Mikor másnap elindultam a suliba nagyon boldog voltam. Egész végig Ferin járt az eszem. De abba hagytam az elmélkedést mert oda értem. Nos amikor oda értem azt hittem mindenki beteg olyan síri csönd honolt. Mikor beértem két fiú támadott le Csónakos és Nemecsek. Kitereltek az osztályból.
- Mit akartok?- kérdeztem.
- Baj van...- mondta Andris és vissza nézett az osztályra.
- Mi a baj?
- Boka az a baj! Mitcsináltál?!- kérdezte mérgesen. Nem tudtam volna elmondani nekik az igazat.
- Hát...délután a Grundon mindent elmondok. Oké?- mondtam miközben a földet bámultam. A beszélgetés végétől egész nap azon stresszeltem, hogy lehetek ekkora a barom. Az ellenséggel összejönni...hát ezt nem tartottam rossz ötletnek de azért tényleg áruló lettem. Azon elmélkedtem, hogy mondjam elnekik az igazat. Aztán ráírtam Ferire, hogy jöjjön el velem. Vége lett a sulinak haza mentem ledobtam a cuccom és elindultam. Ferivel a sarkon találkoztam. Majd oda értünk Áts ott nyavajgott, hogy oda benem teszi a lábát de megragadtam a kezét és elkezdtem befelé húzni. A fiúk meglepetten néztek minket.
- Ő mitkeres itt?- kérdezte Kolnay.
- El kell mondanom valamit.- elmeséltem röviden mi történt. Mikor végeztem a döbbent tömeghez léptem.- ...és ezért szeretnék egy kis szünetet kérni- mondtam majd Bokához léptem.- Boka...én nem akartalak megbántani. Csak ez túlsok volt nekem.-  mondtam majd átöletem.- Kérlek bocsáss meg...- mondtam. És elhátráltam.
- Emlékszel mit mondtam?- Én bólintottam.- Én megbocsátok. De tudod, hogy ez a döntés mivel jár ugye?
- Nem vehetek részt a fontosabb gyűléseken. Igen igen tudom.- mondtam egy kicsit jobb kedvre derülve. De amit Boka ez után mondott az meglepett.
- És a csatában sem vehetsz részt.- E mondat hallatán megijedtem és felnéztem a fiúra.
- Hogy mi?! Milyen csata?!- fordultam egyszer Boka felé majd Ferihez.
- Szóval a te drága "jó barátod" elsem mondta mitcsinált?
- Nem...- néztem rá Ferire.- Akkor pontosan mit is csináltál?
- Ööö...hát az úgy volt...- elmesélt mindent. Még pénteken hadat üzent, hogy elfoglalják a Grundot. Majd úgy éreztem mintha elkapott volna a megfázás és a torokfájás.( bár ez utobbi csak egy kicsit egyenlőre.)
- Feri...- fogtam a fejem.- jesszus. Figyelj ezt majd késöbb megbeszélem vele. Jó?- Jani csak bólintott. Majd még egy- két perc beszélgetés után elindultunk.- Egy kérdésem van. Miért?- néztem rá komolyan.
- Figyu sajnálom. Csak csak...leakartam győzni legalább egyszer azt a gyereket. Jó?
- Fúú... kajak nem hiszem el.- mondtam. Majd megláttam ahogy egy kisebb röhögés kapja el.- Hát te min nevetsz?
- Milyen a hangod! Olyan vicces az orrhangod!- mondta miközben még mindig nevetet.
- Akkor én megfáztam?
