Amikor haza értem átöltöztem. Aztán hallottam ahogy anyum jön fel a lépcsőn.Én gyorsan betakaróztam és úgy tettem mintha én is aludni készülnék.
- Szia! Én lefekszek ezért gondoltam most jövök. Hogy ne várj rám. Oké?
- Persze! Jóéjt!- majd kiment. Vártam néhány percet. Aztán lelopóztam a lehető legcsendesebb módon felvettem a kabátom és a csizmám. Ki léptem az ajtón és beleütköztem Bokába. Hát abban szent pillanatban vitt el majd nem a szívroham.
- JESSZUS! Úristen! Haaa...azta mindenit. Szívroham!- suttogtam aztán becsuktam az ajtót. De még mindig szaporán vettem a levegőt.
- Megijesztettelek?- kérdezte mosolyogva.
- Az nem kérdés...- motyogtam miközben elindultunk. Mikor oda értünk megláttuk Csónakost.
- Nahát! A turbékoló galambpár is itt van?- mind ketten belepirultunk a mondatba.
- CSÓNAKOS! Ha egyszer a kezeim közé kerülsz én esküszöm kinyirlak!- majd elkezdett röhögni a paradicsom piros fejemen.
- Nyugi csak vicceltem... bo..csi.-mondta de még mindig röhögött.- Inkább menjünk.- majd elkezdtünk menni az Üllői út felé hátha van ott egy olyan rész ahol feltudunk mászni. Szerencsére találtunk. De az is volt olyan magas, hogy én ne bírjam megmászni.
- Hát nekem ez nem fog menni.
- Majd mi bakot tartunk.- mondta Boka
- O..oké!- mondtam remegő hangon. Aztán segítettek átjutni és ők is jöttek utánam. Elindultunk a Füvészkertben majd felküldtük Csónakost egy fára, hogy kémlelje át a terepet.
- A szigetet nem látom. De a hídat igen Ketten állnak rajta.
- Rendeben! Gyere le!- mondta majd megvártuk míg Csónakos lefáradt a fáról. Egy ideig tudtunk sétálva menni de atán kusznunk kellett. És ekkor meghallottunk egy hangos fütty szót.
- Na nekünk annyi.- hajtottam a fejem a kezemre- Pedig Csónakost én akartam kinyirni.- sóhajtottam. Majd az említett személy halkan elröhögte magát.
- Pszt!- intett minket csendre Boka.- Való színűleg csak őr váltás volt.- mondta majd tovább kúsztunk. Felértünk egy dombra itt Boka elővette a Csele nővérétől kapott távcsövet és kémlelni kezdte az ellenséget.
- Semmi érdekes sincs szereintem mehe...- itt ijedten nézett a távcsőbe- az aki viszi a lámpát az...- nem fejezte be a mondatot. Majd némán elkezdett menni előre mikor lépteket hallottunk. Nyeltem egyett.
- Boka most milesz?- kérdeztem ijedten.
- Menjünk be a romba!- mondta majd elindult mi megkövettük. Az ablakon nem tudtun bejutni de találtunk egy kisrést amin bementünk. Szerencsére pont befértünk.
- Ezt megúsztuk!- mondta Csónakos és megtörölte a homlokát. Majd csönd lett. Hallgattuk hogy vissza jön- e az alak.
- Amúgy ez ki volt?
- A kert őre. Na induljunk!- mondta Boka aztán kimászott. És mi követtük. Elmentünk a tó partjáig ott keresni kezdtünk egy Csónakot. Boka elküldte Csónakost ,hogy óvatosan nézzen körül. Mi meg ott maradtunk és ott kerestük a csónakot.
- Amúgy...miért engem választattál?- kérdeztem halkan.
- Nemtudom...csak a megérzésemre hallgattam.- válaszolt halkan. Én meg elmosolyodtam. Aztán megtaláltuk a csónakot. Megvártuk Csónakost amíg vissza jön és beleültünk a csónakba. Elkezdtünk óvatosan evezni. Mikor kikötöttünk Csónakost ott hagytuk és mi elindultunk be a szigetre. Majd elbujtunk egy fa mögött. Mikor megjöttek a vörösinvesek elképedve láttam meg, hogy Geréb is köztük volt.
