A medencés beszélgetésünk óta eltelt már három nap, péntek van, kivétel nélkül minden csapat a tesztelésekkel és a beállításokkal foglalkozik a nap minden percében. Megfeszített a munkatempó, főleg a mérnökök számára. Mindennek tökéletesnek kell lennie. Azok a csapatok és pilótáik, akik az első futamon nem úgy teljesítettek, ahogy azt elvárták volna tőlük, most új lehetőséget kaptak. 
Carlos már mesélt erről nekem korábban,  ilyenkor mi is zajlik a műhelyben és az istálló többi részében. Az idegszálak megfeszülnek, csak a célt látják maguk előtt, ami nem más, mint a tökéletes autó. Egy gép, ami győzelmet, sikert és hírnevet hozhat. Egy gép, ami meg is ölhet és annyi kockázatot rejt, de nekik ez az életük, erre tettek fel mindent. Felmerült bennem, hogy mi van a családdal? Fizikailag  ugyan nem terheli őket semmi, de a pálya másik oldalán állva is legalább akkora a nyomás, mint az autóban ülve. Az időmérők és a futamok alatti aggódás sokkal idegőrlőbb, mint egy elvesztett verseny. Carlos szerint, a családok pontosan tudják, hogy mit kockáztatnak azzal, ha egy családtagjuk  belép a versenyzés világába, legyen az bármilyen sport, mert mindennek megvan a maga ára. A gondolataim szabadon kalandozhatnak, ma nem olyan feszített a tempó, már ami az esküvő szervezését illeti. Mayával éppen most végeztünk az esküvő utáni vacsora menüjének összeállításával, ez az egy feladat volt mára. Az előétel garnéla rák és választható saláták, a főétel báránysült  4-féle választható burgonya körettel vagy  paella, ami egy spanyol egytálétel, utóbbit azoknak gondoltuk ki, akik nem akarják túlbonyolítani a főfogást. A desszerten gondolkodtunk a legkevesebbet, egyértelmű, hogy churros lesz. Egyrészt, mert a kedvenc desszertemről van szó és az én drága nővérem kedvezni akart nekem, másreszt viszont azért is esett erre a választásunk, mert a szerelmes pár az első randin is churrost evett. Kis nosztalgia a valódi finomság, a torta előtt. 

-Mindennel végeztünk mára, ha sietünk még elkaphatjuk a tesztkört. - apró sóhaj hagyta el a nővérem száját. Láttam rajta, hogy fáradt, minden nap hajnalban kel Carlossal. A nyakán az esküvő szervezése és persze ott van a folytonos aggódás is. Ezek eléggé le tudják fárasztani az embert. 

-Menjünk. - bár őszintén sok kedvem nem volt a szabadedzéshez, de nem akartam egyedül hagyni Mayát, nem volt szívem hozzá. Ebéd nélkül indultunk le megnézni a már minden bizonnyal tartó első szabadedzést. 

- Sziasztok!  - köszöntünk hangosan amint megérkeztünk az istállóba, az autókon még rajta voltak a gumi melegítő takarók, ebből arra következtettem nagyon okosan, hogy a fiúk még nem voltak kint körön. A szerelők és a manager csapat is rendkívüli emberekből állt. Nagyon kedvesek és mindig segítőkészek. 

-Aki sosem kockáztat, sosem nyerhet.  Gyerünk fiam, mutasd meg mit tudunk! - Andreas, a csapatfőnök a monitorok előtt, Lando vállán volt a keze, gondolom az előbbi kis biztatást a fiúnak szánta. Ami Landot illeti, a medencés eset óta egy szót se váltottunk egymással, hiába futottunk össze a szálloda éttermében vagy a közös programokon, nem igen szóltunk egymáshoz. Talán jobb is volt így, bár mélyen belül kicsit hiányzott az idegesítő stílusa. 

-Rendben, főnök. Meglesz minden. - bólintott határozottan a fiú és felénk vette az irányt, egy rövidke sziasztok-ot intézett felénk és tovább ment az autójához. Felvette a védő maszkot, majd a sisakot és bemászott a narancssárga járgányba. Tekintete mindenre elszánt volt. 

Carlos már az autóban volt. Először ő gördült ki, majd pár kör múlva követte Lando is. Az első percekben minden zökkenőmentes volt, a 10.körben Carlos váltóhibára panaszkodott. Andreas még 10 kört engedélyezett neki, aztán visszahívta a boxba, hogy ellenőrizzék az autót. 

