Az ajtó kitárult. Egy kék szempár nézett fel rám. Látszott rajta hogy meglepődött. Szemei bekönnyeztek.
-Wanda?- állt fel.
-Igen?- néztem fel rá.
-Élsz?- jött közelebb.
-Nem ez nem lehet igaz- nézett a szemebe.
-De igaz. Élek- tártam szét  karjaimat.
Bucky átölelt. Nyakhajlatomba fúrta arcát.
-Nem lehet igaz- dadogta a sírástól.
-Dede- biztattam a férfit.
Megint átölelt, még szorosabban.
-Hogyan?- nézett rám vörös szemeivel.
-Megmenekültem.- suttogtam lágyan.
-Még mindig van erőd?- kérdezte.
Válaszul felemeltem. Nevetve huppant vissza a talajra.

Egy órája vagyok itt. Azóta Buckyval beszélgetek.
-Nem-válaszoltam utóbbi kérdésére egy nagy  ásítás közben.
-Álmos vagy?- kérdezte mosolyogva.
-Igen- dőltem el az ágyán.
Bucky mellém feküdt majd megszólalt.
-Tudod hiányzott.-morogta.
-Micsoda?- kérdeztem.
-Azok az esti rémálmok- motyogta mosolyogva.
-Szóval nem is én hiányoztam- vágtam ki a mű hisztit.
-Mindig is tudtam hogy te egy aljas ember vagy James- ütöttem rá a mellkasára.
Bucky elnevette magát. Én még tartottam magam a színjátékhoz.
-Te hiányoztál legjobban- mondta mosolyogva majd magára húzott. Átölelt és megszólalt.
-Tudod milyen rossz volt úgy harcolni hogy senki sem védett meg?-  nézett rám mosolyogva.
-Ezen változtatni kell- mormogta.
-Rendben akkor nemsokára változtatunk- mondtam.
-Álmos vagyok- nyűglődtem a mellkasán.
-Akkor aludj- adott egyszerű választ a gyilkos.
-Itt?- kérdeztem.
-Itt.-válaszolt ugyanazzal a szóval.
Legurultam róla és befordultam a fal felé. Takarózni nem takróztam be.
Éreztem hogy Bucky engem néz.
-Hallgatlak- morogtam a fal felé fordulva.
-Semmi különös-mosolygott még mindig.
-Akkor miért mosolyogsz?- fordultam meg hirtelen majd a szemébe néztem.
-Pár éve mi csak emberek voltunk. Te két szakadt szatyorral én pedig egy fém karral- nézett az említett végtagra.
-Nah vigyázz a szádra. Azok nagyon jó szatyrok voltak- ütöttem játékból vállába.
-Rettentően- forgatta meg szemeit.
-Jól van most harakszok- fordultam meg "haragudva".
-Naaa- kúszott közelebb.
-Wandaaaa- jött még közelebb.
-Tudom hogy csak játszol- ölelt át.
-És ha nem?- fordultam meg hirtelen így nagyon közel kerültem hozzá.
-Nem haragszol te rám.-pöckökte meg orrom hegyét.
-Dee- hisztiztem tovább.
-Nee hogy engesztelhetlek ki?- humorizált a katona.
-Sehogy- mondtam duzzogva és nyakára pillantottam. Megláttam a dögcédulámat.
-Ez mióta van nálad?- kérdeztem és benyúltam pólója alá hogy megtudjam fogni a láncot.
-Amióta elmentél- váltott komolyra Buck.
-Visszakaphatom?- néztem rá.
-Hmm...-gondolkozott.
-Egy pusziért cserébe- nézett le rám.
Arcához kaptam majd megpusziltam arca oldalát.
-Kérem- nyújtottam ki kezem.
Bucky lecsatolta a nyakláncot majd átadta nekem. Felraktam és megfordultam.
-Kaphatok takarót?- kérdeztem Buckyt.
Semmi válasz.
-Bucky- fordultam meg és szembe találtam magam Bucky alvó testével. Elmosolyodtam majd kiszálltam az ágyból. Kerestem egy takarót és betakartam vele Buckyt. Bemásztam mellé majd bebújtam a meleg takató alá.
Szembe fordultam vele.
-Jóéjt Katona- suttogtam majd közelebb húzódtam hozzá.