman.

-Tudom! - nevettem. -Titeket mindenki ismer. - mutattam a mögötte táncoló Russelre, Verstappenre és Albonra. 

-Igazad lehet. - hátra nézett a barátaira, akik még mindig spanyolul próbáltak énekelni valamit, mert, hogy a dalszöveget nem, az biztos. - Kérsz egy italt? - mutatott a pult fele. 

-Elfogadom, köszönöm. - elindultunk a pult felé, mikor odaértünk láttam, hogy Lando két átlátszó poharat tart a kezében. Szinte meg is feledkeztem róla, pedig alig pár perce táncoltam csak. - Hé, mégis csak iszol? - a poharak tetején csücsülő citromszeletekből ítélve tequilát választott kezdésnek. Rögtön röviditallal indítani, tökös gyerek.  

- Látom találtál társaságot. - bökött a fejével Charles irányába, mint aki féltékeny. És mégis mire? Ő eredetileg nem is akart jönni bulizni. 

-Lando, pajti. Hát te? - Charles nagyon megörült a pajtijának, ahogy ő is fogalmazott, miközben óvatosan lepacsizott a fiú vállával. Tekintve, hogy a kezei foglaltak voltak az italainkkal. 

-Lorával jöttem. - közben a kezembe nyomta a poharam.  Korábbi féltékeny arcvonásai egy másodperc alatt eltűntek, ahogy felém fordult. -  Hogy is mondják spanyolul? 

- Salud!  - bármit is mondtunk kiabálnunk kellett olyan hangos volt a zene. 

-Salud! - koccintotta az enyémnek a poharát, majd belenyalt a hüvely és mutató ujja között megült sókupacba és lehúzta az italát, majd beleharapott a citromszeletébe. Amint megízlelte az alkohol ízét fintorgott. Hát nem egy adag tej, az biztos. Én hasonlóképp tettem, csak só és fintorgás nélkül. Spanyol vagyok, nálunk a tequila nemzeti ital szinte, úgy isszuk, mint a vizet.

-Oké, akkor most én jövök! - kiabált felénk Charles. Kikért még három kör tequilát. Az angol fiú még az előzőnél is jobban fintorgott, de legyűrte. Gondolom nem akart gyengének látszani. A welcome drinket követően visszamentünk táncolni, ezúttal Lando is velünk tartott. Na nem mintha lett volna választása.
Most a Descpacito szólt, úgy látszik az este is nekem kedvez. Charles bemutatott a többieknek, mind nagyon jó fejek voltak, egy perce sem ismertük egymást mégis maguk köze hívtak táncolni. Vérmérsékletemből adódóan nem kellett kétszer kérni, egyből táncolni kezdtem. Dilarával egyből megtaláltuk a közös hangot, mintha ezer éves barátnők lennénk együtt vettük egy fokkal szexibbre a formát egészen addig amíg el nem kezdték falni egymást a barátjával. 
Úgy döntöttem nem zavarom meg őket, a többiek felé fordultam. 

-Ez a spanyol hangulatú klub neked kedvez mi? - kiabált felém Charles. Nem is táncoltak olyan rosszul, ahhoz képest, hogy autóversenyzők.  - George és Alex elmentek még egy körért. 

- Nagyon élvezem! - mosolyogtam a fiúra tánc közben. Lando irányába néztem, aki tőlünk kicsit távolabb ácsorgott. Talán nem szeret táncolni? A zene ismét váltott, de maradt  spanyolos vonalon Romeo Santos - Imitadora számával, persze remixbe öntve, hogy ne legyen unalmas másoknak. Megérkeztek az italok is, a srácok mögött állt egy a pultosok közül egy tele tálcával a kezében. Ha jól hallottam Georgeot akkor ez egy tálcányi shot, ami elvileg vodka és valami másik lötty keveréke. Olyan sok színű volt, nem bírtam mindet megjegyezni. Lando kivételével mind koccintottunk egyet. A pultos srác lerakta a maradékot a Lando mögötti asztalra, ami mellett állt még egy biztonsági őr, gondolom a  fiúk biztonságának érdekében. 

