Töprengtem egy kicsit. Itt gubbasztok a 45-ös szoba elött és várok. Hogy mire? Azt én sem tudom. Talán arra vártam hogy ő kezdeményezzen. Hogy majd ő mindent megold. Majd ő... De hamar rákelett jönnöm hogy nem csak neki kell ezt a barátságot megmentenie hanem nekem is kell valamit érte tenni. Felpattantam ülő helyzetemből és az ajtó felé indultam. A kilincsre helyeztem kezem, lenyomtam azt, majd beléptem a szobába.
Bucky az ágyon feküdt. Közelebb léptem hozzá mire riadtan meredt a szemebe. Szemei duzzadtak voltak és pirosak.
-Szia- suttogtam szemébe nézve.
-Szia- válaszolt kómásan.
-Minden oké?- kérdeztem aggódva.
-Persze- törölte meg orrát.
-Bucky- fogtam meg vállát.
-Biztos?- kémleltem két vörös szemét.
-Biztos- mosolygott.
-Mi történt a szemeddel?- kérdeztem mire Bucky elfordult.
-Semmi különös- rántott vállat.
-Elég csúnyák- tettem hozzá.
-Wanda az Isten szerelmére hiányzol.- fakadt ki Bucky és az ágyra dőlt.
-Tudod milyen  szenvedés volt ez nekem hogy nem is szóltál hozzám? - folyt le egy könnycsepp az arcán.
-Bucky- suttogtam.
Bucky rám se hederítve fordult meg és folytatta a sírást.
-Nem akarom hogy miattam rosszul legyél- bújtam közelebb hozzá.
Bukcy nem szólt semmit csak szipogott.
-Bucky- nyomtam meg hátán a katonának.
Erre Bucky megfordult és szemembe nézett.
-Fejezd be a sírást- utasítottam lágy hangon.
-Thor elment- suttogtam miközben a katona arcából sepertem ki a kósza hajtincsét.
-Sajnálom- motyogta.
-De biztos vigyázni fog magára- tette hozzá.
-Remélem- fordultam meg egy hang hallatára.
-Valaki van itt - észlelte Bucky is a hangokat.
-Maradj itt- montam Buckynak aki mozdulatlanul ült mögöttem.
Feálltam az ágyból és a szoba közepére álltam.
-Kiaz?- kérdeztem mire senki sem válaszolt.
Bucky éjjeliszekrényén egy bögre eldőlt ezért odamentem. Mikor mellé értem kezemre egy karkötő szerűség került ami a falhoz nyomott és "odaláncolt" engem.
Az ablaknál egy ember jelent meg aki Bucky mellé lépett. Bucky fém kezére egy áramos sokkolót tett így tette ártalmatlanná a katonát és elkezdte kihurcolni az ablakon.
-Bucky- ordítottam utánna.

Buckyt elvitték én pedig itt vagyok felkötözve a falon. Pontosan 3 órája lengek. Bucky 3 órája van a Hydránál. Hogy honann tudom? Láttam a Hydra jelét. Az ajtót Tony törte be.
-Wanda?- kémlelt a falra kötözve.
-Kérlek seggíts- nyögtem ki nagy nehezen.
Tony mellém lépett és próbálta leszedni a karkötőt rólam.
-Kész- fogta kezében a bilincset.
Mikor elengedett fogva tartóm, összeestem és a földön kötöttem ki.
-Wanda hol van Bucky?- húzott fel a földről.
-A Hydránál- nyögtem ki.