A napsugarak belepték az egész szobát, lágy szellő fújt be, ahogy elérte a meztelen hátam beleborzongtam. Habár nyár közepe volt, Anglia nem a tikkasztó hőségről volt híres. Nyitott ablak miatt a madarak csiripelése még intenzívebb volt. Lassan kinyitottam a szemem, a látvány ami elém tárult szebb volt még egy frissen fényezett McLaren 570s sportautónál is. Háttal feküdt nekem az oldalán, halk pihegése betöltötte az egész szobát. Csak a derekát fedte takaró, tökéletes látványt nyújtva a törékeny vállára, és a napsütötte puha bőrére. Haja kócosan terült el mögötte a párnán. Óvatosan közelebb kúsztam hozzá, A könyökömmel megtámasztottam a fejem, mélyen magamba szívtam az illatát. Vanília és citrus aromák tökéletes keveréke lengte be a mélyen alvó lányt. A kettőnk illatát viselte a bőrén. A tudattól, hogy mellettem van boldogabb voltam bárkinél ezen a Földön. Lágyan megcsókoltam a meztelen vállát mielőtt kimásztam volna az ágyból. Olyan békésen aludt, nem volt szívem felkelteni. Elővettem egy tiszta alsónadrágot a fiókból, a lehető leghalkabban próbáltam kiosonni a szobából, be a fürdőbe.
A langyos vízsugár alatt állva a falnak támasztottam a kezem, szüntelenül a tegnap este járt a fejemben, újra és újra lejátszottam a fejemben minden egyes másodpercét. Ahogy ügyetlenül babráltam a melltartókapcsokkal, Lora kuncogása. Az első sokk mikor megláttam a lány csupasz mellkasát. Olyan tökéletes volt, mint ahogy elképzeltem korábban. Minden alkalommal mikor a bőrünk összeért kellemes bizsergést hagyott maga után, minden kis porcikáját meg akartam csókolni. A félénk kis nyögések amiket kiadott magából az érintésem hatására, pedig fogalmam se volt mit csinálok, ösztönből cselekedtem, görcsösen figyelve a reakcióját. Az első extázis érzést, ahogy ő kényeztetett engem. Kettőnk közül ő volt a tapasztaltabb ezt ő is tudta és ki is használta. Pontosan tudta, hogy mivel veheti el teljes az eszem. Mintha eddig a tenger fenekén lettem volna az ismeretlenbe, ahogy haladtunk előre annál inkább éreztem úgy, hogy jövök fel, fel a felszínre. Remegtem, nem mertem tovább lépni.

- Lando, akarlak és tudom, hogy te is akarod. Nem lesz semmi baj. - hallottam a fejemben a hangját. Lágy csókolt nyomott a számra, látta rajtam, hogy ideges vagyok.Féltem tőle, hogy fájdalmat fogok neki okozni a tapasztalatlanságom miatt, de mindenképpen én akartam csinálni és ő hagyta. Türelmesen várt míg össze nem szedtem a bátorságom. Nem éreztem kínosan vagy bénán magam, éppen ellenkezőleg, szavai új erőt adtak nekem. A testünk teljesen összetapadt, a kezei a hajamba túrtak. A lábai között feküdtem, még soha nem jutottam eddig egy lánnyal sem, csak egy valamit tudtam, hogy akarom és őt akarom.
Az érzés ami körbevett az első perctől kezdve émelyítő volt, minden mozdulattal magabiztosabb lettem, szépen lassan többet ismertem meg Lorena testéből. Átengedtem az uralmat az ösztöneimnek, nem tudom honnan, egyszerűen csak tudtam, hogy jól esik neki amit csinálok. A csípőnk néha összeért, édes bizsergés hagyva maga után. Emlékszem a nevét morogtam mielőtt még ...

- Jó reggelt. - a gondolataimból rántott ki az érzés ahogy két vékony kezecske fonódik össze a mellkasom előtt. Az arca a hátamnak tapadt, a bőre még meleg volt. Most mászhatott ki az ágyból.

