-Gyönyörű képek lettek. - Carlos büszke hangja visszhangzott a fülemben. Az asztalnál ülne nézegetjük Maya és Lora tegnapi fotózását. Tényleg nagyon szép képek lettek, Maya csak úgy ragyog. Lora csillogó szemekkel nézegeti, de a teste feszült.Kezem a combján pihen, érzem, ahogy a libabőr néha végig fut a testén mikor a hüvelyujjammal simogatni kezdem. Próbálom kizökkenteni ebből a feszült állapotból. Mióta csak tegnap hazajöttek ilyen és nem hajlandó elárulni. Zavar, hogy nem bízik bennem. Szerinte nem tudnám kezelni de én tudom, hogy elbírok vele bármi legyen is az. Nagyfiú vagyok, egy száguldó koporsó az irodám. Nincs olyan amivel ne tudnék megbirkózni.

-Lora, kérlek. -suttogtam a fülébe miközben Maya és Carlos tovább beszélgettek spanyolul. A lány kérdőn emelte rám a tekintetét. Tudta jól, hogy miről van szó. Láttam, hogy kényelmetlen neki én mégis minden áron segíteni szerettem volna neki. Milyen barát az aki egyedül hagyja a barátnőjét a bajban? Nem, én nem leszek olyan! - Látom rajtad. - kezemet a combjáról az asztalon pihenő kezére vezettem. Mélyen a szemébe néztem. Barna íriszei mögött ott lapult a válasz tudom jól csak meg kell várnom míg elém tárja azt. Mielőtt száját szólásra nyithatta volna megérkezett a reggelink. Carlos én rántottát kényszerültünk enni, tekintve, hogy alig pár óra múlva már az irodánkba kell lennünk. Lora zabpelyhet, Maya pedig egyszerű lekváros pirítóst kért. A lelkem is eladtam volna azért a csokis zabpehelyért, de tudom, hogy Mike kinyírna, ha megtudná. A reggeli közben csönd uralkodott az asztalnál, mindenki az evésre figyelt, hogy legyen elég energiánk a nap többi részében. Míg ránk várt az izzasztó kezeslábas és a tűzálló maszk, addig a lányok nyugodtan vehettek fel egyel lengébb változatot. Magyarországon mindig meleg van, esőnek nyoma se lesz a mai nap folyamán. Tikkasztó 30 fokos hőség van. Ha ennek vége biztosan csobbanunk az aquaparkban, ahogy azt korábban már megbeszéltük. Carlos minden évben elviszi egy éjszakai fürdőzésre Mayát itt Mogyoródon, idén pedig végre én is kísérővel érkezhetem. Egy utolsó pillantás a tükörben és készen álltam a futamra. Lora mögöttem ült a pihenőm kanapéján.

-Jól nézek ki? - fordultam hátra a kezem a csípőmön pihent, az overálom ujjait megkötöttem a derekamon, kevesebbet kell beleizzadnom. Úgy éreztem magam, mint egy igazi pilóta. Ja várjunk csak, hiszen az is voltam.

-Mi? Bocsi elbambultam. - a körmét rágta és bámult maga elé mielőtt rám kapta volna mélybarna szemeit. Megint elkalandozott. Mostanában egyre többször fordul befelé és hiába szólok meg se hallja.

-Oké. - odaléptem és leguggoltam elé. - Most pedig elmondod mi a baj. Nem megyek ki addig oda amíg nem tudom mi a baja a barátnőmnek. - a kezembe vettem a kezeit. Apró puszikat nyomva a remegő kézfejére. Láthatóan ideges volt.

-Csak vigyázz magadra. - aprót rázott a fején, a kézremegése is abbamaradt amint rám koncentrált. De nekem ez nem volt elég. Az okot akartam végre tudni ami a viselkedésének hátterében áll. Ez csak egy kifogás volt. Most rajtam volt a sor, hogy megmakacsoljam magam. Gyors mozdulattal leültem mellé, az álla alá nyúlva kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen. - Ne nézz így rám. - próbálta elfordítani a fejét, a kezem azonban megakadályozta ebben. Közelebb hajoltam, egész közel. Remegő ajkaira tapasztottam az enyémeket. A magabiztosság ami belőlem áradt megadásra kényszerítette a lányt. Közelebb húzódott hozzám, keze a hajamba túrt. Szerettem az érzést mikor a vékony ujjai elmerülnek a kócos fürtjeim között. A libabőr mindkettőnk testén egyszerre futott végig.

