Maya a széken ülve egyre sápadtabban festett és Carlosnak sincs túl sok ideje, mindjárt időmérő. Bár ha választania kell biztosan a nővérem mellett marad. Persze, ha tudnám, hogy mi a baja én is átvehetném az őrködést felette.

-Minden rendben, csak megszédültem picit. - a nővérem úgy állt fel a székből, mintha valaki megparancsolta volna neki. Látszott a mozgásán, hogy gyenge. 

-Dehogy van minden rendben, mindjárt hányni fogsz. - Carlos továbbra is támaszt nyújtott a nővéremnek, aki amint meghallotta  ahányás szót kirohant a teremből. - Mondtam. - rázta a fejét a spanyol.

-Carlos, mi a fene folyik itt? Maya beteg? - egyszerűen nem tudtam hova tenni a ma reggeli eseményeket. Először a veszekedés, most meg ez. Természetesen egymás között spanyolul beszéltünk, ez nem is volt kérdés.

-Megyek megnézem Mayát. - mi? Az az ember, aki eddig egy nyitott könyv volt és az ég világon mindenről beszélgettem vele, most meg faképnél hagy válasz nélkül. Ekkor toppant be Lando, az arca pirosságából ítélve ő is sprintelt a folyóson, ahogy Carlos és én korábban.

-Oké, elmondaná valaki, hogy mégis mi a fene folyik itt? A spanyol bikának és nekem 10 perc múlva jelenésünk van egy időmérőn. Hahó! - hadonászott a kezével. Hozzám hasonlóan ő is ártatlanul állt az események előtt. Tőlem várt választ, lévén, hogy egyedül én voltam a teremben, rajta kívül persze. A fejem rázásával jeleztem neki, hogy én se tudok semmit, ne nézzen már ennyire. Mindketten letelepedtünk egy székre, vártuk a párocska visszatérését, ami nemsokára be is következett.

-Na végre, amigo. Mennünk kell! - sürgette Lando Carlost, aki úgy tűnt nem nagyon figyel ifjú csapattársára addig, amíg le nem ültette Mayát a mellettem lévő székre. Már sokkal jobban nézett ki, visszatért az arca színe és kevésbé tűnt gyengének is. 

-Lorena, Lando. -nézett rám komoly arccal  Carlos. Hű, mi ez a hivatalosság?  Mayára pillantott, aki a vőlegénye kezére tette a kezét, aprót bólintva jelezte, hogy tovább beszélhet. 

-Gyermekünk lesz! - mondták ki egyszerre mosolyogva a szavakat. Hallottam mit mondtak, kristálytisztán, de feldolgozni nem tudtam. Landohoz előbb jutott el az információ úgy látszik, felpattant a székről, amin korábban ült és lepacsizott Carlossal, a lehető legboldogabb arckifejezéssel ami csak létezik.

- Lora, mi baj? - nézett rám a nővérem aggódva.- Nem örülsz? - ahogy rámnézett sírni tudtam volna. Hogy hiheti azt, hogy nem örülök neki, lesz egy unokatestvérem. Természetesen velük örülök, de az információ feldolgozásához nekem még idő kell.

-De, de persze. Örülök, csak.... Nagynéni leszek? - oké, idáig tartott, elért a tudatomig. A könnyeim, akár a Niagara törtek elő. - Jézusom, nagynéni leszek? - tettem fel ugyan azt a kérdést, mint az előbb, ám ezúttal kiabálva. A mellettem ücsörgő nővérem nyakába ugrottam, majd ugyanezt megtettem Carlossal is. - Úgy örülök. Akkor ezért voltál rosszul?

-Igen. - nézett össze leendő szülőpár. - még alig két hetes, de már jelentkeztek az első tünetek.

-Amigo, nem akarom elrontani a boldogságot, de kéne dolgozni is. Hogy lesz így büszke a poronty apucira? -  Lando hangjában egy kis gúny is megbújt a nagy öröm mellett. Lando, te hülye. De igaza van, az időmérő nem fogja megvárni a fiúkat, Mayára én is tudok figyelni. 