-Szia. - a hangom még nem volt a sajátom, túlságosan reggel volt. Megfordultam és magamhoz öleltem az apró, meztelen testét. Arca még gyűrött volt kissé és a haja is kócos, de mondhat bárki bármit nekem ez volt a leggyönyörűbb látvány a világon. Te jó ég úgy beszélek, mintha szerelmes lennék. Szerelmes vagyok? - tettem fel magamnak a kérdést. Kár, hogy a választ már nem tudtam. Tetszett, hogy nem szégyenlős előttem, bár a tegnap este után értelmetlen lenne annak lenni. Még most sem hiszem el, hogy elvesztettem a szüzességem. Én, Lando Norris végre lefeküdtem egy lánnyal és jó volt, sőt több volt, mint jó. Az érzéshez, amit tegnap abban az egy órában éreztem semmi sem volt fogható. Még a Forma-1 is eltörpült mellette.
Úgy érzem bármikor képes lennék újra csinálni. - Ma szabadnapom van, mit csináljunk szépségem? - eddig nem volt meg a bátorságom ahhoz, hogy becenevet adjak a lánynak, ezt is csak improvizáltam. Lorena szemében csalódottságot véltem felfedezni, csupán csak azt nem tudtam miért. Talán hiba volt a tegnap este? Nem, egészen biztos, hogy nem. Hiszen ő mondta, hogy akarja. De akkor meg mi történt?

-Lando vissza kell mennem a hotelba, ott van minden cuccom és ... - éppen csak annyira húzódott el tőlem, hogy kezeit a mellkasomra rakhassa, az érintésre ő is és én is belepirultunk. Hát ezért volt a korábbi csalódottság, a szemei mindent elárultak. - Maya két barátnője ma érkezik Londonba, hogy kiválasszuk a tanú és a koszorúslány ruhákat. - ne, nem akarom, hogy elmenj!

-Mikorra kell Londonba érned? Elviszlek! - amennyire csak lehetett igyekeztem leplezni a kétségbeesésem amit Lora távozásának gondolata keltett bennem.

-Délután 2-re, köszönöm. - szája apró mosolyra húzódott, ajkai nedves csókot hagytak a mellkasomon. Mielőtt a fürdőbe jöttem volna ránéztem az órára, 9:13, ami azt jelenti, hogy van még egy kis időm vele. Londonig 2,5 óra az út egy átlagos autónak egy átlagos sofőrrel. Én lefaraghatom ezt az időt másfélre, ha ügyes vagyok. Már pedig ügyes vagyok, mert egy vagyok a világ húsz legjobb pilótája közül!

Sose hittem volna, hogy két ember, egymást ölelve is képes lezuhanyozni, nekünk mégis sikerült. Tisztán és frissen immáron ruhába bújtatva korábbi meztelen testünket érkeztünk meg a konyhába. A tegnapi után úgy éreztem ideje nekem is megmutatnom a tehetségem a konyhában, csodás omlettet tudok készíteni és ezt szerettem volna megmutatni Lorának. A lány akár csak tegnap a pultra ült, onnan nézte mit próbálok kiügyeskedni a tojásokból miközben nagyokat kortyolt a neki készített gyümölcsteából. Végül egészen finom omlettet sikerült összedobnom, ha itthon voltam mindig egyedül reggeliztem, de most más volt a helyzet. Úgy örültem, hogy valakivel megoszthatom az ébredezést, a készülődést, a reggelit, mindent. Végre nem éreztem magam olyan magányosnak. A mosogatás várhat, most ki akarok élvezni minden megmaradt pillanatot vele.

- Van kedved játszani kicsit? Tegnap kimaradt. - vakartam meg idegesen a tarkóm, egyszerre pirultunk bele a gondolatba, hogy mi miatt elmaradt a játék. Mielőtt azonban válaszolhatott volna megszólalt a telefonja. Felpattant a mellettem lévő székről, hogy felvehesse a telefonját ami a konyhapulton hevert, pontosan ott ahol tegnap hagytuk.
Zaklatott hangon kezdett beszélni nemsokkal azután, hogy felvette. Sajnos egy szót sem értettem belőle, mert spanyolul beszélt. Vagyis tulajdonképpen egy dolgot kihallottam, Mattivel beszélt. A fiú Franciaország óta hívogatja megállás nélkül Lorenát, igazán feladhatná már. Elkapott a düh, azok után ahogy Matti bánt vele még hajlandó felvenni a telefont?! Nem értettem mire jó ez. A kezem automatikusan ökölbe szorult, amint arra a féregre gondoltam és arra amit tett a barát...Lorával.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A szívembe mintha egy forró kést szúrtak volna a fiú hangjának hallatán és még, ha csak a hangja lett volna a zavaró tényező. A szavak amik elhagyták a szavát sokkal jobban aggasztottak. A fenyegetés ami belőle áradt egyenesen megrémített. Hátat fordítottam Landonak, hogy ne lássa a félelmem, a kezemben remegett a készülék. Komolyan gondolja?