- Hát nagyon úgy tűnik.- hazaértem. A délutánom teljesen normálisan telt ahogy a másnap reggelem. Egészen amíg be nem értem a suliba. A sulinkban vannak ilyen ivó kutak. Oda mentem az egyikhez de arra nem számítottam, hogy az elvan romolva és az egész rám fröccsent. Ezzel nem is lenne akora baj de azon a reggelen olyan szép időnk volt, hogy csak egy pulcsit vettem fel és a váltó cuccom pedig otthon hagytam. Az órákon pedig a sok orrfújás miatt nemtudtam figyelni szóval nagyon rossz volt. Mikor pedig vége lett a sulinak és elindultam haza fele először a szél kezdett elfújni mikor bekanyarodtam az utcánkba elkezdett szakadni az eső. Hát ott azért már éreztem, hogy ebből komoly tüdőgyulladás lesz. És sajnos igazam lett másnap annyira rosszul voltam, hogy anyumnak szabadságot kellett kérni, hogy itt legyen velem. Gondoltam ráírok a fiúkra, hogy majd küldjék el a leckét vagy hozzák el vagy mindegy egyszerűen csak elszerettem volna kérni. Szóval már vettem volna a kezembe a telefont de rájöttem, hogy nekik még óráik vannak. Ezért inkább fogtam egy könyvet és olvastam meg tea délutánt tartottam magammal. Aztán mikor már elmúlt félöt megrezzent a telóm. Boka írt, hogy megkérdezze holvoltam. És mikor megnyitottam az üzeneteket konnkrétan kifagyott olyan színtű üzenet tömeg érkezett. Erre mindenkinek kapásból válaszoltam a "Beteg vagyok." mondattal és megkértem Bokát, hogy legyen szives át hozni a házikat meg úgy kokréten mindent. Nem sokkal az üzenet elküldése után már nyílott is a szoba ajtó. Elmondott a nyelvtan házitól kezdve a töri tanulni valóig mindent. És a matekot is tizenkétezerszer elmondta, hogy biztosan értsem. Mert, hogy én nem vagyok az a nagy matek professzor az fix. Aztán elmesélt mindent ami aznap a suliban történt. Például, hogy Csónakos András barátunk majd kinyírta Barabást amiért természet órai alvása során az említett személy ALKOHOLOS filcel bajszot rajzolt neki. És csak az óra utáni mosdó szünetében vette észre. Majd mikor vissza jött látta, hogy Barabás már majd nem megfullad a röhögéstől és gondolta rásegít egy kicsit a fulldoklására. És az volt az érdekes, hogy a tanár csak leszidta őket semmi beírás semmi.
- Ezt a szituációt azért megnéztem volna.- mondtam mosolyogva.
- Hát igen érdekes volt.- mondta nevetve Boka.- És mikor tervezed, hogy vissza térsz?
- Nemtudom...- mondtam és rá hajtottam a fejem a fiú vállára.
- Jobb lenne minnél hamarabb. Persze csak az után, hogy meggyógyultál.
- Lehet...- mondtam halkan és abban a szent pillanatban elaludtam.
- De nekem mo...- nem mondta végig mivel meglátta, hogy alszok.- jaj te.- mondta majd lefektett betakart és elment. A következőnap Feri hozta a leckét mondjuk kicsit furán viselkedett. De nem szenteltem neki nagyobb figyelmet. Csütörtökön pedig Boka. De ez előtt én már nem is tudom miért de beszélni akartam Ferivel. Szóval elmentem a Füvészkertebe. Persze tudom betegen nem jó ötlet sétálni de nem érdekelt. Mikor oda értem megint nyitva volt az ajtó. Hát gondoltam ha ez nyitba van akkor Áts is itt van. Elkezdtem beljebb menni már a romnál voltam mikor meg láttam Ferit egy fa alatt. Szóval oda mentem.
- Szia Feri gondoltam be...- itt meg akadt a hangom- szélhetnénk...- a fiú egy másik lánnyal csókolózott.
- Kinga? Ez nem az aminek látszik!- mondta.
- Aha...AKKOR PONTOSAN MI IS?!- vágtam neki oda a kérdést.- Így márvértem. Azért voltál ilyen fura mert NEM AKRTAD. HOGY MEGTUDJAM MI?!- kérdeztem könnyes szemmel.- Nem hiszem el. Hogy lehetek ennyiere vak?!- mondtam majd hátat fordítottam neki és elindultam.
