Az elmúlt két napban szinte ki se mozdultam a szobából, az esküvőszervezés is leállt egy kicsit Maya orvosi vizsgálatai miatt. Míg Lando végig edzette a napot én végig néztem jó pár filmet, a lustaság teljesen átvette felettem az uralmat, rendszerint egész nap pizsibe rohangáltam és még ebédet is a szobaszervizzel hozattam magamnak. Szörnyű bűntudatom volt a sok lustaság miatt és akárhányszor megemlítettem ezt Landonak ő mindig csak annyit mondott, hogy kócos hajjal, pizsiben és lustán is szép vagyok és, ha nincs semmi dolgom minek mozdulnék ki?! Próbáltam vitába szállni vele, hogy legalább egyszer elmehettem volna vele edzeni, vagy legalább elkísérhettem volna, mintha a falnak beszéltem volna.
Lustán nyújtóztattam ki a végtagjaimat bár a szemem még csukva volt. Lassan nyitottam ki őket, hogy a szobába beáramló fény áradat vakítson meg.

- Jó reggelt álomszuszék. - Lando a könyökén támaszkodva, tipikus reggeli gyűrött fejjel nézett rám, a hangja is mélyebb volt a szokásosnál, ezzel tükrözve tökéletesen az éppen most keltem állapotát.

-Mégis mióta bámulod a gyűrött arcom? - fordultam az oldalamra, hogy a fiúval szembe lehessek. Mindig olyan furcsa érzés volt arra ébredni hogy néz. Zavarban éreztem magam ugyanis reggelente nem éppen érzem magam egy szépségnek. Sőt, sokkal inkább az ellentétének a gubancos hajammal és a párna mintás arcommal.

- Szeretem a gyűrött arcod. - közelebb kúszott hozzám és egy puszit nyomott a homlokomra. Ami őt illeti annyira elengedte magát a társaságomba, hogy a nap bármelyik részében képes volt levenni előttem a pólóját. Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy néha direkt csinálja, minden esetre cseppet sem zavartatta magát. Így volt ez tegnap este is, képes volt egy szál alsónadrágban elaludni mellettem míg én rövidnadrágban, trikóban és zokniban alszom szinte minden este. Nem számít hányszor látom félmeztelenül, minden egyes alkalommal az ajkamba harapva kell elfojtsam a zavartságom amit a látvánnyal okoz. Lehet, hogy nem a legizmosabb pilóta, de nem is volt gyenge, a maga módján nagyon is izmos volt.
Lando úgy pattant ki az ágyból, mintha kergetnék, pedig sosem volt egy korán ébredős típus. Mióta egy szobában vagyunk bőven volt időm megfigyelni, hogy az ébredés nem éppen a kedvence. Azonban ma különösen jó kedvvel ébredhetett fel, eddig még sosem készülődtünk zenére, most viszont a telefonját rácsatlakoztatva a szobánkat betöltötte a Shawn Mendes és Camila Cabello Senorita-ja, tudta mennyire szeretem ezt a számot.

Tetszett a dalválasztása, a zene ütemére ringatózva szedtem össze a cuccaimat a bőröndömből majd szintén táncolva mentem el a fürdőig. Készülődés közben a szöveget dúdoltam, nem volt olyan másodperce a számnak amit ne szerettem volna. Lando az ajtónak támaszkodva, mosolyogva nézte végig, ahogy fésülködés és fogmosás közben táncolok és éneklek. Az én kedvenc számom után az övé következett, most ő volt az aki tátogta a szöveget míg öltözködött. Ilyen jó hangulatú reggelünk még nem volt mióta itt vagyunk Franciaországban. Úgy gondoltam ideje megmutatni a nőies oldalamat, az időmérőre egy sárga virágmintás ruhát választottam mellé egy fehér magasabb talpú szandált gondoltam ki. A hajamat kiengedve hagytam, ha már voltam olyan szorgalmas és két nap után végre megfésülködtem.

- Ki vagy te és mit csináltál Lorenával? - tetőtől talpig McLaren logós cuccokat viselt, ahogy azt elvárta tőle a csapat. Csillogó szemekkel nézett rám, tetszett neki a ruhaválasztásom, a beharapott alsó ajka legalább is ezt sugallta. Itt a négy fal között teljesen úgy viselkedünk, mint egy pár, kint a griden azonban sokkal inkább csak baráti a viszonyunk. Még nem döntöttük el, hogy hányadán is állunk, pedig a vak is látná, hogy megvan köztünk a tűz. Hiába éreztük, hogy mindketten azt, hogy esedékes lenne már egy beszélgetés kettőnkről ez sosem következett be. És amíg ez nem történik meg, addig játsszuk a szerepünket a sajtó és a mindenki más előtt. Szerencsére a foltjaim szépen gyógyultak, mára már alig látszott valami belőlük és egy kis sminkkel teljesen el tudtam tüntetni őket. A hangom is visszakaptam, így nem kellett aggódnom amiatt, hogy bárki is kíváncsiskodni fog.

