Reggel Tony gurult be a szobába.
-Bu-akadt el a szava amikor meglátott engem Bucky helyén.
-Wanda?- nézett rám.
-Tegnap túl álmos voltam-motyogtam majd kiszálltam az ágyból.
-Miért keresed?-álltam mellé.
-A fém karja miatt. Egy kis karbantartás nem ártana- kacsintott rám.
-Az lehet-vontam vállat.
Kikerültem Tonyt és lementem a nappaliba.
-Jó reggelt- köszöntem a Bosszúállóknak.
-Jó reggelt- köszöntöttek kórusban.
Lehuppantam Thor mellé és néztem én is a Tvt.
-Mi lesz a reggeli?-kérdeztem hirtelen.
-Nemtudom Vízió fogja elkészíteni- motyogta Steve a képernyőt bámulva.
Abban a pillanatban Vízió lépett be a nappaliba.
Se szó, se beszéd elindult a konyhába. Eddig nem is beszéltem vele nagyon.
-Szia- álltam mellé.
-Oh szia Wanda-mosolygott rám.
-Segíthetek?- kérdeztem majd az elötte elhelyeszkedő zöldségekre néztem.
-Nem szeretném ha megterhelő lenne számodra-válaszolta.
-Ugyan- nyúltam a késhez.
Felvágtam a zöldségeket. Vízió feltörte a tojásokat majd belerakta egy serpenyőbe.
Fél óra múlva már kész is volt a reggeli, rántotta.
-Gyertek. Reggeli- ordítottam el magam.
A többiek mint egy állatcsorda rohantak ide. Mindenki leült egy-egy székre és várták hogy az asztalra tegyük a reggelit. Miután ez megtörtént Nat lecsapott a szedőkanálra és kiszedte a serpenyő nyegyedét.
A reggeli után elmosogattunk és mindenki elment a saját dolgára. De egy dolog még aggasztott. Buckyt tegnap este óta nem láttam.
-Steve- szóltam a férfi után.
-Igen?-fordult velem szembe.
-Nem láttad Buckyt?- kérdeztem.
-Azt hittem veled van-nézett rám lepődötten.
Bucky másodperceken belül lépett be a toronyba.
-Buck?- mentem kötelebb hozzá.
-Hol voltál?- kérdeztem.
-Csak sétáltam egyet- motyogta.
Aggódva tekintettem rá de végül hagytam. Ő dolga. Sarkon fordultam és a lifthez siettem. Benyomtam a felfelé mutató gombot majd vártam a fuvaromra. Halkan megérkezett, beszálltam és megnyomtam a hármas gombot. A kift megállt de nem a szobám felé indultam.
Bekopogtam majd bementem.
-Szia Thor- ugrottam be az ajtót.
-Gyilkoska- tette le a pörölyt.
-Mondtam már hogy ne nevezz így- mentem közelebb.
-Miért különben mi lesz?- nézett le rám szórakozottan.
-Biztos hogy tudni akarod?- kételkedtem.
-Inkább nem- fordult meg.
-Hogyhogy idejöttél?- fogta meg újból a pörölyt.
-Unatkoztam. Téged akartalak idegesíteni- feküdtem le az ágyára.
-Thor nem láttad Wan-nyitott be Tony.
-De láttam- mutatott rám Thor.
-Tudnál jönni egy kicsit?- nézett rám kérlelve a zseni.
Bólintottam egyet majd elindultam Tony után.
-Mi történt?-vettem fel vele a tempót.
-Tudod reggel említettem hogy Buckynak kéne egy karbantartás. Csak attól tartok hogy ez a cselekvés emlékeket kavar fel benne.- nyitott be a szobába ahol Bucky álldogált.
Bucky rám nézett, szemében aggódást és félelmet fedeztem fel.
Közelebb mentem hozzá és megérintettem a vállát.
-Nem lesz semmi baj- suttogtam neki.
-Itt maradok-folytattam.
-Biztos?- nézett rám kék szemeivel.
-Biztos- mosolyogtam.
Bucky leült a székre Tony pedig nekikezdett a heggesztésnek. Én közben Buck kezét szorongattam nehogy leüsse a zsenit. Néha megszorította, néha elengedte. De a végére elértük a célunkat.
-Jobb mint újkorában-ütögette meg a fém végtagot Tony.
Bucky felállt, dünnyögött egy halk "Köszt" És kiment. Utánna indultam.
-Bucky.- szólítottam.
Buck megállt majd megfordult.
-Igen?- kérdezte úgy hogy nem is nézett a szemembe.
-Mi a baj?- kérdeztem tőle.
-Olyan nehezen dolgozom fel hogy itt vagy. Egy éven keresztül azt hittem hogy halott vagy.- jött közelebb majd szemembe nézett.
-De itt vagyok- mutattam magamra.
-Ilyen könnyen azért nem szabadultok meg tőlem-pöcköltem meg az orrát és elindultam.
-Hál' Istennek- motyogta majd utánnam indult.