-Na elmondod végre? - a csók után másodpercekig nem nyitotta ki a szemét. Tökéletes esélyt adva arra, hogy végig nézzek a gyönyörű de nyugtalan arcán. A tenyeremhez szorította a puha arcát, keze a kezemet markolta. Végre kinyitotta s szemét amiben láttam a félelmet. De mégis mitől félt? Hiszen semmi bajom sem eshet. Az autó teljesen biztonságos, semmi hibát nem észleltünk. Hatodik helyről rajtolhatok ami a korábbi kieséshez képest fantasztikus. Mindenki örült a helyezésemnek, csak Lora nem. - Látom, hogy valami nem stimmel. Kérlek mondd el nekem. - közel álltam ahhoz, hogy könyörögjek neki. Nem volt sok időm a futam kezdetéig.

- Matti. Matti megfenyegetett, hogy ha pontszerző helyen végzel az évad végéig akkor tesz róla, hogy elveszítsd a munkádat. Fogalmam sincs hogyan is állhatna ez hatalmában, de annyira elszánt, biztos vagyok benne, hogy nem csak blöfföl. Lando nem hagyhatom! - a könnycseppek megállíthatatlanul gördültek le az arcán. A szívem összeszorult a látványtól,a fejem teljes káoszban úszott. Egy szót sem szóltam csak magamhoz húztam, szorosan, amennyire csak lehet. Tudtam, hogy kettőnk közül most nekem kell összeszednem magam. Több okból is. A legfontosabb, hogy megnyugtassam a rettegő barátnőmet akit mindenkinél jobban szeretek. A másik, hogy alig öt perc múlva ki kell mennem a garázsba és beülnöm az autóba. A csapatom teljesítményt vár tőlem vagy nem Matti lesz az aki kirakja a szűröm innen. Még csak újonc vagyok, de máris hatalmas dolgokat vittem véghez, ha nem hozom a formám nekem végem.

-Figyelj rám. Semmi baj, itt vagyok. Nyugodj meg. - lehajoltam hozzá ő pedig amint megérezte, hogy megmozdulok alatta felnézett rám. A zavart kék és a piros, kisírt barna szempár találkoztak. Egy kósza tincset tűrtem a füle mögé, óvatos mozdulatokkal letöröltem az arcán csordogáló cseppeket. - Matti egy idióta. Csak a szája nagy, ne aggódj miatta majd én elintézem. Rendben? Te csak ülj le Andreas és Maya mellé és ne gondolj semmire. A lehető legbiztosabb a helyem a csapatnál, egy olyan valaki, mint Matteo nem fog kitúrni. A futam után beszélek Mr.Brownal és kitaláltunk valamit Mattire is. Rendben? - próbáltam a lehető legszavahihetőbb lenni. El kellett hitessem Lorával, hogy egy olyan semmirekellő, mint ő nem tehet semmit. De közben az eszem azon járt, hogy mi van, ha mégis?! Nem Lando! Szedd össze magad! Carlos elől rajtolsz, nem picsoghatsz folyton. - a vállamon ülő kis ördög csapott arcon. Igen, igaza van. Nincs itt semmi ami miatt aggódni kéne. Ki megyek és tövig nyomom a gázt.

-De Lando ... - nem hagytam, hogy bármit is mondjon, mert tudtam, hogy csak ellenkezne. Helyette még egy csókra húztam magamhoz. Éreztem ahogy szépen lassan megnyugszik, a teste ellazul, végre abbamaradt a remegés és a sírás is. A légzése fokozatosan egyenletesebb lett. - Rendben. - suttogta az ajkamba a megnyugtató szavakat. Éppen időben, ugyanis Mike feje jelent meg az ajtóban egy mindenre elszánt tekintet kíséretében. Itt az idő!

A motorok egyszerre dübörögtek, különféle ütemben. Éreztem ahogy egy izzadságcsepp folyik le a homlokomon miközben arra várok, hogy az utolsó pilóta is elfoglalja a helyét a rajtrácson. A lámpák sorban gyulladnak ki, járatom a motort, fokozatos gázfröccsöt adok, hogy minél dinamikusabbra sikerüljön a rajt. Már csak egy lámpa ég, érzem ahogy az adrenalin lüktet a fejemben. A korábban fülsüketítő motorhangok elhalnak, helyüket a gumik csikorgása veszi át. Mindenki a lehető legjobb rajtot akarja magáénak tudni. Itt vagyok az élmezőnyben, nekem is ezt kell tennem. A visszapillantómból látom, hogy Carlos és mögötte Gasly is kissé beragadnak. Ez esélyt ad Kiminek, hogy két helyezést is előre ugorjon. Engem azonban már nem tud olyan könnyen megelőzni. A rajtom szinte tökéletesre sikerült, most pedig minden erőmmel azon küzdök, hogy meg is tartsam ezt. A finn ellen keményen kell védekeznem.