-Előbújt a nőies oldalam. Talán nem tetszik? - húztam kicsit az idegeit. összefontam a hátam mögött a karjaimat, kíváncsian néztem az előttem álló Landora, na most mit lépsz Norris?

Egy lépéssel előttem termett, kezeit a hátam mögött összekulcsolta az enyémekkel. Ahogy csak tudta nekem préselte magát mielőtt csókolgatni kezdte volna a nyakam. A borzongás átfutott az egész testemen, az agyam kikapcsolt, csak arra tudtam gondolni, hogy meg akarom csókolni. A nyakamról a csókok szépen lassan felfelé kúsztak, mielőtt azonban az ajkunk összeérhetett volna kopogtak az ajtón. Lando szemforgatása minden pénzt megért, biztosra veszem, hogy az illetőt most a pokol legmélyebb pontjára kívánta.

Az időmérő napján kapott Maya időpontot valamilyen éppen esedékes vizsgálatra, általában nem szeretik az orvosok, ha a terhes nők ennyit utaznak, de Maya kivételesen jó egészségnek örvendett és amíg a babával minden rendben, addig engedélyezték neki az utazgatásokat. A kivételes helyzetére való tekintettel lehetett az is, hogy a kötelező vizsgálatokat éppen az adott országban végezték el rajta az eredményeket pedig Maya saját spanyol orvosának küldtél el, aki telefonon egyeztetett az eredményekről Mayával. Nem sok ilyen kivételt engedélyeznek az orvosok, természetesen maya és Carlos ezért nagyon hálásak voltak. EL se tudták képzelni, hogy Maya és a baba ne utazzanak Carlossal végig a szezon során. Míg Lando és Carlos az időmérőre készülnek, addig Maya és én eljöttünk egy magánrendelőbe ahol elvégeznek majd pár vizsgálatot. Szerencsére én teljesen rendbe jöttem így nem kellett semmiféle kezelésnek alávetnem magam, aminek én nagyon örültem, Lando kevésbé. Szerinte mindenképpen látnia kéne a torkomat egy dokinak. De én utáltam az orvosokat, sosem tudtam megbízni bennük, inkább vigyáztam az egészségemre, minthogy orvoshoz rohangáljak. Kis várakozás után Mayát be is hívták egy külön szobába, idegőrlő volt a folyosón ülve várni miközben azt sem tudtam mit csinálnak a nővéremmel és az unokaöcsémmel.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

-Carlos nyugodj meg, fog üzenni ha végeztek és biztosra veszem, hogy egyből idejönnek. - próbáltam nyugtatgatni az idegesen fel-alá mászkáló csapattársamat. Tudtam mennyire frusztráló neki, hogy nem lehet Maya mellett, de fejben most a pályára kéne koncentrálnia. Carlos tipikusan az az apa típus lesz, aki félteni fogja a gyermekét mindentől...az első esésig. Utána rá fog jönni, hogy ő sem volt burokba zárva és a gyereket sem lehet majd megóvni mindentől. Főleg, hogy fiú lesz és hát tudjuk milyenek a fiúk, csak magunkra kell nézni.

Lehunytam a szemem, éreztem ahogy a motor dübörög mögöttem, a kezem a kormányt markolta. Lassan elszámoltam tízig, hogy minden zavaró gondolatot a fejemből. A lehető leggyorsabb kört kell megfutnom, a következő egy órában ez most a cél. A csapat jelezz én pedig végre kigördülhettem. Az első körben bemelegítettem kicsit a gumikat, vártam a jelre. Az előrejelzés az időjárással kapcsolatban nem jött be, nekünk voltak a legpontosabb műszereink mégsem tudták megmondani azt, hogy 3 napnyi eső után ma egész napos napsütésre számíthatunk. A csapatok többsége, ahogy mi is esőgumis taktikával állt elő, az utolsó utáni pillanatban kellett a B tervre váltanunk. Carlossal lágy gumikon indultunk, a csapat nem tervezett sok adatot gyűjteni, mivel úgy gondolta ez a pálya fekszik nekünk. Pár mért kört akartak csak futtatni velünk, ez idő alatt kellett kihozni magunkból a legjobbat.