- Qué te foller, Lorena de la Fuente. - valahogy úgy éreztem, hogy egy kapd be-vel nem úszom meg. és igazam volt. Hűségesebbnek hittelek, de szánalmasabb vagy a legutolsó utcai kurvánál is. Alá feküdtél, nincs igazam? Tudod mit ne is válaszolj. Tudom, hogy igazam van de tőlem ilyen könnyen nem fogsz megszabadulni. Tönkre foglak tenni! Hacsak ... - tényleg komolyan gondolta, minden egyes szót. Éreztem ahogy egy könnycsepp gurul végig az arcomon. Csak azért vettem fel a telefont, hogy véget vessen ennek, tegnap este Lando karjaiban elhatároztam, hogy a szívemre fogok hallgatni és a szívem őt választja. Most mégis újra választás előtt állok, vagy visszamegyek ahhoz az emberhez akitől a legjobban félek azért, hogy megvédjem Lando. Vagy vele maradok és ezzel azt kockáztatom, hogy valami baja esik.
A tudat, hogy Landonak miattam essen bármi baja biztosan összetört volna, nem bírtam volna elviselni. Ismét abban a helyzetben találtam magam, hogy nem volt más választásom. Bontottam a vonalat, eleget hallottam Matteoból. A könnyeim megállhatatlanul folytak le az arcomon. Lando minden bizonnyal észrevette, hogy sírok bárhogy is próbáltam elrejteni.

-Hé, semmi baj. Itt vagyok. -ölelt magához szorosan. Megfordultam, hogy a fejem a mellkasához fúrhassam. A kedvenc területemre, mert itt hallhattam a szívverését, érezhettem az illatát és itt rejthettem el legjobban a könnyeim áztatta arcom. Lando lassan a hajamba puszilt majd eltolt magától. - Nem akarlak többet sírni látni. Ígérd meg nekem, hogy bármi történik is elmondod. Ígérd meg nekem!

-Megígérem. - azt a választ kapta amit hallani akart, így tudtam megóvni őt. Ígéret ide vagy oda, hazudnom kellett, nincs választásom.

-Köszönöm. - közel húzódott hozzám, ajkait lassan az enyémre tapasztotta, keze a fenekemre csúszott, a váratlan érintés hatására belenyögtem a csókba. Most helyén volt az eszem, nem adhattam meg magam neki újra, bármennyire is szerettem volna. Ahhoz képest, hogy nem volt még lánnyal nagyon is jól csinálta amit csinált tegnap. Fogalmam sincs honnan szedhette azt a csípőmozgást, de a lelkem eladtam érte. Életem legjobb szeretkezése volt, forró, heves mégis óvatos. Minden pillanatban éreztem, hogy biztonságban vagyok. Hogy számára én vagyok az első és nem más. Mielőtt többet tehettünk volna elhúzódtam tőle, először furcsán nézett rám de sikerült megértetnem vele, hogy ma most egymásnak esünk akkor nem tudunk játszani és Londonba se fogok odaérni időben. Landonak sikerült megnyugtatnia, míg összeszedtem magam a fürdőben ő a játszószobában várt rám.