-A váltó teljes cseréjére lenne szükség, de akkor biztos, hogy hátrébb kell majd indulunk. - Carlos autójáért felelős fő műszakis Bobby fogta a fejét mellettünk, miközben Andreashoz beszélt. - vagy box utcás indulásra ítélnek mindent. A váltónak semmi baja nem volt eddig, nem értem. Átnézzük a  fiúkkal ma este, addig nem megy aludni senki.

-Köszi Bobby, ha nincs más megoldás cseréljétek ki a váltót, a többit én intézem. - Andreas is fogta a fejét, ilyen esetekben bizony a támogató csapatot is extra munka éri, a pilótát pedig extra stressz, hogy a hiba mégis mennyiben befolyásolja majd a futamát. 
Lando autója bezzeg hibátlanul működött, nem érkezett panasza semmire, a rádióba egyszer jelentkezett be engedélyt kért még nagyobb erőforrás használatra és ennyi. Szelte a köröket, a csapat is nagyon elégedett volt vele. A fiatal tehetség ismét bebizonyította, hogy van helye a Forma-1-ben.

A második szabadedzést délután futják a fiúk, közötte pihenés és  taktikai megbeszélés. A csapatfőnök úgy ítélte meg, hogy mind a fiúk, mind a csapat tudja mi a  dolga, ő nem húzná senki idejét, mindenki fújjon egyet, aztán mehet a következő kör. Carlos és a nővérem egy kanapén ülve beszélgettek, én maradtam a monitorok előtt, ahol korábban is ücsörögtem. Lando az istálló másik végében telefonált, egyszer se nézett felém. Pedig annyi lopott tekintettel kaptam már rajta, valami megváltozott benne. A pihenőidő után kezdetét vette a második szabadedzés, ahol Lando ismét remekül teljesített és hála égnek, most Carlos váltójával sem volt semmi hiba. 
Van azonban valaki aki kiemelkedik az edzéseken. Az ifjú monacói Charles Leclerc jobb időt futott, mint a tavalyi világbajon Lewis Hamilton. A box utca zeng a Ferrari csapat örömkiáltásaitól, mellettem Andreas elképedve áll.

-Az összes teszten borzalmas eredményeket produkáltak, még nálunk is rosszabbat. Hogy lehet ez? - a büszke német csapatfőnök nem tudja hova tenni az eseményeket. Közben Lando és Carlos begurulnak a boxba. Kiszállnak az autóból, leveszik a sisakot és egyből lepacsiznak egymással. Örülnek a sikernek. 

-Szép munka fiúk, ez a kör már jobban tetszett. - szól oda a fiúknak Andreas. - De a kölyök a Ferrariban megvert mindenkit. 
Lando a hirtelen rám néz, a tekintete a korábbi boldogságnak a nyomát se tükrözi, leveszi a maszkot is a fejéről és elviharzik. 

-Vele meg mi van? - néz a fiú után Andreas.

-Lorena! Van valami mondani valód? - a nővérem Carlos mellett áll csipőre tett kézzel. Miért gyanakodik rám egyből mindenki? Három napja egy szót sem szóltam se Landohoz, se Charleshoz, mégis honnan tudnám mi baja van ennek a brit hisztigépnek?! 

-Szálljatok már le rólam! Semmi közöm a hisztigéphez! - fogtam magam és inkább én is távoztam, nincs nekem ehhez türelmem. Persze...majd én leszek a hibás miatta. Dühöngve szeltem a távot a folyosókon, kanyarogtam össze vissza,nem is igazán néztem merre megyek, ennek eredményeképp jól el is tévedtem...szuper. Ahelyett, hogy egyenesen a  szobámba mentem volna, most itt keringtek körbe-körbe, mint egy szerencsétlen.

-Eltévedtél kislány? - a másodperc tört része alatt fordultam meg. - Nyugi, nem iszom meg a szűz lányok vérét, a finn barbár szokássokkal ellentétben.- nyújtotta a kezét. - Kimi...Raikkönen.

-Lorena de la Funeta. Igen, kissé, azt hiszem. - dadogtam össze-vissza. Itt állt előttem személyesen Kimi Raikkönen, ahogy látom ő már lecserélte az edzős kezeslábast egy meglehetősen drágának és kényelmesnek tűnő melegítő nadrágra. Mint mindig, most is baseball sapka volt a fején, aminek elején a csapatának az Alfa Romeonak a címere díszelgett. Mindent a reklámért.

-Elég feldúltnak tűnsz, minden oké? - Kimiről azt halottam, hogy nem a szavak embere és hogy nem beszél sokat és tessék, most többet beszélt, mint egy egész hónap alatt. 