-Oké Lando, nincs előtted senki, mehetsz gyors körre. - Andreas végre megadta a jelet. Ahogy megbeszéltük nemrég, a kanyarokban a lehető legkésőbb próbáltam fékezni, minden egyes pacit megdolgoztattam.

-Mennyi fiúk? - a célvonalon áthaladva kíváncsian érdeklődtem meg az időmet, elég gyorsnak éreztem magam, bíztam a jó helyezésben.

-P5, P5. - oh istenem! El se akarom hinni, ez az eddigi legjobb helyezésem.

-Igen! Köszönöm fiúk, tökéletesen ment az autó. - üvöltöttem a rádióba. Az euforikus érzés ami átjárt elmondhatatlan volt, a kezem remegett, majdnem elsírtam magam. Ennyire még sosem örültem annak, hogy a McLaren csapat tagja lehetek. A fiúk igazán kitettek magukért, csodásan ment az autó, sehol egy hiba. Beálltam a pitbe, a fiúk pedig begurítottak a garázsba, kimásztam az autóból első dolgom volt a mérnökök és Andreas nyakába ugrani. - Megállíthatatlan voltál odakint kölyök. Carlos és Vettel is mögötted vannak. Gratulálok! - kaptam meg a végső infókat Andreastól, a mosoly az arcomon már így is levakarhatatlan, de tudván ezeket az infókat még jobban örültem a teljesítményemnek, hiszen egy négyszeres világbajnoknál is gyorsabb tudtam lenni, hihetetlen!

-Szép volt Lando. - lepacsiztam Carlossal, aki hozzám hasonlóan nagyon szép helyen zárta a napot. A kezdetekhez képest sokkal nyugodtabb volt a tekintete, gondolom az első dolga az volt, hogy elolvassa Maya üzenetét és bizonyára minden rendben is van, ha Carlos ilyen nyugodt. Sajnos a lányok ma nem tudtak velünk tartani, de belül reménykedtem benne, hogy Lorena látta az időmérőt és büszke rám. Mióta velem van, újra tudok teljesíteni a pályán, ez nem lehet véletlen...

Alig pár percem volt átöltözni, Nichole szinte végig futtatta velem a távot az interjú szobáig. Nem voltunk késésben, nem értem minek kell rohanni, de ha Nichole azt mondja sietni kell, akkor sietni kell. Meg hát amúgy sem tudnék szembe szállni a makacs PR-osommal. Mielőtt beléptünk a szobába megkaptam a gyorstalpalót, természetesen mosolyogjak, legyek kedves, válaszoljak minél több kérdésre és örüljek nagyon a helyesének, nem is értem miért kellett erre emlékeztetnie, hiszen természetes, hogy örülök neki. Rajtam kívül Alex, George és Pierre voltak még bent a szobában, az újoncok. Szegény George erőforrás cserére kényszerültek így ő holnap az utolsó helyről indul csak. George nagyon tehetséges srác, de az autója az egyik leglassabb. Nem irigylem, bár ő mindig annyira pozitív, hogy annak is sörül, hogy itt lehet az F1-ben. George más volt, mint mi, mindig reális célokat tűzőtt ki maga elé és azokat próbálta lépésről lépésre megvalósítani. Ha megkérdeztek volna minket többieket, hogy mit várunk az F1-től, biztosan rávágtuk volna, hogy győzelmet, minél jobb autót, VB címet. George viszont csak annyit mondott volna, hogy tapasztalatot, jó hangulatot és izgalmas versenyeket.

-Lando, hogy érzed magad a mai után? Mit vársz a holnaptól? - érkezett az első kérdés felém, már kezdtem unatkozni, mindenkit Pierre érdekelt, hiszen ez az ő hazai versenye.Közülünk neki volt a legjobb autója mégis csak 9. lett, a riporterek majd szétszedték a srácot, hogy megtudhassák ennek az okát, kár, hogy a választ még maga Pierre sem tudta.

-Természetesen nagyon örülök neki. Hatalmas csapatmunka van a mai teljesítmény mögött és emiatt azt hiszem nagyobbak is az elvárások a holnapi futammal kapcsolatban. - mintha felolvastam volna egy kártyáról a választ, monoton hangszín, erőltetett mosoly. Ez a mai nap eléggé lefárasztott, nem sok kedvem volt még egy órán keresztül a riporterek hangoskodó tömegével szemben ülni, de ez is része a munkámnak, muszáj vagyok a pálya ezen oldalán is helytállni.