Két óra játékot engedélyeztünk magunkat. Lando gyorsan beállította nekem a Selly-t, elmagyarázta a szabályokat és egy kis tanórát is kaptam a kormányon lévő gombok jelentéseiről. Ő maga Shelby előtt ült, a szokásos lövöldözős játékát streamelte. A chat szinte felrobbant amint megláttak engem a szimulátor mögött. Szüntelenül jöttek a kérdések. Ki vagyok? Mit keresek Landonál? Mivel játszom? Melyik pályán és így tovább. Mindenki tudni akart mindent. Landoval szavak nélkül is megértettük egymást, pontosan tudtuk, hogy nem hozhatjuk még nyilvánosságra a kettőnk dolgát. A rajongók kiborulnának, többen már így is spekulálni kezdtek, és habár még nem is adtunk semmilyen választ a kérdezőknek néhány utálom így is akadt. És először amúgy is a szülőknek kéne felvázolni a helyzetet. Az aprócska probléma csak az volt, hogy egy szextől...egy a tökéletesebbnél is tökéletesebb szextől még nem lettünk határozottabbak a kapcsolatunkat illetően. Azt pontosan tudtuk, hogy mi érzünk, de valamilyen különös oknál fogva nem mondtuk ki. A válasz a rajongók felé így csak az volt, hogy Lorena vagyok, Maya húga, aki Carlos jegyese. Szerettem volna kipróbálni a szimulátort, ezért Lando áthívott magához. - milyen apró mégis szilárd hazugság. Mindenki elhitte, és amint elhitték az emberek meg is nyugodtak. A második órára egészen belejöttem ebbe a játékba, rekordot halmoztam rekordra. Lando szerint kész őstehetség vagyok, még arra is rávett, hogy a következő virtuális nagydíjon ellene versenyezzek. Kicsit elhamarkodottnak gondoltam, hiszen most ülök először egy ilyen kütyü előtt, de végül úgy voltam vele, hogy miért ne?! Ha én lehet az aki seggbe rúgja Lando Norrist, akkor állok elébe. Kihívás elfogadva!

Új ruha híján a tegnapival kellett beérnem, nem bántam minden egyes darab Lando illatát árasztotta. A legfinomabb illat a világon, legalább is számomra. Egy kicsit még feszélyezve éreztem magam Lando autójában. Olyan modern volt, az árába bele se mertem gondolni, habár neki egy fontjába se fájt, sőt még a McLaren érezte megtisztelve magát amiért személyesen Lando Norris használja az egyik modelljüket. Mint megtudtam ez nem egy sima narancssárga autó, ez egy csúcskategóriás papaya színű McLaren 570s. Bármit is jelentsen ez. A motor felbőgött miután Lando elfordította a kulcsot. A kapu nyílt mi pedig szépen lassan magunk mögött hagytuk a Norris rezidenciát. Az indulás után pár perccel már beszélgetni is kezdtünk, a tegnaphoz képest sokkal oldottabb volt a hangulat. Nem izgultunk annyira, hogy mi fog történni, mert már megtörtént. Akármikor az estére gondoltam elpirultam, de nem csak én, Lando is. A fiú nem véletlen volt ott ahol volt. A normál esetben 2,5 órás utat jóval kevesebb idő alatt tettük meg. Maya korábban megadta a a szalon címét, így pontosan tudtuk hova tartunk.