Vagyis csak azt hittem tudok figyelni, de esélyem se volt  őrködni ezen az örökmozgó anyuka felett. Persze neki ilyen ramaty állapotban is le kell mennie megnéznie az időmérőt. Nem elég, ha a szobájából nézi a tv-n. Neeem, neki makacskodnia kell. Ezzel az énjével még Carlos se szállhatott szembe, aki hozzám hasonlóan a szobában tartotta volna. De hát Maya is egy De la Fuente, aputól örököltük. Apropó apu..

- Anyuék tudják már? - néztem a mellettem sétáló nővéremre.

-Még nem, rajtatok kívül senki, kérlek tartsátok titokban egy kis ideig még.

-Bízd csak ide! - hüvelykujjával magára mutatva Lando a magabiztosság mintaszobraként szolgálhatott volna, de mindenki tudta, hogy neki lesz a legnehezebb nem elszólnia magát. 

Azt a nézést, amit Andreastól kaptunk nem tettük zsebre az biztos. Elég pipa volt a késés miatt, a fiúknak mindent bele kell adnia, hogy kiengeszteljék az biztos. Az autók már készen voltak, Charles és Seb már kint is volt mért körön. A fiúknak villámsebességgel kellett felvenniük a kezeslábast és autóba ülniük.

-Oké Lando, Max után megyünk ki. -adta ki az utasítást Andreas. A brit pilóta az utasításoknak megfelelően járt el. Az első szektorja után gördülhetett ki Carlos is. A motorok bőgtek, a gumik égtek. Mindenki hajtotta az autóját a végsőkig. 

-Srácok, mi a szar folyik? - szól Lando a rádióba. A Q1-ben jártunk, a brit előtt Romain Grojean a szó szoros értelmében totojázott. Emiatt Lando ideje jóval elmaradt az előző köréhez képest. 
A fiú szórta az átkokat a rádión keresztül, Andreas pedig nem győzte lecsitítgatni és emlékeztetni, hogy a rádiózásuk minden mozzanatát rögzíti mind a FIA mid pedig a televízió.
Egy perc nem telt el, Andreas visszaszólt Landonak, hogy az ügyet vizsgálják és valószínűleg a francia pilóta rajtácsos büntetést fog kapni. 

A két McLaren pilóta kihozta magából, amit csak lehetett. Carlos 17 kört ment, Lando egyel többet, az idejükkel a 7. és 10. helyeket tudták megszerezni. Lehetne jobb is, de ez sem rossz. A csapat elégedett volt, a korábbi váltóprobléma teljesen megoldódott. Mindkét autó tökéletesen működött. Egy valaki azonban kiemelkedett a pilóták közül. A szabadedzésen is töretlen volt az első helye és ezt az időmérőn is be tudta bizonyítani, ez nem volt más, mint Charles Leclerc.

A Ferrari üdvöskéje a mezőny legjobbjaként zárhatta a napot és természetesen őt illeti meg a megtiszteltetés, hogy holnap az első rajtrácsról indulhasson. Mögötte csapattára Vettel végzett, majd a két Mercedes és végül Verstappen. Ők voltak a nap sztárjai, legalább is a szurkolók számára. A McLaren megelégedett a pilótái teljesítményével, ez azonban magával hordozza a tényt, hogy holnap a rajtnál mindent bele kell adniuk. Jó magam úgy döntöttem, hogy nem hagyhatom dicséret nélkül az újdonsült barátom fényes pole pozícióját. 
Átballagtam a Ferrarihoz, de nem volt esélyem gratulálni Charlesnak. Mire odaértem letámadták az újságok és különböző tv stábok riporterei. A helyzet gyors elemzése után úgy láttam a legjobbnak, hogyha inkább vissza vonulok a saját "csapatomhoz"
Maya végig ülte az időmérőt, de ennek ellenére is elfáradt, így teljesen érthető okokból ő és Carlos voltak az elsők, akik elmentek pihenni. 