-Lando a következő körben box. A következő körben box. - valahol a 20. kör környékén járunk mikor Andreas beszól a rádión, hogy a következő körben ki kell állnom egy kerékcserére, habár nem jelentettem súlyosabb gumikopást.

-Rendben. - szólok vissza nekik, hogy tudják elfogadom a stratégiájukat. A legtöbb csapatnál, ahogy nálunk is inkább a box-utca dominál, ha a kerekekről vagy az autó állapotáról van szó, persze mi is együttműködünk velük, hiszen az abroncsok állapotát mi látjuk a legjobban. A Mercedes és a Haas csapata viszont teljes mértékben a pilóták tanácsaira és észrevételeire épül a taktikájuk nagyobb része. Jobban összedolgoznak a pilótáikkal, ez viszont azt a veszélyt hordozza magában, hogy ha buknak, együtt buknak és mindenkié a felelősség.

A kerékcsere gyorsan és zökkenőmentesen ment. A közepes keverékű gumijaim egészen sokáig fogják bírni, ezzel megúszva még több kiállást. Viszont jó pár pozíciót elveszítettem amit most vissza kell szerezzek. Carlossal a helyzetünk szinte megfordult. Én a kilencedik míg ő az ötödik helyen autózott. Magyarország nem az extrém időjárásról, az izgalmas előzésekről és a látványos csaták helyszíne. Itt sokkal inkább a jól beosztott gumik és a helyesen megválasztott stratégiák számítanak.

-Bottas 2,8 másodpercen belül. Két kör múlva DRS távon belül leszel. - kaptam meg ismét az utasításokat. A finn második helyről rajtolt el, de egy kisebb huza-vona következtében elveszítette a komplett első szárnyát és ezzel együtt jó pár helyezést is. Behunytam egy másodpercre a szemem, kizártam a zavaró tényezőket magam körül. Magasabb teljesítményfokozatra állítottam az autót, hogy képes legyek előzni. Amint kinyitottam a szemem megpillantottam Bottas hátsószárnyát. Nem volt olyan távol, de tudtam, hogy még nem vagyok DRS közelben. A kormányom kijelzőjén láttam a kettőnk közötti távolságot. Egy másodpercet se vártam, amint nyithattam a DRS-t kihúzódtam a szélárnyékból és megpróbáltam elhaladni a finn mellett. Ez az! - kiáltottam fel magamban, ezzel nyugtázva a sikeres előzésem. De úgy tűnik elbíztam magam, a következő kanyarban túl korán fékeztem. Bottas, aki hozzám képest sokkal rutinosabb, kihasználva az apró kis hibámat könnyedén visszaelőzött. A futam nagyjából eseménytelenül zajlott. Az 52. körben Grojean feladni kényszerült a futamot, de ezt leszámítva mindenki tartotta a pozícióját és közel azon a helyen ért célba, mint ahonnan elrajtolt. Carlos ötödikként én pedig kilencedikként értem célba, éppen úgy ahogy a kerékcseréket követően megfordult közöttünk a sorrend. A kockás zászló ismét Hamiltont inthette le elsőként, mögötte Max és Sebastian, bár kétlem hogy a Ferrari beérné a dobogó legalsó fokával. Leállítottam az autómat, kimásztam belőle, levettem a fejemről a sisakom és a csapatom büszke tekintetével találtam szembe magam. Egytől egyig mind csillogó szemekkel néztek rám. Nem értettem miért, hiszen éppen, hogy pár pontot sikerült csak összekaparnom. Carlos nálam jóval többet szerzett. Ő már a többiekkel ünnepelt mire én kiszálltam. Magamra erőltettem egy mosolyt és sorba megköszöntem a csapat tagjainak a mai munkájukat.

- Lando. - Andreas észrevételeit hallgattam mikor Lora lépett elém hirtelen. Keze a háta mögött összekulcsolva, látszott rajta, hogy zavarban érzi magát a főnököm jelenlétében, pedig jó viszonyt ápolnak. - Büszke vagyok rád. - az ő ölelésére vágytam a leginkább. Aprócska teste amennyire csak tudta szorította magához az enyémet. Nem zavarta sem az izzadt kezeslábas sem a kamerák. A korábbi kis csalódottságom rögtön tovaszállt mikor az ajkaimat végre az övére tapaszthattam.

-Jól van fiatalok, értem én. Nagy a szerelem, de az ifjú úrnak még interjúi vannak. - a pillanatot drága PR-menedzserem Nichole rontotta el. Állandóan azok a hülye kötelezők!