- Kinga! Légyszives várj!- mondta miközben utánam jött.
- Figyelj Feri...ha neked így jó akkor így jó azt kész! Ha neked ő kell akkor ez van! Nem kell magyarázkodni!- mondtam. Miközben az elsö könnyek már hullottak.- Inkább menny azt fojtasd amit elkezdtél...- és mentem tovább. Nagyon rossz volt. Egy ideg csak a földet bámulva sétálgattam. Majd mikor fel kaptam a fejem már a házunk előtt álltam.
- Mi? Ez meg...mindegy.- mondtam és bemente. Ezek után felmentem az emeltre és mikor beléptem a szobába akkor egy ideges és felalá járkáló Bokát találtam.
- Szia...- mondtam halkan.
- Hol voltál?! A szívbajt hoztad rám!- mondta még mindig idegesen.
- Bocs...nem akartam.- mondtam még mindig halkan.
- Akkor hol voltál?
- Nem fontos. Inkább mesélj mi volt ma?- kérdeztem és leültem az ágyra.
- De igenis fontos! Szóval mesélj hol voltál.- szegezte rám a tekintetét.
- Mondtam n...nem fo..fontos!- mondtam már rendes hang erővel. És így tisztán lehetett hallani, hogy sírtam.
- Minden rendben?
- Persze csak mond már meg mivolt ma!- mondtam egy hamis mosoly kíséretében. És előkaptam a matek füzetem.
- Nem előbb mond meg mivan veled.- mondta és leült mellém.
- Meg mondtam semmi! Oké?
- Nem szabadna magadban tartanod...az rosszat tesz.
- Mintha csak apát hallanám...- mondtam és elmosolyodtam.- Mintha csak őt hallanám...
- Ez a baj?- kérdezte.
- Nem...csak ő és anya mondta ezt nekem még régen. De azóta csak anyám mondja...
- Akkor mond el mi az igazi probléma. Légyszi! - mondta boci szemekkel. Én meg rá nézek ezzel a " Most kajak nemtudod kitalálni?" fejjel.- Hmm...lássuk csak.- kezdte az elmélkedést- Ferihez köze van?- bólintottam- Akkor nagy bajvan. A többit nemtudom azt mond el te.- mondta én meg nagy levegőt vettem és elmeséltem a törnténteket.
- Igazából sejtettem, hogy ez lesz...- vallotta be- én mindig is kinéztem belőle.
- Most hivatalosan is kijelenthetjük, hogy vak és hülye vagyok.- mondtam és hátra dőltem meg a fejemre raktam egy párnát.
- Ez nem igaz. Csak figyelmetlen és csak érzésekben vak.
- Igazad van ez sokkal jobb!- mondtam a párna alól.- Köszi!
- Szarkazmus volt?- kérdezte nevetve.
- Szerinted?- mondtam. Majd felültem és ránéztem.
- Oké oké értem.- mondta mosolyogva.
- De...most már mond meg mivolt ma!- vettem a kezembe újra füzetet.
- Mióta olyan érdekes a suli? Meg a matek?- kérdezte meglepve mert eddig az egész órát szét untam.
- Mióta te meséled...- mondtam és rá mosolyogtam. Ő meg paradicsom lett.- Szóval?- Elkezdte mondani a matekot meg a házikat. Mesélni nem mesélt semmit mert nem történt semmi. Még ezek után elmondta, hogy ugye holnap csata és csak utána tudja hozni a leckét. Én bele mentem. Aztán elment én meg leültem rajzolni. Ez a folyamat egészen estig így volt majd lefeküdtem. Nagyon féltettem a fiúkat nem szerettem volna, hogy bármi bajuk legyen. Azt nem bírtam volna elviselni. De aztán minden sötét lett mert elaludtam.

Igen igen ez egy nagyon zavaros rész lett. De próbáltam valami értelmeset leírni...mondjuk szerintem sikerült de döntsétek el ti. Hamarosan következik a folytatás!😁