Itt Bahreindben hihetetlenül fülledt és meleg volt, az időmérő alatt végig, lenge öltözetem ellenére még én is megizzadtam. Landot elnézve ő rosszabbul járt, mint én. Overálljából szinte facsarni lehetett a vizet, ebből adódóan az anyag teljesen a testére simult. Te jó ég, már megint őt stírölöd! -szólt rám a belső hangom. Amint felfogtam, hogy igaza van éreztem, hogy az arcom izzani kezd. Mi a bánatért csinálom ezt? 
Gyorsan előkaptam a telóm és írtam Mattinek, aki szerencsére egyből válaszolt is, így elterelhettem a  gondolataimat Landoról. Nincs semmi ami megfogna benne, akkor meg miért viselkedem így? Csak azért lógok vele, mert "összehaverkodtunk", de ez a barátság közel sem volt olyan szinten, mint odahaza a társaságommal. Nekik hála ismerhettem meg Matteot aki a tenyerén hordoz már másfél éve. A szerelmem töretlen, igen! Lando Norris egy senki hozzá képest. Matteoval való csevegésünk közben visszaindultam a szobámba. Kényelmes tempóba haladtam, nem kapkodtam. Még csak öt óra, vacsiig bőven ráérek.

- Lora, várj! - csak emlegetni kellett... 

-Igen? - hátra pillantottam, izzadt testű haverom egy szál alá-öltözetben kocogott mellém. Gondolom a megerőltető 4 méteres futás előtt ledobta a kezeslábast.

-Nálad maradt pár cuccom. Nem baj, ha becsatlakozom? - arra gondolt, hogy nem bánom-e ha felkísér a szobámba. Nos, nem bántam. De amúgy sem beszélgettünk egymással, mivel én Matteoval voltam elfoglalva. Nem örült annak, hogy tegnap Lando velem aludt, de ketten meg tudtuk győzni, hogy ne lásson ebbe bele többet, mint ami a valódi szituáció. Persze nem úsztam meg, megígértette velem, hogy amint Spanyolországba érkezünk ő lesz az első akit felkeresek és, hogy vele fogok aludni az ott tartózkodás alatt. 
Persze ez számomra természetes volt, de a bulizás óta Mattit szinte folyton "emlékeztetni" kellett arra, hogy az ő barátnője vagyok, senki másé, ez nem fog változni. Így bűnhődök a tetteimért, ez világos volt. Lando amint összepakolta a cuccait távozott. Értékeltem, hogy nem akart zavarni. Egészen vacsoráig beszélgettünk Mattivel, a kis incidensünk óta jobban figyeltünk egymásra, aminek őszintén szólva nagyon örültem. Szentül hittem, hogy ez jót tesz a kapcsolatunknak. A vacsora svédasztalos volt, ez a tény pedig nem állított meg abban, hogy ismét púposra szedjem a tányérom mindenféle finomsággal. A nővérem és Carlos csak nevetett mikor vissza ültem az asztalhoz. Maya már 20 éve ismer mégis mindig megkacagtatja a tény, hogy képes vagyok bármit felfalni, ha éhes vagyok és én állandóan éhes vagyok. Lando mellettem ugyancsak csordultig szedte a tányérját, zöldségekből... Ilyen ez a sportolói élet, több süti jár majd nekem a végén. Nem tudtam leplezni a fölényérzetet amit a közös étkezésekkor éreztem, én bármit ehettem, velem ellentétben neki viszont meg kellett válogatnia, hogy miből és mennyit fogyaszt. Ezt a tényt szerettem az orra alá dörgölni és kivétel nélkül undok és féltékeny pillantások kombinációját kaptam meg. 
Vacsorára már Maya is többet evett, állítása szerint teljesen elmúlt a rosszullét, aminek mindannyian nagyon örültünk. Teli hassal köszöntünk el egymástól és távoztunk a szobáinkba. Holnap nagy nap lesz! 

