A csata után nagyon nyugis napjaink voltak. A Vörösingeseket azóta nem láttuk de elvileg jól megvannak. December 22.- e volt mi javában készültünk a karácsonyra mikor valaki csöngetett. Én már rohantam is ajtót nyitni. Mikor kinyitottam az ajtót Boka állt előttem. Kicsit piros arcal állt előttem.
- Szia! Boldog karácsonyt!- mondta.
- Szia neked is! Mijáratban?- kérdeztem egy kedves mosoly kiséretében.
- Hát...nos e..ezt ne..neked hoz...hoztam.- mondta kicsit remegő hangon.
- Nekem? Köszönöm! Várj egy kicsit.- mondtam és vissza léptem a házba. Majd nemsokára egy dobozzal tértem vissza.- Ez pedig a tiéd!- adtam a kezébe a dobozt.
- Köszi! De nekem mennem kell.- mondta majd elköszöntünk és elment. Én becsuktam az ajtót és felmentem a szobámba. Kinyitottam a dobozt és egy boríték volt benne.

Kedves Kinga!
Azt szeretném megkérdezni lenne- e kedved holnap lemenni a Duna partra? Szóval gyere ha meg van a válasz. És még egyszer boldog karácsonyt.
Várom mihamarabbi válaszod: Boka
Vissza raktam a levelet a borítékba és elindultam Bokáékhoz. Mikor oda értem becsöngettem.
- Ez gyors volt.- mondta Boka mivel ő nyitott ajtót.
- Nem kellett sokat gondolkodnom. Szivesen elmegyek veled.- a válszaszomra elpirult.- És mikor?
- Holnap hatkor.
- Rendicsek!- mondtam majd elmentem. Mentem vissza segíteni anyának házat díszíteni. Ez a folyamat 7 óráig tartott. Mikor vissza tértem a szobámba akkor leültem az asztalomhoz és rajzoltam. Innentől kezdve nem emlékszem semmire. Csak mikor következő nap felébredtem az asztalomnál találtam magam " Elaludtam?" gondoltam a fejemben. Majd felálltam kijöttem a szobából és lementem. Hatalmas csönd honolt. Aztán meghallottam a Boldog Szülinapot a konyhából. Na akkor sírtam elmagam mikor kiértem a konyhába. A három legjobb barátnőm ( Zsófi, Enikő, Fanni), a fiúk Csónakostól elkezdve Richterig, anyum, öcsém, és apum. Amikor őt megláttam már zokogtam. Annyirra rég láttam apát. Mindenkit végig ölelgettem és megettük a tortát. Egész nap nálunk voltak. Lányok meséltek mivan a suliban meg, hogy Eszter még mindig haragszikrám meg ilyenek. Én is meséltem nekik a csatáról a Feris esetről. Aztán észre vettem, hogy Boka eltűnt. És ránéztem az órámra már félhat volt. Mindenkitől elköszöntem és vártam a busz megállóban. Nem sokkal késöbb megjött a busz és elindultam. 25-30 percet utaztam. Aztán a megérkeztem. Majd mikor hatmult néhány percel valaki hátba dobott egy hógolyóval ilyedtemben még ugrottam is egyett. Hátra fordultam és Boka állt mögöttem.
- Te...a szívrohamot hoztad rám!- mondtam és lehajoltam gyúrtam egy hógolyót és hozzá vágtam. És elkezdtünk csatázni mikor pedig kellő képpen kihógolyóztuk magunkat közelebb lépett.
- Ezt neked hoztam.- mondta és a háta mögül előhúzótt egy virágcsokrot.
- Ez gyönyörű! Köszönöm!- mondtam piros pozsgásan. - És miért hívtál ide?- kérdeztem.
- Hát...nos én...- mondta a " választ" és magához húzott és megölelt- Szeretlek.- súgta a fülembe. Én még jobban elpirultam és sokkba kerültem- Már rég elakartam mondani csak nemtudtam, hogy. De úgy gondoltam most sikerülni fog.- mondta én meg csak álltam az ölelésben és még mindig sokkolt a dolog.
- Tényleg?- kérdeztem halkan. Erre elengedett.
- Persze! Jól vagy? Jesszus mitcsináltam.