-Mi a baj? Miért nem táncolsz? - salsáztam oda az egyedül ácsorgó fiúhoz. 

-Hát.. nem nagyon vagyok otthon spanyol zenékben. -vonta meg a vállát. - De látom te jól szórakozol, menj vissza nyugodtan.

-És tényleg azért követtél, hogy most itt állj egyedül és nézd, ahogy a barátaid jól érzik magukat? Na nem! - elkaptam az asztalról még két shot-ot és a kezébe nyomtam. - Idd meg! -  parancsoltam rá. Ezt a kört még kettő követte. - muszáj voltam alkohollal elnyomni az érzést, hogy nem a szívem csücske a srác, a bulit nem fogja elrontani. Megfogtam a  csuklóját és a többiekhez húztam. Az Imitadora amúgy is az egyik kedvenc számom, nem akartam a bamba fejét nézni közben. 

-Nem nehéz, figyelj! Csak csípő mozgás. - megpróbáltam a lehető legkönnyebb mozdulatokat megmutatni neki, hogy ő is könnyen be tudjon kapcsolódni. Becsületére legyen mondva meg is próbálta, de nagyon nem ment neki. Nincs mindenkiben benne a déli vér. A táncoktatás közepén Charles még egy shot-ot nyomott kezünkbe, ahogy leért éreztem, hogy kezd a fejembe szállni. 

-Salud! -  kacsintott rám. Körbenézve a fiúkon ők is megérezték már az ital hatását. Charles volt olyan kedves, és elvitte a poharainkat. Max és Dilara elköszöntek, náluk már szintet lépett a hangulat ezért visszamentek inkább a szállodába. Nemsokára George és Alexander is azt mondták, hogy  nekik elég volt mára, de nagyon örültek, hogy megismerhettek. Elköszöntek a fiúktól is távoztak. 

-Na figyelj botlábú! - fordultam ismét Lando felé. - Lépj balra, majd vissza és jobbra miközben ringatod a csípőd. - miközben beszéltem hozzá prezentáltam is  a mozdulatsort, enélkül tuti nem értette volna, bár így is reménytelen volt. Bezzeg Charles, ő olyan jól táncol! Egy csajt fűzött tánc közben mikor legutóbb láttam. Nem bírtam nézni Lando próbálkozásait, hátat fordítottam neki, megfogtam a  kezét a derekamra tettem, a mellkasa nekem nyomódott, így, hogy tudta követni a mozgásom már egy fokkal elfogadhatóbban táncolt. 

Még két shot és egy tequila után teljes bizsergés járt át, továbbra is latinos beütésű számok mentek és én egyre jobban elengedtem magam. Nem tudtam volna megmondani, hogy pontosan hol is vagyok, viszont az a napnál is világosabban tudtam, hogy pokolian jól érzem magam ezekkel a srácokkal. Teljes extázisban úsztam, olyan érzés járt át, mintha otthon Matteoval buliznék, ő szokott így hozzám simulva táncolni. 

- Te jó ég, mit művelsz? - kiabált rám a belső hangom. Annyira beleéltem magam a táncba, hogy fel se tűnt, hogy már Lando és Charles között igen túlfűtött hangulatban táncolok. Mióta megmutattam Landonak, hogy táncoljon, azóta el sem engedte a derekam, mint egy kiskutya csüngött rajtam. Még egy shot érkezett, amit egy újabb követett, ittam, mintha kötelező volna, de már nem igazán kívántam az italt. 

- Az alakok körülöttem egyre homályosabbak lettek, a zene túl hangos, a fények zavarták a szemem, a gyomrom akár egy centrifuga, pörgött körbe és körbe.  MI történik? - Ezek voltak az utolsó emlékeim a partyról.