A zene dübörgött, a fények cikáztak. Táncoló emberek mindenhol, különféle alkoholok illatai lengték be a klubbot. A testünk egymásnak feszült, mint akiket összeragasztottak, tökéletesen mozogtunk a zene ritmusára. Egy kezet éreztem a derekamon, ami egyre feljebb és feljebb kúszott. Megsimogatta az arcom, beleszagolt a hajamba. Átjárt a borzongás, a libabőr, akár egy áramütés futott végig a gerincemen. A kezek védelmezőn öleltek magukhoz. 
Fejemet a mellkasának támasztva belefeledkezve az ölelésbe táncikáltunk tovább. A legszexibb pasi parfüm és citrus illat táncolt körülöttünk. Maga felé fordított, pimasz mosollyal az arcán nézett rám, a gödröcskéi egyből előjöttek, barna haja rakoncátlanul állt a feje tetején köszönhetően annak, hogy korábban széttúrtam, de ez csak még szexibbé tette Őt. Szemei a legszebb kékes-zöldes színben pompáztak, a keze a derekamról az arcomra vándoroltak egy percre se szakítva meg az érintést a két bőrfelület között. 
- Olyan gyönyörű vagy. - suttogta szinte már az ajkaimba. Lehunytam a szemet és hagytam, hogy a puha ajkak az enyémnek préselődjenek, meleg nyelve az enyémmel játszott. A csókunk és a levegő ami közöttünk izzott forróbb volt minden létező és ismert anyagnál. A zene elhalkult, az emberek megálltak, csak Ő volt és én, elveszve a pillanatba és a heves csókba. A korábbi lángolás amit az arcomon éreztem, már az egész testemben jelen volt. Éreztem, hogy ő is hasonlóan érez, mint én. Kezemet a mellkasára tettem, tisztán érezve, hogy megfeszül a mellizma az érintésem alatt. Lassan elhúzódtam tőle, mindketten kinyitottuk a szemünket és csak néztük egymást. A zene ismét egyre hangosabb lett, az emberek ismét táncoltak, elmúlt a pillanat, amiről azt hittük örökké tarthat. 
- Ígérd meg, hogy sose hagysz magamra. Ha nem vagy velem úgy érzem megőrülök. - miközben ezt kimondta mélyen a szemembe nézett. Szeme féltést és aggódást takart, tartott a választól. A csók nem volt elég meggyőző? A szikra ami köztünk van letagadhatatlan, neki mégis szavakra van szüksége. Lábujjhegyre álltam, arcomat a nyakához fúrtam, egy apró puszit leheltem a nyakára, most Őt rázta ki a hideg. 
-Igérem Lando. 

Lando? Olyan hirtelen ültem föl az ágyba, hogy azt hittem le is esem a túlvégén. Mi a szar? Hogy álmodhattam és Lando Norrisról?  Megérintettem a számat,  akár csak álmomban ismét átjárt a borzongás. Ránéztem a telefonomra, reggel 7, úgy sem tudnék visszaaludni. Ilyen álom után meg főleg nem. Csak 9-kor találkozom Mayával, volt időm bőven. Kényelmesen elkészülődtem, és úgy döntöttem, hogy ha már ilyen érdekesen, megmagyarázhatatlanul és "de miért?" módon indult a napom, akkor elmegyek és valami rendhagyót csinálok. Lementem az edzőtermekhez, hogy egy kis reggeli futással tisztítsam meg a fejem a bugyuta gondolatoktól. 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! 

Már száz fölötti számmal büszkélkedhet a kis könyv-kezdeményem. Nekem már ez is hatalmas szó. :)) Amint látjátok igyekszem minden nap aktívnak lenni. Ezt tervezem a jövőben is tartani, bár néha előfordulhat csúszás, ezért előre is elnézést. 

Remélem tetszenek a részek. Ha bármi észrevételetek van, jelezzétek felém bátran! :3 

Szép Napot Nektek! :))