Csendben ülünk egymás mellett a reptéren, tegnap este óta egyetlen egy szót sem váltottunk. Dühös vagyok és csalódott. Habár a nyári szünet hivatalosan is kezdetét vette és majdnem egy teljes hónapnyi teljes szabadságot kaptam, hogy azt tehessek amit csak akarok, ahogy minden pilóta. Az én terveim a szünetre Lorena és a családom körül forgott. Oliverrel titokban lefoglaltunk egy eldugott, csendes kis apartmanházat a horvát tengerpartnál, hogy a szürke hétköznapokból kiszabadulva együtt élvezzük a nyár utolsó heteit. De a dolgok másképp alakultak.

-Hé, Lando! - gondolataimból Carlos hangja rázott fel. A csapattársamra néztem és láttam, láttam a szemében a sajnálatot amit irántam érzett. - Be kell csekkolnunk. - Maya kezét szorongatva a képernyőn a Madridba tartó járat felé bökött a fejével.

-Persze, menjetek csak. Jó utat. - lepacsiztunk Carlossal, Mayától pedig egy öleléssel búcsúztam el. - És Carlos, szeptemberben kösd fel a gatyád! - kacsintottam rá a spanyolra, aki apró mosolyra húzva a száját értékelte a poénomat a helyzet ellenére is. Bőröndjüket maguk után húzva indultak el a kapuhoz, ami a gépükhöz viszi majd őket. A pár nyári programja a babaszoba teljes átalakítása. A második trimeszter utolsó, az örökletes betegségeket kiszűrő ultrahang vizsgálat közben közölte a doki kedves nővéremmel, hogy a korábban fiúnak hitt magzat, valójában lány. Carlos Jr, avagy Izabella Mariposa Sainz, minden alkalommal úgy helyezkedett Maya pocakjába, hogy szinte biztos, volt a felvételeken, hogy a várva várt fiú valójában kislány. Hatalmas nevetések közepette derült ki, hogy a méretesnek hitt baba kuki igazából csak a köldökzsinór. Nem is Carlito lenne, ha ez nem vele történne meg.

A Sainz család érthető okokból, már tűkön ülve, kíváncsian várja, hogy megtapasztalhassa a kis Izabella hatalmas rúgásait. Kislány létére nagyon aktív, rengeteget rugdos és mocorog. Carlos pedig hűen önmagához már most a fejébe vette, hogy tovább viszi a családi hagyományt és az ő lánya is a benzinszag és a motorzúgások közepette fog felnőni és híres lesz, akár csak az apja és a nagyapja. Mindezt a mostani aktívságra alapozva gondolta ki. Maya pedig egyáltalán nem ellenzi az ötletet. Már most a legtökéletesebb anyukának tűnik a szememben, azzal, hogy hagyja, hogy a lánya majd az apja nyomdokaiba lépjen, ha akar. Természetesen, ha Izabella másképp dönt akkor is teljes szívvel és lélekkel támogatni fogják. Eközben Lorena már a becsekkolásra készült, nekem háttal állva keresgélte az iratait. Úgy tűnt egyáltalán nem akar elbúcsúzni.

A jakuzziban ülve lazítottunk míg Carlos, Pierre és Charles a hullám medencében próbálta felvenni a harcot a hullámokkal miközben egymással versenyeztek, hogy ki tud tovább talpon maradni az egyre sokasodó hullámok sűrűjében. A medence szélénél állva Maya nagyokat nevetve nézte leendő férjét, ahogy egy-egy nagyobb áramlat hátrébb sodorja a spanyolt.

-Köszönöm, hogy elhoztál ide. De honnan tudtad, hogy ... - Lora közelebb csúszva hozzám apró puszit adott az arcomra. A terület ahol az ajka az arcomhoz ért bizseregni kezdett, a szívem felgyorsult és forróság kezdte átjárni a testem. Nem akartam, hogy ennél távolabb kerüljön tőlem a lány. Mielőtt visszacsúszhatott volna a helyére megragadtam a karját, a másik kezem a derekára csúszott és egy gyors, de gyengéd mozdulattal az ölembe húztam. Esélyt se adva neki, hogy befejezze a kérdést amibe belekezdett megcsókoltam. Úgyis tudtam mit akar kérdezni.

-Az legyen az én titkom. - kacsintottam rá miután elhúzódtam tőle. Napbarnított bőrén a halvány kék fürdőruha látványa szinte lélegzetelállító volt. Az alsó ajkamba kellett harapjak, hogy visszarántsam magam a valóságba és elhessegessem azokat a huncut kis gondolatokat amiket a lány fedetlen testrészeinek látványa okozott. Egyszerűen gyönyörű volt, ahogy itt ült alig pár centire tőlem és mosolygott. Gondtalan volt és boldog. Legszívesebben most nem is itt lennék vele, hanem fönt a szobában, ahol senki nem zavarhat meg minket bármit is csinálunk. De vissza kellett fogjam magam, ez az este a buliról szól és egyébként is van még időnk a holnap délutáni gép indulásáig. Lora nem is sejti, hogy a következő heteket együtt fogjuk tölteni egy gyönyörű tengerparti kis házban. Nem...nem bírom ki, újabb csókra vágyok és meg is kapom. Mintha olvasna a gondolataimban, éppen, hogy rágondoltam Lora ajkai már az enyémen vannak. Elönt a vágy, a nyelvem lassan végig siklik az alsó ajkán ezzel jelezve a lánynak, hogy szeretném elmélyíteni a csókot, de mielőtt ez megtörténhetne hangos "uuuh" -zásra leszek figyelmes. Kinyitom a szemem és elnézek a barátnőm elvörösödött, kuncogó feje mellett. Carlos, Max és Pierre állnak velem szemben, a levegőbe cuppognak és szívecskéket rajzolnak. A válaszom feléjük csupán a középső ujjam.