-Max egy óra és végzek. Öltözz fürdőruhába. - súgtam Lora fülébe a szavakat mielőtt elhúzódtam volna tőle. A lány testén libabőr futott végig, kicsit el is pirult. Értetlenség ült ki az arcára, de mielőtt megmagyarázhattam volna neki Nichole kézen fogott és magával vitt. Ismert már annyira, hogy tudta, hogy magamtól nem mennék.

Az interjúkon a szokásos kérdések merültek fel. Élveztem-e a futamot? Mit gondolok az autóról a múltkori hiba után? Hogyan telik az első évem? Semmi új vagy izgalmas kérdés. A főszereplő sem én voltam, hanem Max és a majdnem győzelme. Néha kicsit bosszantott, hogy habár együtt kezdtünk el versenyezni ő mégis jóval előrébb jár, mint én. Égett bennem a versenyszellem, hogy egyszer szétrúgjam a seggét. Mindettől eltekintve az egyik legjobb barátomnak tudhattam a hollandok vakmerő oroszlánját.

-Lando végre te sem lógsz ki a sorból. Milyen érzés nem szinglinek lenni? Biztosan sok női rajongód szíve tört most össze. - a kérdést egy német laptól érkezett újságíró hölgy tette fel. Furcsának találtam, hogy nem a pályán történtekről kérdez, ugyanakkor élveztem, hogy végre kapok egy kérdést ami nem sablon. Nicholera pillantottam aki határozott bólintással jelezte, hogy beszélhetek kendőzetlenül, ne fogjam vissza magam.

-Nos hirtelen nem is tudom mit mondjak. Meglepett a kérdés. Jó érzés tudni, hogy van aki visszavár minden futam után. Végre nem csak az anyukám tudhatja magáénak a totális aggódást. Szeretlek Anya! - kis kitérő integetés a kamerába nézve. Anya imádni fogja. - Megosztani az életedet kicsit bensőségesebben valakivel, régóta vágytam erre és azt hiszem megtaláltam a megfelelő lányt.

-Végre lesz mire költenie a hatalmas fizetését. - ugrott a nyakamba George, ezzel megzavarva az interjúmat.

-Vicces vagy Russel, kár, hogy te még nőt se tudtál fogni. - közöttünk belefért ez a kis csipkelődés. A kamera is élvezte. Már előre látom, hogy csodás mémek fognak ebből születni, George amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott így vissza is térhettem az eredeti kérdéshez. - De ez nem jelenti azt, hogy a rajongóimat nem szeretem. Minden egyes szurkolóm itt van a szívemben, köszönöm nektek a folyamatos támogatást. Cheers! - őszinte mosollyal az arcomon tudtam zárni az interjút, köszönhetően az utolsó kérdésnek. Nichole is megdicsért milyen szépen, összeszedetten nyilatkoztam George magánakciója sem zavart meg és még a rajongókat is megnyugtattam. Ez az újságnak remek anyag, nekem meg remeg marketing fogás. Nos én ehhez nem értek így Nicholera bíztam az egészet. Ami engem illet, alig vártam, hogy végre visszaérkezzünk a hotelhez és a nagy meglepetés előtt kicsit kettesben lehessek Lorával.

Amíg a lányok fotózáson voltak Carlos adta a zseniális ötletet. Mayával minden évben elmennek egy fürdőbe kicsit lazítani. Magyarország híres a kiváló fürdőiről és tudom Lora mennyire kedveli ezeket, csak úgy mint a nővére. Nem kellett sokat gondolkodnunk, hogy tudjuk mivel lepjük meg a barátnőinket a futam után. A nyári szünet első programja egy éjszakai aquapark-kaland. Volt valami titokzatos és izgalmas ebben az egészben amitől szinte nem is éreztem magam fáradtnak a 70 körös verseny után. Hatalmas mosollyal az arcomon nyitottam be a szobánkba. Lora az erkélyen állt a lemenő nap sugaraiban, a nyüzsgő várost kémlelte. Nem is vette észre, hogy megjöttem. Hangtalanul mögé lopóztam, a derekára csúsztattam a kezem, a hasa előtt összekulcsoltam az ujjaimat, a nyakát puszilgattam, éppen a legcsikisebb, leggyengébb pontján. Így öleltem őt magamhoz, ő pedig csak kuncogott megállás nélkül. Fejét hátradöntötte, neki a mellkasomnak így láthattam a mosolyát. Végre felszabadult volt és vidám. Nem gondolkodott semmin.Se Matti, se egyetem, semmi szarság nem volt a fejében. Csak élvezte a pillanatot. Ez volt az a Lora akibe beleszerettem és ilyennek szerettem volna látni mindig.