-Csak...összevesztem valakivel, vagyis nem tudom, hogy tényleg így van-e, csak egyszerűen nem szól hozzám. - idegesen tördeltem az ujjaimat, furcsa volt, hogy egy szótlan finnek mondom ezt el, akivel most találkoztam egész életemben először. 

-Figyelj, Lorena, ugye? Ha pasi az, hagyd! Mind hülye, ez tapasztalat. - eleresztett egy félmosolyt miközben karba tette a kezét. - Kivel vagy itt egyébként?

-A nővéremmel érkeztem, aki Carlos jegyese, a McLaren csapatát erősítem, izé..vagyis én konkrétan nem, de ott vagyok, ahol ők.

-Kivéve most. - na nem mondod?! Zseniális vagy Kimi. 

-Kivéve most. - ismételtem meg őt. -  Meg tudnád kérlek mondani hogy jutok vissza a hotelbe? - a kérdésem felét félbeszakította a hangos gyomorkorgásom, gyorsan a hasamra tettem, hogy tompítsam a hangot. 

-Miután meghívtalak kajálni. - bólintott.

-Igazán nem szükséges.- raktam magam elé a kezeim, jelzésképpen, de a hasam megint elárult. Esélyem sem volt, Kimi szó nélkül elindult a folyosó azon része felé, amit még nem volt alkalmam felfedezni a bolyongásom során. Nem volt választásom, követtem őt. Fordultunk egyszer balra, kétszer jobbra, mentünk felfele egy emeletet és megint jobbra. Megjegyeztem az útvonalat arra az esetre, ha a finn mégis csak a szűz lányok vérével zárná le a napot. Egy tágas teraszra érkeztünk, ahol egy bár kapott helyett, ültetett pálmafákkal és aranyos hangulatvilágítással. Felérve egyből kiszúrtam a komplett Ferrari csapatot, akik vígan iszogattak valamit. Természetesen alkoholmenteset, hiszen holnap is volán mögé kell ülni. 
Charles a nagy örömök közepette kiszúrt és intett, nem akartam megzavarni a nagy ünneplésben jobbnak láttam ha csak én is intek neki. Így is tettem, követtem Kimit és leültünk a bárszékekre a pult elé. 

-Egy narancslevet szeretnénk és..Lorena mit szeretnél enni? - a pultos felénk fordult, tisztelettel bólintott és már írta is Kimi rendelését majd rám nézett.

-Sültburgonyát kérek szépen és én is narancslevet. Köszönöm szépen. - mosolyogtam a pincérre. -És neked is Kimi. Életmentő vagy! 

-Nem tesz semmit. - úgy néz ki kifogyhatott a szavakból, mert amint megkaptuk a rendelésünket egy szót se szólt többet. Elégedett tekintettel nyugtázta, hogy  megettem mindent ami a tányéromon volt és egy cseppet se hagytam a narancslevemből. - Neked aztán van étvágyad. 

-Bocsánat, ellophatom a hölgyet? -  egy apró köhintés után egy kérdő tekintet érkezett Charlestól Kimi felé. A finn csendben felállt, és a székre mutatott, ahol korábban ő ült. Mosolyogva intett nekem és távozott a teraszról.  -Szia. Hogy vagy? - kérdezte Charles miközben leült mellém.

- Lássuk csak...- tettem az államra a kezem, mintha nagyon gondolkodnék valamin. - Most ettem meg életem legjobb sültkrumpliját, tele a hasam, szóval minden a lehető legnagyobb rendben. Köszi, hogy kérdezed. Egyébként, gratulálok a mai naphoz. Mondd csak, Landoval azóta se beszéltetek? - tudni akartam, hogy Lando csak velem ilyen furcsa-e vagy másokkal is bunkózik.

-Köszönöm. Nem, egy szót sem. Miért? - ezek szerint nem csak engem tisztelt meg a hallgatási képességének bemutatásával. 

-Nem fontos, csak kérdeztem. - legyintettem egyet. Ha Lando ezt a játékot űzi, akkor legyen így. Ha beszélgetni akarok, itt van Charles, a nővérem és Carlos. Sőt,ha jobban belegondolok rajta kívül mindenkivel tudok beszélgetni, ha akarok. Lássuk meddig bírja a nagy Lando Norris.

