- Gondolod, hogy meg fog menteni téged? - törte meg Shinae a csendet, ami körül lengte őket egy kis ideje. 

- Ki, Minho? Persze! Bízom benne, hogy kijuttat innen - mosolygott Jisung. 

- És itt hagysz megrohadni? Azt hittem a barátom vagy - vágott a lány savanyú képet. 

Jisung majdnem mondott valamit arról, hogy ő akarata ellenére volt ebben a sötét szobában, de okosabbnak tartotta, ha nem teszi. 

- Biztos vagyok benne, hogy rajtad is tudunk segíteni. 

- Ugyan, ne hitegess - legyintett Shinae. 

- Komolyan mondtam - erősködött Jisung. Azért nem szívesen nézte a lány szenvedését. 

- Tényleg? Szerinted van remény? 

- Szerintem ig... - kezdte Jisung, ám egy furcsa zaj félbeszakította... 

Ha már idáig eljutott, nem adhatta fel a célvonalban! Legalábbis ezzel a gondolattal vértezte fel magát Minho, ahogy már nem csak ujját, hanem az egész karját átdugta a tükrön. Először hideg volt, aztán utána ismét meleg, ami azt jelentette, hogy volt valami a tükör túloldalán. Talán egy másik helyiség. Minho reménykedett, hogy erről volt szó. 

Visszahúzta a karját, majd mély levegőt vett, és egész testével átbújt a tükrön. Egy pillanatra nem látott semmit, és megborzongott, ahogy a hideg, nemegészen folyékony anyagon keresztüljutott. De mikor kiért belőle, egy szobában találta magát. Vagyis olyan volt, ám teljesen sötét volt benn, semmit sem látott. 

- Minho! - kiáltott fel Jisung valahol mellette, majd a férfi érezte, hogy szerelme a nyakába ugrik. 

Minho szorosan magához húzta kedvese vékony testét, és mélyen beszívta az illatát. Alig hitte el, hogy ismét találkoztak. Már semmitől sem félt a világon. Jisung újra vele volt, minden a helyére került, az élet újra kerek volt. 

Hosszú percekig álltak ott egymást ölelve, és mindketten legszívesebben úgy maradtak volna örökre. Ám egy idő után valami fekete füst kúszott a testük közé, szétválasztva őket egymástól. Minho a füst irányába fordult, és a sötétséghez valamelyest már hozzászokott szeme ekkor pillantotta meg a féltékenységtől megkeseredett tekintetű lányt. 

A pár egymásra nézett, és tudták, van még egy feladatuk, mielőtt hazamehetnének.