Hunyorogva nyitottam ki a szemem. Próbáltam elbújni a kelő nap sugarai elől. Magamra húztam a takarót. Amikor megmozdultam akkor fedeztem fel, hogy egy fém kéz öleli át a derekamat. Mosolyogva néztem a mellettem fekvő férfira. Békésen szunyókált, az igazak álmát aludta. Arcán semmi jele az éjszakai rémálomnak. Arca felhőtlennek és boldognak tűnt. Visszabújtam mellé. Kicsikét még mocorogtam mert elég kényelmetlen volt az a fekvő póz. Hátamat fordítottam Buckynak így próbáltam magam visszaaltatni. A kéz szorítása kicsit meglazult. Egyre távolabb kerültem az ölelő kéztől. Majd a kéz megemelkedett és derekemnál fogva magához húzott. Mögöttem halk nyüszökést hallottam. Megfordultam hogy láthassam hogy minden rendben van-e. Amikor megfordultam egy zöldes kék szempárral találtam szembe magam. Minden mozdulatomat leste.
-Jó reggelt- morogta.
- доброе утро/Jó reggelt- válaszoltam és megdörzsöltem a szemem.
Bucky minden áldott mozdulatomat szemével követte. Mintha féltene.
- так что ты расстояние? / Nah mivan elbambultál?/- pöcköltem meg az orrát.
- нет, я просто думал, сколько часов/ Nem, csak azon gondolkodtam hogy hány óra lehet- mosolygott vissza.
- и почему ты смотришь на меня?/ És közben miért engem néztél?- kérdeztem érdeklődve.
A katona csak lehajtotta a fejét. Próbálta elrejteni arca színét. Kevésbé ment neki.
                            
Bucky a térdvédőjét csatolta magára, majd bal fém kezére egy újatlan kesztyűt húzott. Arcára maszkot húzott. Majd felfegyverkezett. Körübelül 10 perc alatt elkészült. Én meg már 5 perce egy rohadt maszk felvevésével bajlódok. Hogy miért kell nekem is maszk? Azt én sem tudom. Én nem vagyok egy sorozatgyilkos. Bucky felszerelte magára az utolsó fegyvert is majd rám nézett. Szerintem elég esetlenül nézhettem ki mert odajött segíteni. Óvatosan arcomhoz nyúlt majd megfordította a maszkot  és felcsatolta azt. Szemére is egy sötétített szemüveg féle maszkot vett.
Kiléptünk a szobánkból. Elmondták a tervet ami abból állt, hogy Furyhoz egy osztagot küldenek akik majd lebénítják őt. Mi pedig az egyik úton fogjuk várni. Azt is mondták hogy nekem csak akkor lesz szerepem a harcban ha Buckynak segítség kell.  Elindultunk a kijelölt helyünkre. Egy sikátorban sétálunk. A főút felé tartunk.
-Nem érzek semmit ebbben a szarban- szidtam a fejemen lévő maszkot ami csak a számat és az orromat takarta el.
Semmi válasz. Csak ment. Mintha nem hallana. Kiléptünk az útra. Bucky beállt az út közepére én pedig bebújtam az egyik autó mögé. Pár perc múlva egy szétlőtt fekete telepjáró fordult be a sarkon. Bucky felemelte a jobb kezét és kilőtt egy golyót ami feltapatt a kocsi alvázára így felrobbantva azt. A kocsi repült majd hangos csattanással földet ért. Bucky kezében egy fegyverrel indult meg a roncs felé. Könnyedén leptépte annak ajtaját majd benézett a kocsiba. Senki sehol. Egy vágást pillantott meg ami a földbe  vezetett. Megszelve lépteit indult felém. Durván megragadta a karom majd elhurcolt egy épület felé. Ott egy tetőre mentünk. Ott gubbasztottunk már körübelül egy 3 órája. Már beesteledett. Bucky elővette fegyverét és a falhoz szegezte. Egy lövés, két lövés. Majd megiramodtunk. De valaki üldözött minket. Kapitány Buckyt kergette. Amikor a tető széléhez értek Kapitány hozzáhajította a pajzsát. Bucky könnyedén elkapva azt visszahajította gazdájának. Majd levetette magát a tetőről. Akkor most jövök én. Elkaptam Buckyt. De nem a kezemmel. Erőmmel tartottam őt a levegőben majd óvatosan a földre helyeztem. Ő bólintott egyet majd megiramodtunk vissza a Hydra fészkéhez.