99
A nappaliban keltem fel. Fejemet fogva néztem körbe. Velem szemben Changbin ült gyilkos tekintettel, mellette állt Jisung, és Seungmin.
- hány óra ? - kérdeztem tőlük, közben telefonomat kerestem.
- semmi bocsánat, hogy csak így eltűntél, halottat játszva ? - húzta magasra szemöldökét Changbin.
- szerintem megkaptam a magamét. - vettem el az asztalról a telefont.
- kapni is fogsz még. - bólintott Seungmin.
- ennyi elég volt, köszönöm. Inkább találjuk meg Jiát. - álltam fel.
- először beszéljünk. - jött be Hyunjin, és a többiek. Vállamnál fogva tolt vissza a kanapéra.
- miről ? - néztem rá, de választ nem kaptam, csak leültek mellém.
- sikerült bebizonyítanunk, hogy nem te ölted meg az elnököt. - válaszolt végül Chan.
- hogy ? - nyíltak nagyra a szemeim.
- a házvezetőnő volt olyan kedves, hogy bevallott mindent. - húzta ravasz mosolyra az ajkait Jisung.
- remélem alaposan lefürödtél utána. - nézett rá Changbin. Szám tátva maradt, amint rájöttem hogy vallatta ki a nőt.
- te beteg vagy ! - bámultam hitetlenkedve Jisungot.
- szereztem neki örömöt, mielőtt börtönbe menne. - vont vállat hanyagul.
- de akkor is ! Ez undorító ! Volt vagy ötven éves a nő ! Chan, hogy engedhetted ezt ? - kérdeztem a legidősebbtől, reménykedve, abban, hogy csak viccelnek.
- valahogy muszáj volt tisztázni az ügyedet. - vakarta fülét.
- úgy, hogy rá külditek Jisungot ? Blah, undorító. - álltam fel.
- gyors megoldás kellett. - nézett rám Jisung.
- de akkor is ! Undorító. - sétáltam az ajtóhoz. - mostmár mehetünk Jia után ? - nyitottam ki az ajtót.
- merre szeretnél indulni ? - jött elém Changbin. - csak mert fogalmunk sincs merre mentek.
- be van kamerázva a ház minden zúga. Mehetünk ?
- nyugalom kisbogár ! - sétált lassan Hyunjin. Seungmin, és Jeongin állt mellém. Seungmin karolta át a vállam.
- szóval..- kezdett bele Jeongin, de Seungmin folytatta.
- halottat játszottál, bekameráztad az egész házat. - sorolta, Jeongin pedig az ujján számolta. - biztos, hogy Jia szeme elé szeretnél kerülni ? - nézett rám.
- csak nem lesz baj. - vontam vállat.
- ha mi megvertünk, ő is meg fog. - suttogta fülembe Jeongin.
- na menjünk. - húzta fel a cipőjét Chan, és elindult ki, de vissza is fordult. - hova is megyünk ? - nézett rám.
- szálljatok be. - tereltem ki őket a házból.
- Jia kórházba fog jutatni. - fordult felém Jisung.
- én meg őt a csúcsra. - lökdöstem a kocsihoz, mivel nem nagyon akart menni.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro