„Egyszer, réges régen, élet egy fiatal lány... Gyönyörű volt, hosszú aranyszőke haja szállt a szélben, mélykék szemei mintha a tó tükrei lettek volna. Karcsú alakja nádként hajladozott, léptei oly' puhák voltak, hogy az élesfülű nyúl sem hallotta meg őt." 

- Micsoda túlromantizált leírás... 

- Minho, ne szólj közbe! Szóval: 

"Egyszer egy ifjú mélységesen szerelmes lett a lányba. Elszédítette a bája és a szépsége. Folytonosan udvarolni járt hozzá, és egyre csak róla áradozott. Ám nem akármilyen ifjú volt ő, hanem a nemesúr fia. Aki egyáltalán nem nézte jó szemmel fia szenvedélyét. Úgy hitte, csak is mágia lehetett az, ami így elbűvölte az előtte jól viselkedő, rendes fiát. És igaza lett."

- Meg egy fenét! Csak ráhúzott valamit, hogy kirekeszthesse a lányt, és a fia azt vegye el, akit ő akar! 

- Minho, ha tovább dumálsz, abbahagyom az olvasást! 

- Jó, jó, bocsánat baby. Folytasd kérlek! 

"Bizonyította a népek előtt, hogy a fiatal lány valóban boszorkány volt, és a hamis varázsával bolondította magába az ifjút. A lányt máglyán megégették, és egy jelöletlen sírba tették. 

Az a szóbeszéd járja, hogy a mai napig kísérti az erdőben lévő régi házát, és szétszakít minden szerelmespárt, akik a közelébe mennek. Azóta számtalan szerelmes látogatta meg a házát vagy sírját, hogy próbára tegyék magukat, ám mind elbuktak. Egy se tudott ellenállni a boszorkány átkának."

- És ez lett volna a Paldang-házi Szellem története - csukta be Jisung a könyvét, aminek a címe „66 rémisztő igaz történet és legenda" volt. 

Párjával együtt a meleg színekkel dekorált nappalijuk kanapéján ült. A vége felé közeledett az Október, emiatt már egy ilyen, nem túl késői órán is sötét volt odakint. A kandallójukban ropogott a tűz, és a félhomály, ami a szobában uralkodott, tökéletes volt a rémtörténetekhez, amiket Jisung annyira szeretett. A kedvesét azonban kevéssé hatották meg. 

- Ugyan kérlek, szellemek nem léteznek - forgatta Minho a szemeit. - Se boszorkányok. 

- És ha mégis? - hajolt Jisung közelebb. - Kíváncsi lennék, vajon a mi szerelmünk kiállja-e a próbát? - vonta fel a szemöldökét pimaszul.

- Hát, akkor menjünk el, és nézzük meg magunk - állt bele a játékba Minho, továbbra is szentül állítva, hogy szellemek nincsenek.

- Rendben! Halloweenkor oda utazunk! - vágta rá Jisung hirtelen.

- Ohh, okés - lepődött meg Minho, hiszen ő nem egészen komolyan gondolta a dolgot. De nem visszakozott egy percig sem, ha ő egyszer valamit eldöntött, ahhoz tartotta magát. 

Így esett hát, hogy ők ketten olyan kirándulásra vállalkoztak, amely az egész életüket megváltoztatta...