- Azt...ugye te is látod?- kérdeztem csodálkozva.
- Sajnos igen...- mondta szomorú hangon.
- Ezt láttad a távcsőben?- bólintott. Na itt telt be az a bizonyos pohár. Amikor indultam volna Gerébnek adni egy-két pofont megtorpantam. Nem akartam magunkat lebuktatni és még egy hibát ejteni. Szóval megvártuk amíg a Vörösingesek befejezik a tanácskozást. Geréb mindent elmondott nekik. A Maria utcai és a Pál utcai bejárttól kezdve, hogy melyik farakáson vannak az erődökig mindent. Majd mikor a vörösök elmentek akkor Boka oda ment, hogy ki rakja a papírt amit magunkal hoztunk az állt rajta:
Itt jártak a Pál utcaiak!
Hát igen...szóval így történt aztán mikor Jani ( hogy ne mindig Bokát írjak...) vissza jött már futottunk a csónak hoz. Hallottuk ahogy Áts felkiálltott majd a két pásztort irányította, hogy menjenek és nézzék meg van- e valahol csónak azok meg már mentek is. Ekkor értünk oda Csónakoshoz aki már patant is be a csónakba mi meg utána. Nem sokkal késöbb elértük a partot és megint futni kellett. Végül egy üvegházban jukadtunk ki.
-Hát ez nem sokon múlt.- lihegte Andris ( csak mert ne mindig Csónakos legyen! De most vissza.)
-Hát ez nem tagadás...- mondta Jani. Nagyon sötét volt bent.
- Andris! Van egy öngyújtód?- kérdeztem.
-

Te... Na mindegy tessék itt van.- nyomta a kezembe a készüléket. Majd meggyújtottam de  Jani kiütötte a kezemből.
- Te megőrültél?!- kérdezte dühösen- Ezt most biztos meglátták!!!- sajnos ez így is lett ezért, ahogy hallottuk a közelgő lépteket elkellett bújnunk. Jani elbújt egy nagyobb növény mögé, Andris a polchoz  én meg...hát a vízbe mivel más választásom nem volt.
- Mindenki alaposan nézzen korül!- adta ki a parancsot Feri. Aztán valamelyikük elkiálltotta magát, hogy látott valakit kimenni a hátsó ajtón. Megvártuk míg kimennek és előjöttünk.
- Ó hogy rohadj meg pásztor!- mondta, ahogy a fejéről söpörte le a földet. Mivel rálökött egy cserepet.
- Az...azta, ho...hogy me..mennék el me...melegebb é...éghajlatra!- mondtam miközben dideregve kimásztam a vízből- E...ez vo...volt é...életem m...ásodik legrosszabb dö...döntése.
- Miért mi az első?- nézett rám értetlenkedve Csónakos.
- Ha...hagyjál A..Andris!- mondtam mérgesen. Ezek után én vacogva de kiértünk a Füvészkertből.
- Na Kingácska mi a tanulság?- nézett rám gonosz mosollyal.
- A..AZ, HO...HOGY RO..ROHADJ M...MEG!!!- mondtam miközben próbáltam nem megfagyni és elindultam. Majd Jani megjelent mellettem és némán mentünk tovább.
- Miért kellet meggyújtanod?- kérdezte.- Majd nem lebuktattál minket...
- BOKA! HAGYJ MÁR BÉKÉN! TE MAGAD MONDTAD MINDENKI KÖVET EL HIBÁT! MIÉRT KELL AZ ORROM ALÁ DÖRGÖLNI!?- mondtam már könnyes szemmel.
- Kinga... jól vagy? Miért kiabálsz velem?
-NEM NEM VAGYOK JÓL! NEKEM EZ NEM FOG MENNI!- mondtam és sírva elrohantam. Mikor hazaértem megpróbáltam nem felkelteni anyum. Nagy szerencsémre ez sikerült. Levettem a kabátom meg minden és felvittem a szobámba elővettem a hajszárítóm és próbáltam valamennyire megszárítani. Amint ez sikerült át öltöztem. Nagyon ki voltam borulva. Nem bírtam nagyon rossz érzés volt Bokával kiabálni. De megpróbáltam megnyugodni és elaludni.