- Boka nyugszik.- mondtam nevetve- Igazából. Én is ilyen mód érzek irántad.- mondtam piros arcal. Ő meg még inkább elpirult.
- Nos ez tényleg így van?- mondta egy ravasz mosoly kíséretében.
- Aha!- mondtam majd kezemnél fogva magához húzott és megcsókolt. Néhány percel késöbb a távolból meghallottunk, hogy valaki kiállt.
- FIÚK LÁNYOK BOKA MEGCSINÁLTA!- mondta a hang ekkor eszméltünk rá, hogy az a valaki nem más mint Csónakos András pajtásunk.
- CSÓNAKOS!- kiabáltunk neki vissza.
- TE PILLANAT ROMBOLÓ!- kiabált neki Boka.
- Na hol az a lákás kulcs?- elkezdtem keresgélni a zsebemben.
- Minek az?- nézett rám értettlenül.
- Leszurni. Meg mondtam ha alkalmam lesz rá megteszem! CSÓNAKOS GYERE IDE DE RÖGTÖN!- mondtam Bokának majd megindultam feléjük kiabálva.
- Na azért ne... Azért ilyen sokat nem ártott.- mondta de nem vettük észre, hogy ők már közelebb jöttek. És szépen fejbe találták Bokát. Na ott kezdtünk el mi is beszállni a hógolyó csatába. Mindenki mindenki ellen. Aztán ennek vége lett. A lányok haza utaztak a fiúk pedig haza mentek. Mi meg kettesben mentünk haza. Mikor elváltunk még egy utolsó csókot adtunk egy másnak és elment. Én olyan szinten voltam boldog, hogy azt leplezni is alig tudtam. De aztán még este 11-kor is fennt voltam. Egyszerűen túlságosan is sok energia maradt bennem. Ekkor eszembe jutott, hogy mindjárt karácsony kivettem egy kisdobozt az ágyam alól és csöndbe kilópoztam és megindultam a Füvészkert felé. Most is nyitva volt a kapu mikor oda értem. Szóval már sejtettem, hogy Feri itt van. Amikor megláttam a szigetet rögtön kiszúrtam rajta két alakot. Át mentem a hídon és oda mentem hozzájuk.
- Hello!- mondtam kicsit félve. Feri és a leányzó meglepődve néztek hátra.
- Hát te? Mitcsinálsz itt?- kérdezte Áts.
- Csak gondoltam mindenkinek legyen boldog karácsonya és megakartalak lepni.- mondtam és nekik adtam a dobozt. Mikor kinyitották a dobozt Ferinek tátva maradt a szája egy kicsit. Egy sál volt benne rajta csupa nagybetűvel: A VÖRÖSINGESEK! Láttam az arcán az örömöt.
- De hát...
- Tudom, hogy ellenségek vagyunk de most miért kéne mindig? Érted karácsony lesz! És a ti csapatotok is megérdemli.- mondtam mosolyogva.
- Én...már mint mi köszönjünk!- mondta vidáman. Ezek után bemutatott a lánynak. Úgy hívták Németh Anna. Nagyon szép és kedves lány volt hamar megtaláltuk a közös hangot. Még sokat beszélgettünk de aztán én elindultam. Most már valamilyen szinten megnyugodtam. Ez volt életem legszebb születés napja. Mikor haza értem hatalmas volt a csönd. De ez nem az az átlagos csönd volt. Hanem ünnepi csönd. A karácsonyi fények jó hangulatot adtak ennek a csöndnek. Még ott álltam egy 5 percig majd felmentem a szobámba és egészen reggelig ott voltam. Mondjuk ébren mivel aludni nem volt kedvem. Ezért olvastam. És így telt az estém. Még a szobámban is ott voltak a hangulatos fények. Mondjuk nem is bántam mert imádtam a csöndet és ezért is kezdtem el olvasni, hogy semmivel se zavarjam meg a nyugalmat.

Leszögezem az eljén nem kell sírni, hogy vége mivel lesz még egy rész. Ehez a részhez köszönöm Pfifihanna öt letét és TifaniJuhsz egyet értését és mindenki másnak aki elolvasta a könyvet.( Remélem nembaj, hogy szóba hoztam a nevetek.😅) Szóval nem sokára hozom a kövit és egyben az utolsó részt! ❤😀