-Emberek Bucky megsérült- beszéltem a többiekhez.
-Rohanok- mondta Tony.
-Tarts ki- fogtam meg szorosabban Buckyt.
Bucky nyöszögött valamit mire gyorsabban szeltem a lépcsőfokokat.
-Tony?- ordítottam el magam.
-Itt vagyok- repült be az ablakon.
-Erre- mutatta az utat.
-Bruce most kintre kell. De én is eltudom látni- mondta majd lefektette
ük egy asztalra. Tony kiment pár kötszerért, mi pedig egyedült maradtunk a szobában.
-Ez a vég- suttogta Bucky és rám nézett.
-Ne is mondj ilyet! Rendben?- parancsoltam rá.
-Olyan kedves vagy Wanda- mosolygott és megsimogatta a hajam.
-Nem Bucky nem hagyhatsz itt- sírtam és megfogtam Bucky kezét.
A szorítása egyre gyengült majd megszűnt. Sírva engedtem el a kezét.
Kiviharoztam a szobából Tonyt meg sem várva, az indulat vezérelt. Kisétáltam a csatatérre egyenesen ahoz a járműhöz ahol anyát és apát ápolták.
Betörtem az ajtót. Apám mosolyogva nézett rám.
-Tudtam hogy meggondolod magad- mosolygott magabiztosn.
-Meghalt! Te rohadék- ordítottam és lekevertem neki egyet. A katonák rám ronottak de egytől egyik megöltem őket.
-Rohadj meg- pofoztam egyfolytában apámat. Felvettem az asztalról egy fegyvert és fejbe lőttem a férfit. Anyám jajjgatva borult térdre elöttem.
-Most bezzeg tudsz kedves lenni- mondtam és még egy halottal több lett.
-Kezeket fel!- jött mögém a Shield.
-Hasaljon el a földre!- követtem az utasításaikat. Nem maradt itt semmim. Semmim amiért élnem kellett volna. Rám csatoltám a lakatot és elidultunk egy fekete kocsi felé.

Kiszálltunk a kocsiból. Elvezettek egy ajtóhoz amin majdnem beléptünk ha Kapitány nem állít meg minket.
-Ártatlan- ugrott ki az egyik járműből.
-Több száz embert gyilkolt- válaszolt hátra sem nézve a katona.
-A jó cél érdekében- fogta a pártom Steve.
-Minimum 4 év- mondta és tovább vezetett. Beültetett egy cellába.  Azon a napon nem történt semmi. Másnap azzal keltettek hogy beszélni akarnak velem. Elöször Thor jött be.
-Szia Gyilkoska- mosolygott keserűen.
-Szia- nem néztem szemébe.
-Esküszöm neked hogy kiszabadítalak innét- nézett mélyen szemembe.
-Felesleges- rántottam vállat.
Thor még egy ideig arcomat kémlelte majd kiment a teremből.
Következőleg Peter jött be.
-Wanda- ült le velem szembe.
-Rettentően sajnálom- motyogta maga elé.
Nem reagáltam. Nem volt erőm.
Következőleg 2 ember jött be.
Tony és.... Bucky?
-Én most kimennék- mondta Tony és letette Buckyt az egyik székre és elhagyta a termet.
-Bucky?- kémleltem a férfit.
-Te élsz?- kérdeztem lepetten.
-Nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen- mondta és rám mosolygott.
-Most ha nem lenne itt üveg akkor megölelnélek- mondta Bucky.
-Letelt a látogatási idő- mondta az  egyik katona és erőszakosan menyomott a cellámba.
Körübelül egy órája lehettem itt bennt, a cellámban, amikor egy nagy csattanást  hallottam. Azt ajtón belépett Thor.
-Szia- köszöntött.
-Köszönöm- öleltem át.

Beléptem a tornyba amit rendkívül gyorsan felújjítottak.
-Halo emberek- kiáltottam el magam.
-Kiaz?- botorkált elő a konyhából Bucky.