-Alex, hallottunk egy pletykát miszerint Christian Horner téged szeretne Pierre helyére, megerősítenéd ezt nekünk? - oh igen, a másik érdekes csámcsogni való a héten. Állítólag Christian nem elégedett Pierre teljesítményével, tudja, hogy több van az autóban és Max mellé erősebb, karakteresebb versenyzőt keres, aki méltó arra, hogy a holland oroszlán támogatója legyen. Őszintén szólva én sem szívesen lennék Pierre helyében. Nagyon kedvelem Maxot, de néha irtó agresszív a pályán és mellé acél idegek kellenek. Talán a feladatra tényleg a kis Buddha Alex a megfelelő személy.

-Szerintem ezt inkább Christiantól kéne megkérdezni. Pierre a kollégám és jó barátom, nem fogok semmi olyat mondani, amiből ő rosszul jöhetne ki. - na ezért hívjuk mi Alexet kis Buddhának. Sosem tudna ártani senkinek, mindig őszinte és esküszöm nála jószívűbb srácot még sosem láttam. Megjárta a poklot mielőtt idekerült közénk, az anyukája börtönben volt és rá hárult a feladat, hogy gondoskodjon a négy testvéréről és mindemellett sosem adta fel. Mindig mosolyog, emiatt azt hiszem mindannyian nagyon becsüljük Alexet.

Az idő szerencsére gyorsan telt, három kérdés jutott mindenkire, a riportereknek ezzel kell beérni. A paparazzókkal viszont más a helyzet, ők mindenhol ott vannak, a nap bármelyik percében betalálnak és addig nem hagynak békén amíg nem válaszolsz nekik. Elég idegesítő, mikor a kamerák három centire vannak az arcodtól és mindenki csak egy elejtett fél mondatra vár amit később ki tud forgatni. Nichole mindig próbálja távol tartani a nemkívánatos pletykamániásokat, de ő is csak egy nő. Sokszor nekem kell őt megvédenem, hogy sok bunkó tolongó ne lökje fel. Nem túl hálás feladat egy híres ember PR-menedzsere lenni.

-Lando, Lando. Csak egy kérdést. - és kezdődik, alig, hogy kiléptem a pálya kapuján már rám ugrottak. Pedig alig pár perc sétára van a hotel, reménykedtem benne, hogy nyugodtan elérek a hotelig, ami már biztonságos zóna, hát tévedtem. - Randiztok Lorena de la Fuentével? - hirtelen megtorpantam ahogy meghallottam a lány nevét. Szólásra nyitottam a számat, de a szavak nem jöttek, nem tudtam mit is kéne mondanom. Úgy igazán egy randin sem voltunk, de több van köztünk, mint barátság. A hiénák kíváncsian várták a választ, kattogtak a kamerák megállás nélkül. A zavarodottságom egyre nagyobb lett.

-Nos, ehhez semmi közük! - Nichole húzott ki a csávából, megfogta a kezem és a hotel irányába húzott.

- De olyan sokszor mutatkoztok együtt, egyértelmű, hogy forr köztetek a levegő. Vagy a lány szíve inkább Charles Leclercé? - már értem mire megy ki a játék. Olyan szerelmi háromszöget akarnak kreálni, ami nyilvánvalóan nem létezik, ők viszont nagyon is meg tudják szedni magukat a sok kamu szarságból, amit összeszednek innen-onnan.

-Lorena és én nagyon jó barátok vagyunk, együtt vagyunk a McLaren csapat tagjai. Lorena a nővére támogatására van itt, semmi másért. Megkapták a válaszaikat? - Charlest direkt hagytam ki ebből az egész zűrzavarból. Nem akartam neki is piócákat a nyakába akasztani, elég, hogy az én véremet szívják. Lehet, hogy hazudtam nekik, de így volt helyes. Ahogy Nichole is mondta, semmi közük a magánéletemhez, pláne, hogy még én magam sem tudom, hogy mi is történik velem....velünk.

Megköszöntem Nicholenak a korábbi segítségét mielőtt különváltak volna az útjaink a hallban. Ideges voltam a sok hülye kérdéstől, mi közük van ahhoz, hogy Lora miért van itt? Különben is, ha jól tudom már korábban adott interjút a lány, nem elég az az infó nekik? Ja nem...ők paparazzók, nekik mindig a friss pletyka kell. Dühösen csaptam be magam után a szobaajtót, az adrenalin még mindig tombolt bennem, egészen addig amíg meg nem pillantottam Lorenat. A kanapén ülve, epret majszolgatva miközben valami borzalmasan nyálas kornyikálós filmet néz. Az ajtócsapódásra persze ő is felkapta a fejét. Gyorsan megállította a filmet, lerakta a tálat, hirtelen két gyönyörű barna szempárral találtam szembe magamat.

