- De jó, hogy Anna itthagyott minket egy nyamvadt térképpel! - siránkozott Kolnay.
- Haza kellett mennie. - mondta Juli, föl sem nézve a térképből. - Amit ezelőtt mondtam, mindenkinek érthető?
Schilling és Bakó bőszen bólogattak, Kata szenvedő arckifejezést vágott.
- Ja, persze, persze! - helyeselt, mikor Áts egy gyilkos pillantással jutalmazta.
Az iskolában megbeszéltek alapján, Anna egyből haza rohan, és csak háromkor jön vissza. Akik a megmaradtak Áts vezetésével megnézik a területet, majd mindenki haza megy, átöltözik, és négykor találkozó a terület kapujánál.
- Akkor... - mosolygott Juli. - Indulunk városnézőbe!
- A városnéző az igazából... - kezdte Viki, de a fekete közbevágott:
- Nem érdekel!
- Ja, rendben...
Így a négy lány elindult szép sorban az utcán.
Tizenöt perce baktattak a bágyadt, tavaszi napsütésben, és nagyon reménykedtek, hogy Juli jól tartja a térképet.
Mint kiderült, jól tartotta, csak társaságuk akadt. Épphogy befordultak a Mária utca sarkán, mikor egetrázó ordítás és üvöltés hallatszott és a pár méterre lévő palánkon hatalmas mennyiségű homok szóródott át. A kis csapat megtorpant. Viki nyomozó tekintettel fürkészte a kupacot, Bakó olyan arcot vágott, mint aki mindjárt menekülőre fogja, Kolnay ( aki idő közben belekezdett egy újabb almába ), kiköpte a darabot, amit eddig rágott. Juli csak akkor ijedt meg, amikor egy újabb homok adag kíséretében egy sapka is a földön landolt. Mégpedig Feri sapkája. A lány, mit sem törődve az újabb bombákkal, odarohant, majd fölkapta. Már épp lehajtotta a fejét, hogy legalább azt megóvja a következő záportól, amikor valami felfogta a golyókat. A fekete felemelte a fejét, majd döbbenten ismerte fel megmentőjében a három barátnőjét, akik Kata kabátjával a fejük fölött siettek a segítségére. Egy mosoly kíséretében mondott köszönetet nekik, mikor egy újabb adag homok zúdult a nyakukba.
Kolnayt elöntötte a méreg. Dühösen kiugrott a kabátja alól, majd fel mászott a palánkra. Julinak sajnos nem volt ideje megállítani, így a lány szoknyástul ült a deszkák tetején, és úgy leteremtette a fiúkat, hogy azok jobban féltek tőle, mint az ellenségtől.
- Hát hol van a jómodor? - üvöltötte a kipirult, harcias lány. - Így, öregem, nem hogy gyereked, de feleséged nem lesz!
Pár percnyi néma csönd után az Áts lány megelégelte barátnője műsorát, és puszta kézzel rángatta le a palánkról.
Persze, a másik oldal egész másként fogta fel a helyzetet.
- Papuskám, ez meg ki volt? - eszmélt fel először Csónakos.
Mindenki Bokára nézett, de a hadvezér sajnos máshol járt, így nem vette észre, hogy konkrétan két csapatnyi ember bámulja őt. Ugyanis neki le sem esett, hogy mi van az üvöltöző lánnyal. És valljuk be, nem is érdekelte. Annál inkább az, aki lerángatta. Fekete haja van, és gyönyörű, barna szeme. Igaz, rá sem nézett, - ez mondjuk kicsit zavarta a fiút - de végülis: ilyenek a lányok. Nagyot sóhajtott, mire a fél csapatnak a hajáig csúszott a szemöldöke, köztük Kolnaynak is, aki eddig vörös képpel ácsorgott, és imádkozott, nehogy valaki ( főként Barabás ) rájöjjön, a huga üvöltött le két csapatot. Az egyetlen kivétel Csónakos volt, aki ( bár nőügyekben nem volt túl ügyes ) egyből ráébredt, Boka épp az imént zúgott bele egy lányba. Azt viszont nem tudta, hogy nem a palánkon ordibálóról van szó, hanem az ellenség vezérének hugáról.
Eközben a másik oldalon, a Mária utcában a lánycsapat először csak némán figyelte, ahogy Juli és Kata fojtott hangon veszekszik, majd Viki is beszállt. Végül Áts zárta le a veszekedést, hogy "Majd négykor megbeszéljük". Ebbe szerencsére mindenki belenyugodott, és csöndben elvonultak az utcából. Azonban pár sarokkal feljebb Juli berántotta őket egy épület mögé. A lányok először nem értették, majd mikor meglátták a sorban vonuló fiúkat, tisztulni kezdett a kép. De mivel Anna nem volt ott, ezért csak Juli szívverése állt meg. Ugyanis egyszer réges-régen késő este sétált a Füvészkertben, és akkor vörösingesek megfürdettek egy fiút. Most pedig ugyanazt a fiút vitte a karjában az édesanyja, a pál utcaiak díszkíséretében. Dühében, és keserűségében összegyűrte a kezében tartott sapkát, majd elfordult, hogy a többi ne lássa, egy könnycsepp gördült végig az arcán.
- Ma este beszédem van a bátyámmal. - gondolta, majd tovább menetelre invitálta a lányokat.
Egyikük sem értette, miért lett Juli hirtelen olyan szomorú, de nem merték firtatni. Csak csöndben lépdeltek egymás mellett, a macskaköves úton.