-Hős szerelmes, nincs kedved kiszakadni Lora szájából és csúszni párat? - mutat az extrém csúszdák fele az egyetlen holland barátom. Az arckifejezéséből már láttam, hogy ez a pár csúszás nem csak pár csúszás lesz. Max az a fajta ember volt aki mindenből szeret versenyt csinálni, főleg ha tudja, hogy biztosan ő fog nyerni. A mai este az aquapark csak a miénk az FIA jóvoltából. Ritkán adódik olyan lehetőség, hogy mind a 20 pilóta egyetért egy programtervvel kapcsolatban, de ez a mai este egy ilyen ritkaság volt.

-Készülj Verstappen, mert a Norris bombával úgysem veheted fel a versenyt. - óvatosan kimásztam Lora alól, hogy elkenjem Max száját egy kis csúszda és ugrótorony párbajban. Akkor még nem sejtettem, hogy a Jakuzziból kiszállva az este utolsó boldog pillanatát éltem át.

Az utolsó dolog amit láttam a lányból akit szeretek a távolodó háta volt ahogy nővére után ballag hátán a kis táskájával. Dühös voltam és sértődött. Ha ő nem köszön el, én miért köszönjek tőle? Ahogy ott álltam és néztem az egyre kisebb és messzebb lévő alakját a szívemben furcsa fájdalmat kezdtem érezni. Hiányzott, már most, pedig ott és akkor még tehettem volna ellene, de nem tettem semmit. Csak álltam és néztem, ahogy felszáll a gépre ami hazaviszi.

Pár nappal később a helyzet nem javult. Tudtuk, hogy hibáztunk, de a makacsságunk mindkettőnket meggátolt abban, hogy felkeressük a másikat. Csak reménykedni tudtam benne, hogy a lány jól van és jobban viseli ezt az egészet, mint én. Titkon mégis arra vágytam, hogy most itt legyen mellettem. Nézhessem a nyugodt alvó alakját. Hogy magamhoz ölelhessem amikor csak kedvem tartja. Hogy megcsókolhassam a puha ajkait, amikor csak megkívánom.
Reggel 8 óra van, a szokásosnál fáradtabban kelek ki az ágyból. Megdörzsölöm a szemem, a kezem a hajamba fut. Lassan túrok a göndör fürtök közé. A lány hiánya szinte felemészt, még ha csak két napja is, hogy búcsú nélkül távozott a reptérről. Hiába van nyári szünet, a formánkat meg kell tartani és Mike tett is róla. A reggeli 5km-es futás kellőképpen kiszellőztette a fejem, amíg a futócipőm nyúztam Mike-al az oldalamon nem gondoltam a lányra, de amint hazaértem és magam voltam lány alakja visszakúszott a fejembe, befészkelte magát és nem eresztett. Rájöttem, hogy minél többet edzek, annál kevesebbet gondolok rá. Az edzőterem lett az első otthonom, minden időmet ott töltöttem Mike-al, aki a testem nem kímélve bevetve minden kínzó gyakorlatát tett arról, hogy csakis az izmaimból áramló égő érzésre koncentráljak.

-Na gyere, jó móka lesz? - próbáltam magam után húzni a lányt, akinek a teste teljesen megfeszült az ugrótorony látványától. Az elmúlt egy órában Maxal innen lökdöstük egymást, mikor a fiúnak az az ötlete támadt, hogy a lányokkal együtt ugorjunk le innen. össze akarta mérni, hogy Lora vagy Dilara bátorsága a nagyobb és most ő állt nyerésre. A pár ott állt a torony tetején. Max sürgető tekintetével néztem farkasszemet. Az egóm nem hagyott nyugodni, nem akartam alul maradni Maxal szemben.

-Nem, nem érted? Nem megy. - tiltakozott tovább a lány. Eleresztette a kezem, védekezően maga köré fonta őket. Annyira lefoglalt az, hogy legyőzzem Maxot, hogy nem figyeltem Lorára. Mindenáron össze akartam csapni a hollanddal, ha a pályán semmi esélyem nem volt, legalább itt a vízben megmutathattam, hogy ki a jobb. Míg Maxot bámultam ahogy Dilarával a nyakában leugrik a torony legmagasabb fokáról Lora eltűnt mellőlem.

Pár perccel később a szaunák melletti kis pihenő sarokban találtam rá. A látvány ami fogadott a szívembe mart, akár egy forró és éles kés. Az apró testét egy másik kéz ölelte át, a hátát egy másik kéz simogatta. A feje más vállán pihent. Charlesal volt. Ő ölelte át a barátnőmet. A lábam a földbe cövekelt, akár csak az előbb az övé. Éreztem, ahogy a pillanatnyi tétlenség helyét átveszi egy hatalmas adrenalinlöket. Nem gondolkodtam, a testem csak úgy magától mozdult. Elborított a düh és a féltékenység. Hatalmas léptekkel léptem oda hozzájuk, Charles felpattant és értetlen kifejezéssel nézett az ökölbe szorult kezeimre mielőtt azok még az arcát érték volna.

-Lando, mi a fenét csinálsz? - a fejében tompán hallottam Lora hangját. A lány ijedt szempárja nézett rám pár másodpercig. Félt tőlem, a találkozásunk óta most először nem bízott bennem. Elkapta a tekintetét, nem akart többet rám nézni. A lány ijedt szempárja rólam a földön fekvő, az orrát fogó Monacóira tévedt. Leguggolt hozzá, hogy segítsen neki én pedig ott álltam, megsemmisülve, szégyenkezve, tele megbánással ismét a földbe cövekeltem.