45-ös szoba. Lenyomtam a kilincset. Bucky az ágyon ült és meredt ki a fejéból.
-Wanda?- nézett rám mikor észrevette hogy bejöttem. Odamentem hozzá és szoros ölelésbe vontam.
-Ezt miért kapom?- motyogta miközben szorítottam.
-Nem ölelhetem csak úgy meg a társam?- néztem szeemibe. Bucky elmosolyodott és árölelte derekamat.
-Wanda- tolt el magától.
-A szüleid nagyon ismerősek valahonan.- motyogta.
-Honan?- néztem szemeibe.
Bucky ölébe húzott és úgy válaszolt.
-Nemtudom de attól tartok hogy a Hydrától- motyogta miközben arcomat kémlelte.
Arcom lesápadt. Kezeim hirtelen remegni kezdtek. Szemembe könnyek gyűltek.
-Hé semmi baj- ölelt át Bucky.
-Miért őket?- sírtam. -Miért?
-Wanda semmi baj. Oké? Emlékszel? Társak vagyunk. Megvédjük egymást akár az életünk árán is.- mosolygott rám kedvesem.
Bólintottam egyet. Bucky letörölte könnyeimet arcomról.
-Most pedig ne sírj! Ők nem érdemlik meg hogy sírj- motyogta mosolyogva.
-Wanda- nyitott be a szobába Tony.
-Tudnál jönni egy kicsit?- kérdezte.
Bólintottam egyet majd utánna mentem. Buck is utánnunk jött.
-Utánna néztem hogy kik is lehetnek a szüleid. Attól tartok hogy a Hydra katonáiként szolgálnak- húzta beljebb nyakát a zseni.
-Mikor?- kérdeztem remegve.
-Miután téged is elraboltunk a Hydrától, utánna a szüleidet elrabolták hogy majd megtudjanak téged zsarolni.- mondta és  kalapácsot ragadott.
-Miért jöttek?- néztem rá.
-Hogy vissza vigyenek. De nem jött össze nekik- nézett rá Buckyra.
Tony ezután nem szólt semmit  csak tovább bütykölte a páncélt.
-A fenébe- vette fel a földre esett csavart.
-Rossz helyre csavarozod- léptem mellé.
-Ide-mutattam újjammal a helyes lyukra.
-Honann tudtad?- nézett gyanakodva.
-Mikor még egy család voltunk, apukám megtanított néhány dologra-válaszoltam rezzenéstelen arccal majd  vállat vonva  kimentem a helységből.
-Wanda-jött utánnam Bucky.
-Igen?- kérdeztem hátra sem fordulva.
-Jól vagy?- fogta meg vállam.
-Nem. Istenem nem.- rogytam össze.
-Bucky. A szüleim a Hydránál dolgoznak. Lehet hogy holnap ellenük kell harcolnunk ami nekem biztos hogy nem menne.-ütögettem idegesen a fejem.
-Hé, hé fejezd be-fogta le kezeimet.
-Még a végén kárt teszel magadban.- fürkészte arcomat.
-Nem hiányoznék senkinek- pásztáztam a földet.
-Ilyen eszedbe sem jusson. Nekem igenis hiámyoznál. Meg Thornak, Stevenek, Natnak. Mindenkinek. Wanda te is a csapat része vagy.- emelte fel fejem államnál fogva.
-Mehetünk?- emelt fel a földről.
-Mehetünk.-álltam fel mellé.
Elindultunk a nappaliba. Beértünk a nagy helységbe ahol senki sem tartókodott. Leültünk a kanapéra és elmélyedtünk az elöttünk található televízióban. Pár percre rá a bejárati ajtó kivágódott és Steve, Nat és T'Challa lépett be rajta. A Fekete Párduc nem volt éppen a legjobb passzban így Steve tartotta álló helyzetben.
-Hol van Banner?- kérdezte Nat.
-Nincs itt. Mi történt?- kérdeztem és odasiettem a király mellé.
Segítettem a Kapitánynak vinni. T'Challa egy "Köszönöm" pillantással jutalmazott.
-Megsebesült. Lőtt sebe van-mondta Steve miközben elvittük  a liftik.
-Vigyük fel a laborba. Talán tudok segíteni- mondtam.
Gyorsan haladtunk a folyosón. Beléptünk a szobába ami most laborként funkcionál. Lefektettük a királyt a terem közepén lévő "ágyra" és neki kezdtem a vizsgálatnak.