Ez alkalommal is ugyan olyan jól elbeszélgettünk, ahogy három nappal ezelőtt a medencénél. Charles kérdezgetett Matteoról én pedig örömmel meséltem el neki mindent amit csak tudni lehet az építész álmait kergető barátomról. Meglepett, hogy Mattiről kérdezett, de jól esett, hogy többet akar tudni rólam.

-És neked van most valakid? - kérdeztem vissza mosolyogva, hogy ne csak rólam szóljon a beszélgetés. 

-Nem, jelenleg a szinglik táborát erősítem. Volt barátnőm, de a versenyzés miatt szakítottam vele. Bevallom így utólag, hogy hülyeség volt. Akkor, mikor bekerültem a Forma-1-be azt hittem nem lesz idpm egy kapcsolatra. De látva másokat, például Maxot vagy Pierret rájöttem, hogy igenis belefér egy kapcsolat, de már késő. Elszúrtam és ő azóta mással van.  - egy apró félmosollyal és egy vállhúzással próbálta leplezni, hogy bántja a dolog. 

-Charles, a Forma-1 üdvöskéje vagy és köztünk szólva nagyon is helyes. Bármelyik lányt megkaphatnád. - párkapcsolati tanácsadás módba kapcsoltam míg Charles visszakísért a hotelhez. - Tudod, elég lenne csak csettintened és biztosra veszem, hogy minden lány igent mondana. Talán még csettintened se kéne. - nevettem el magam. Belegondoltam abba, hogy Charles akár egy régi herceg, ül egy trónon és barátnőket válogat. 

-Mint egy herceg, aki barátnőket válogat? Ja, szép is lenne. Csak nekem nem mindegy milyen lány áll mellettem. Különleges lányt szeretnék, aki velem jöhet a versenyekre, és megérti, ha nem tudok vele lenni minden nap, minden percben. Támogat a karrieremben és nem akad ki a rajongókra.

-Jaj, milyen válogatós vagy. Túl sok az elvárásod. Lehet rajzolnod kéne inkább egy barátnőt.-böktem oldalba a fiút, aki végre elnevette magát.  Elképzelve, ahogy Charles Davincit meghazudtoló komolysággal alkotja meg a papír barátnőjét feldobta a napom. Örömmel  pipáltam ki fejben, hogy a hadművelet az ex barátnő utáni bánat elterelésére sikeres volt. - Köszönöm, hogy vissza kísértél. Egyedül biztos eltévedtem volna. 

-Akkor ezért voltál Kimivel, mert eltévedtél?! - elég sok idő után esett le neki, hogy nem csak úgy magamtól keveredtem föl ahhoz a bárhoz. 

-Hoppá, lebuktam. - húztam föl a vállaimat. - Ez a szuper képességem, de ne áruld el senkinek. - raktam a mutató ujjam a szám elé, jelezve, hogy tartsa a száját. 

-A mi titkunk marad. - kacsintott. - Remélem a szobádig nem tévedsz el. Aludj jól. - kaptam egy baráti ölelést majd egy széles mosoly kíséretében kiszállt a liftből a saját emeletén én pedig négy emelettel később megérkeztem a saját emeletemre. 

A szobámba érve ledobtam magam az ágyra és boldogan hívtam Mattit, akinek részletesen meséltem a napomról. Landóról, Kimiről és Charlesről is beszámoltam neki. A három fejlemény közül a Landoval való távolságtartásomnak örült a legjobban. A bulizós eset után nem nagyon van kibékülve a fiúval. Charlesnak csak azért bocsájtott meg, mert a Ferrari a kedvenc csapata és mert ebből adódóan nem tud annyit lógni velem. Mióta kibékültünk minden nap órákat telefonálunk és jobb a hangulat köztünk, mint valaha és, ha jobban belegondolok, ezt  éppen, hogy Landonak köszönhetjük. Boldog csevegésünket egy kopogás zavarta meg. 
Ki lehet az este 9-kor?  Leraktam a telefont és míg az ajtóhoz sétáltam gyorsan írtam egy utóiratot Mattinek, hogy visszahívom amint tudom. 

-Te? 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! 

Eddig nem igazán tudtam, hogyan is szóljak az olvasóimhoz, mindig üresnek éreztem a részek végét. Kérlek, nézzétek el ezt nekem, mostanra jött meg a bátorságom ahhoz, hogy írjak nektek pár sort. 

Szeretném megköszönni, hogy olvassátok a kis történetemet, remélem tetszik. Ha bármiféle kérdésetek, kérésetek, észrevételetek lenne, bátran írjatok, jelezzétek nekem :) Szívesen meghallgatok minden véleményt vagy építő kritikát. 

Legyen szép napotok! :))