Megköszöntem Landonak a fuvart, mielőtt kiszállhattam volna a kocsiból visszahúzott egy szerelmes csókra. Mindketten belemosolyogtunk a csókba, aztán jött a búcsú. Még egyszer megköszöntem, hogy elhozott majd besétáltam a Kleinfeld üzletében. Gondolhattam volna, hogy Maya itt akarja kiválasztani a ruháinkat, kiskorunkban imádtuk a Mondj igent a ruhára. Nem is volt kérdés, hogy a saját esküvőjéhez innen szeretné legalább az egyik ruhát, mivel az ő ruhája a terhessége miatt speciális így ránk maradt a feladat, hogy teljesítsük ezt az álmát. Rosa Carmen és a nővérem már itt voltak. Hatalmas mosollyal az arcukon öleltek magukhoz, úgy éreztem, mintha ezer éve nem láttam volna őket, pedig alig fél éve volt, aznap mikor elhagytuk Madridot ők ott voltak. Jól esett végre nem fenyegető spanyol szavakat hallani. Hiányzott az, hogy az anyanyelvemen beszéljek, egészen addig amíg meg nem érkezett Randy, aki s zemélyesen fogadott minket a ruhapróbára, Maya mindent megtervezett előre, sötétkék ruhát szeretett volna. Mivel a testalkatunk nem volt teljesen egyező, így lemondott a tökéletesen egyforma fazonú ruhákról és helyette úgy döntött, hogy csak a szín fog egyezni. Először Rosa ruháját választottuk ki. Rosa magas volt és szuper vékony, ő volt Maya legrégebbi barátja, már óvodás koruk óta ismerik egymást, nem is volt kérdés, hogy Rosa ott lesz az esküvőn. Sőt, őt érhette az a megtiszteltetés, hogy énekelhet az ifjú párnak, Rosa ugyanis énekesnő volt és otthon Spanyolországban egész szép karrierje volt. Sellőfazonú ruhát választott magához, szerinte ez tökéletesen kiemeli az alakját, a színe is pont olyan volt, mint amit Maya szeretett volna. Az első kör tehát sikeresen egy igennel végződött.
Carmen újságíró volt a spanyol Vouge-nál, nagyon előkelő pozíciót tudhatott magáénak, férje pedig Rodrigo Machado spanyol válogatott labdarúgó. A három lánynak nagyon bejött az élet, mindent elértek amit akartak. Sikeresek, boldogok és gyönyörűek voltak. Carmen elől rövidebb, hátul hosszabb szoknyájú ruhát választott, szív alakú dekoltázsrésszel amit némi csipke borított. Gyönyörűen mutattak benne az erős, csinos lábai. A lányok is és én is egyből beleszerettünk a választásba, nem hiába dolgozik a Vouge-nál, tudja mi a divat, és hogy abból mi áll jól neki.
Végül pedig én következtem, igyekeztem nem sokat válogatni a ruhák közül, ami igen nehéz volt. Randy hátravezetett a lehetséges opciókhoz. Csak ekkor döbbentem rá, hogy kék ruhák végeláthatatlan sorával állok szemben. A második sor közepénél azonban megadtak a szemem a tökéletes darabon. Váll nélküli ruha volt, icipici szív alakú dekoltázzsal, nem volt olyan kihívó, mint Carmené. Egészen a derekamig rám feszült az anyag, utánna pedig lágyan omlott le egészen a földig. A bal combjánál fel volt hasítva az anyag, hogy egy kis játékosságot vigyen a leomló anyagba. Ha kiraktam a lábam semmi olyan nem látszott ki, aminek nem kellett volna. Eléggé elegáns volt egy esküvőhöz és eléggé szexi az azt követő partyra. Biztos voltam benne, hogy a választásom Landonak is tetszeni fog majd, habár az esküvő napjáig nem fog látni, csupán a ruhám színét fogja tudni, hogy ahhoz igazíthassa a nyakkendőjét. Ahogy azt Maya és Carlos eltervezték.
Kiálltam a lányok elé akiknek még a szavuk is elállt. Megjegyezték, hogy milyen nagy lettem, végre felnőttem. Maya szemébe könnycseppek gyűltem amint ráébredt, hogy bizony az ő kicsi húga már nem is olyan kicsi többé. Kérdés sem volt, ez a ruha a tökéletes, így a harmadik kör is igennel zárult. Randy el volt ájulva a határozottságunktól, állítása szerint ilyen tökéletes menyasszony, tanú, koszorúslányok formációval még soha nem találkozott.

Nagyon élveztem a napot a lányokkal és szerencsére minden szuperül alakult. Egy gyors ebédet követően azonban úgy döntöttem ideje hagynom a három barátnőt kibontakozni. Rég nem látták egymást és biztosra veszem, hogy rengeteg mesélni valójuk van egymásnak. Maya ugyan ragaszkodott hozzá, hogy velük maradjak, én mégis jobbnak láttam, ha visszavonulót fújok. Még a végén kiszedik belőlem, hogy mi történt tegnap este. Túl jól ismerem már őket, pontosan tudom, hogy tudják, hogy van köztünk valami Landoval, mert Mayának be nem áll a szája.
Nem kockáztathattam, hogy elszólom magam. Elköszöntem a lányoktól, fogtam egy taxit és visszamentem a hotelbe, ahol eredetileg is lennem kellett volna.