- valaki van a házatokban és éppen elviszi Jiát. - kellett pár másodperc, mire felfogtam, amit mondott.

- máris megyek ! - kinyomtam a hívást, utána Felixre pillantottam. - most mennem kell !

- mi történt ? - váltott érdeklődő arcra.

- elviszik Jiát. - válaszoltam miközben a cuccaimat szedtem össze.

- now we got problems...- kezdett el énekelni. Összeszűkített homlokkal néztem rá.

- nyomozó vagy, nem énekes ! - szóltam rá kicsit erélyesen.

- bocsi...amióta itt vagyok sokat tiktokozok..- húzta el a száját. Szemét forgatva rohantam ki a szobájából, aztán a kórházból. Amilyen gyorsan csak tudtam fogtam egy taxit, ami a házhoz vitt. Nem foglalkoztam a pénzzel, kicsit többet adtam neki, de most nem ez számít. A kocsiból kirobbantam, mint egy rakéta, s a házba kezdtem futni. A bejárati ajtó nyitva volt, a konyhában kerestem elsőnek, de csak egy hullát találtam, körülötte vértócsával.

- bassza meg ! - rúgtam bele a holttestbe. Mérgelődve fordultam körbe. Nem tudok mit csinál. Fogalmam sincs merre mehettek. A testet néztem, ami a lábam előtt hevert. Az egyik fiókból elővettem egy kést, és kipiszkáltam a férfi fejéből a golyót. Kerestem egy zsebkendőt, abba bele tettem a véres töltényt. Nézelődés közben hívtam fel Jimint. Kérdést se tettem fel neki, de beszélni kezdett.

- százhetvenhat centi magas, húszas éveiben járhat, fekete hajú férfi. Egy...fekete audiba szállt be.

- rendben. Azt hiszem eddig tartott a bújócskázás. Szükségem lesz a fiúk segítségére. Danilról tudsz már valamit ? - guggoltam le a hullához, hogy meg tudjam nézni jobban az arcát.

- még keresem, de az interneten találtam róla képeket. Nem hasonlít arra, aki elvitte Jiát. Danil feje kockább, ennek a fickónak meg....tojás, vagy nem tudom. Nincs rajta maszk, ha haza jössz, talán be tudod azonosítani. Úgy tűnt Jia ismeri.

- rendben. Majd megyek. - Jimint letettem, s gondolkodtam, kit hívjak a fiúk közül. Aki az érettebb.  Chan vagy Jisung. Vagy Hyunjin, Changbin. - Jisungot éretnek neveztem ? Üssenek le ! - kuncogtam, miközben felhívtam Chant.

- igen ? - szólt bele. Új telefonszám átka: nem tudják ki vagy.

- nem tudom a wifi jelszót, és nincs netem ! - panaszkodtam miközben a nappaliba tartottam a routerhez.

- Minho ? Mi a...? Ez most valami szívatás ugye ? Nem tudom ki szórakozik, de a hatóságokkal játszadozik !

- Lee Minho vagyok, születtem aaaaaa nem tudom, és próbálom megfejteni, mi lehet a wifi jelszó. Oh Jiát nemrég vitték el itthonról, gyertek ide. Puszi ! - ha Chan kap egy ilyen, vagy ehhez hasonló üzenetet, egyből ugrik.

Nehezen kitaláltam mi a wifi jelszó. Amíg a fiúk nem jöttek, addig a nappaliban nyomkodtam a telefont, közben gondolkodtam. Fekete hajú, nálam pár centivel magasabb, fekete Audi, és Jia ismeri. Fekete hajú ismerősöm, Choi, de az minden második héten festi a haját. Már várom mikor jön be az őrsre kopaszon. Kocsi hangja hallatszott kintről. Az ablakból annyit láttam, hanyagul parkolnak le a ház előtt. Megjött Bang Chan. Hangos trappolások jelezték, hogy a fiúk is jöttek. Telefonomat eltettem, és felálltam. A nappali ajtajában ott állt Chan, mögötte a fiúk. Changbin tolta arrébb az idősebbet.

- de rég lá- nem tudtam befejezni, ugyanis Changbin akkorát behúzott, hogy a fejem oldalra bicsaklott, az orrom vére pedig elindult. - ttalak. Ez jól esett. - egyenesedtem ki. Kezemmel letöröltem a vért. Changbin csak visszaállt Chan mellé. Hyunjin jött közelebb hozzám. - te hiányoztál a le- ökle gyomromban landolt. Karjaimat oda kaptam, és próbáltam nem összeesni. - gjobban...- Seungmin közeledett. - ha meg akarsz ütni, húzz innen ! - léptem egyet hátrébb, de a gyomromat ugyanúgy tartottam.

- nem akarlak bántani ! - tárta ki karjait ölelésre. Egy ideig cikázott a szemem, karja és arca közt, de végül megöleltem. - de ezt megérdemled ! - húzta fel lábát, így pont a legkélyesebb ponton talált el. Itt már nem bírtam. A földre zuhantan.

- még valaki....? - kérdeztem közben vagy a gyonromat szorongattam, vagy pedig a kicsi énemet.

- csak ellenőríztük, nem vagy-e szellem, vagy zombi. - legyintett Jeongin.

- remélem elég bizonyíték volt, hogy élek. - álltam fel.

- én kimaradtam ! - sétált elém Jisung, közben lendítette öklét, ami arcomba szállt.

Kész, ennyi. Hátrafelé dőltem el a padlón. Minden sötét lett.