- Baj van? - annyira lefoglalt a dühöm amit a paparazzók okoztak, hogy fel sem tűnt, hogy itt áll előttem. Lábujjhegyre állva próbált egy magasságba kerülni velem, hogy a szemembe tudjon nézni, ehhez a mellkasomra támasztotta a kezeit, hogy könnyebben tartsa meg az egyensúlyát. Az illata, a közelsége, ahogy rám néz, minden korábbi dühöm elszállt.

-Már semmi. - mosolyogtam rá, megfogtam a kezét és a kanapéhoz vezettem. - Bocsi, hogy megzavartam a filmet. Mit néztél? - vizslattam a képernyőt, amin éppen Zac Efron lógott lefelé egy kötélen, érdekes ...

- A legnagyobb showman, a kedvenc jelenetem jön. De Lando...

-Ne, csak ne. Inkább nézzük. - nem akartam most beszélni arról ami odakint történt, csak el akartam felejteni és kikapcsolni. Sosem voltam oda a zenés filmekért, főleg nem a romantikus zenés filmekért, de ebben a jelenetben valami megfogott. Két ember, egy gazdag fehér jóképű srác és egy szegény, csinos fekete lány. Az egyik úgy gondolja, hogy övék lehet a világ, ha úgy akarják, a másik szerint olyan falak vannak közöttük, amit nem tudnak ledönteni még együtt sem. A jelent során a fiú próbálja kifejezni az érzelmeit és tudatni a lánnyal, hogy nem lehetetlen újraírni a csillagokat sem. Túl sok közös vonást véltem felfedezni a közöttünk lévő helyzet és a jelenet között, talán ez volt az amiatt nem is találtam annyira rossznak a filmet.Egy pillanatra Lorára néztem aki úgy tűnt nem először látja a filmet, halkan tátogta a dalszöveget, teljesen belefeledkezett. Akár örökké is tudtam volna így ülni és nézni őt, de nem tehettem. Egymás mellett csendben ülve néztük végig a filmet, ami persze Hollywood elvárásainak megfelelve Happy End-el ért véget. A fiú megkapta a lányt és mindenki boldog.
Mielőtt elmentem volna zuhanyozni még beszélgettünk kicsit összebújva, Lora az ölemben feküdt én pedig a hajával játszottam, az egész közöttünk olyan megnyugtató volt. Gratulált az ötödik helyhez, még egy puszit is kaptam jutalmul, én pedig megtudhattam, hogy Mayával és a kis Carlossal minden a lehető legnagyobb rendben van. Igaz én egy percig sem aggódtam emiatt, tudtam, hogy Carlos génjei elpusztíthatatlanok, a gyerkőc biztosan egy kis terminátor lesz.

A lány hideg kezei végigfutottak a meztelen mellkasomon, libabőrös érzést hagyva maga után. Kezei ugyan hideg volt, de a csókja meleg volt. Nyelve lassan az enyémhez ért miközben a keze a nadrágom szélére kúszott, ujjait az anyagba akasztotta készen állva arra, hogy lehúzza rólam. Felültem és az ölembe ültettem, hogy le tudjam venni róla a pólóját, ami nem is a sajátja volt, hanem az enyém. Nem bántam, hogy néha ellopja a cuccaimat, kicsit nagy volt rá, ez tette a legcukibb látvánnyá amiben csak valaha részem lehetett. Most viszont olyan látvány fog elém tárulni, ami soha ezelőtt még. A csókunk csak akkor szakadt meg mikor áthúztam a feje fölött a pólóm puha anyagát, kicsit még a haját is sikerült összekócolnom. Kezeimet az arca két oldalára vezettem, hogy egy újabb csókhoz húzhassam közel magamhoz. A lábait a hátam mögött kulcsolta össze, a felső testünk teljesen összeért, a csókunk most sokkal hevesebb volt, éreztem, hogy kíván és én is kívántam őt. Minden porcikámmal. Lassan hátradőltem magammal húzva őt is, az arcáról a kezeim szépen lassan lejjebb vándoroltak és felfedezték az egész testét végül megállapodtak a tökéletesen formás fenekén. Most először fogom meg, majd szétrobbanok a vágytól, hogy végre az enyém legyen ez a gyönyörű nő. Sosem csináltam még ilyet, de jelen pillanatban nem érdekelt, csak érezni akartam őt minden lehetséges módon.

De az órám közbeszólt, a lehető legrosszabbkor.