Prológ [eredeti]
Két lány baktatott az utcán. Az egyik a földet nézte, a másik pedig a mellettük húzódó vaskerítést. A pár centivel kissebb, barna hajú felemelte a fejét, és a mellette sétáló, ében hajú lányra nézett, mintha egy régen feltett kérdésre várna választ. Azonban a másik hallgatott. Lekötötte az a probléma, amelyet egy tizennégy éves lány súlyosnak talál, habár igazából nem volt az. Tehát csöndben sétáltak.
- Te Juli! - nézett fel ismét a barna hajú.
- Igen? - pillantott barátnőjére a Juli nevezetű.
- Valamit mondani akartál. - mondta a lány, mire Juli töprengő arcot vágott. A másik oldalra billentett fejjel nézte a társát.
- Tudod, Anna, tegnap, mikor a bátyám hazajött, arra a döntésre jutottam, mi is csinálhatnánk valamit! - tárta szét a karját Juli. A másik értetlenül nézett rá.
- Mit?
- Hogy hogy mit? - kérdezte hitetlenkedve Juli. - Hát csapatot, Anna! Csapatot!
- Milyen csapatot? - nézett rá gyanakvón a másik.
- Hát olyat... hogy is hívják a bátyádékat? - zavarodott össze a fekete.
- Boka, Nemecsek, Csónakos,... - kezdett el sorolni az Anna nevű.
- Nem úgy! - vágott közbe Juli. - A csapat nevet kérdeztem!
- Kezdted volna ezzel! - mondta felháborodva Anna. - Ők a "Pál utcai fiúk" .
- Na mi is valami olyat! - bólogatott hevesen a fekete. A barna összehúzta a szemöldökét.
- Mi lennénk a "Pál utcai lányok"? - kérdezte a barátnőjétől Anna. A fekete mosolygott.
- Nem is rossz név!
- Végülis, - kezdett gondolkodni Anna. - Végre lenne részünk valamiben!
- Csak nem tudom, hogyan szerezzünk csapatot. - állt meg Juli.
- Majd verbunkolunk! - kezdte el a lábát csapkodni Anna. A fekete elnevette magát, majd csatlakozott.
- Már el is kezdhetjük. - mondta Anna, és tovább indult az utcán. - Gyere, nem akarok miattad elkésni! - szólt hátra, mire Juli futni kezdett, és közben a kezét végighúzta a kerítésen, arcán olyan mosoly, mintha madár lenne, aki épp most szabadult fogjául tartó ketrecétől.
Amikor beérte barátnőjét, a két lány kézenfogva kezdett el futni az iskola felé, és pillanatnyilag az sem zavarta őket, hogy sem területük, sem csapatuk nincs.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro