- de miért nyílvánítottad ki, hogy halott vagy ? Jiát is, és minket is nagyon szíven szúrt. Jövő hétre tervezik a temetésedet. - sóhajtva álltam fel Felix ágyáról. Az ablakhoz sétáltam.

- el akartam kapni Woojin-t.

- sikerült ?

- sikerült...de halott volt. A testét boncolásra küldtem. Most a társát keresem. Danil Nyikolajev. Nem tudsz róla semmit, hogy hol lehet ? - fordultam felé. Fejét rázta.

- talán visszament Oroszországba. Szóval mikor ott voltunk Moszkvában, abban a házban, ő robbantott ?

- valószínűleg igen, mert akkor Woojin a Karib tengernél volt. El akarom kapni Danil-t, és véget vetni ennek. Vissza akarok térni Jiához. Nem képernyőn keresztül szeretném figyelni egész életemben.

- tudok valamiben segíteni ?

- igen. Ne mondd el senkinek, hogy élek. Javasoldd a többieknek, hogy inkább Danil után kutassatok, az információt pedig küld át nekem, amit megtudtatok. Jiára pedig vigyázzatok, és magatokra is.

- te se halj meg többet. - mosolyogva bólintottam. - karácsonyra itthon leszel ? Vagy inkább újévre ?

- fogalmam sincs. Én most megyek, ha lesz időm holnap is beugrok. - vettem fel kabátomat.

- van hol laknod ? Ha nincs mehetsz a házamba.

- emlékszel Jimin-re ?

- aha.

- befogadott. Ő hozott ki a börtönből. Tényleg ne mondd senkinek hogy itt jártam. Lecsukatlak hazaárulásért ! - mutattam rá, miközben hátráltam ki.

- az nem is lenne az, mivel te nem vagy haza.

- de te akkor is áruló lennél. Az árulókat, pedig lefejezzük. - fogtam meg a kilincset, a hüvelykujjammal pedig "lefejeztem "magam.

- már köztársaság vagyunk ! Nem királyság ! - kiáltott utánam, de én csak kiléptem az ajtón. A folyosón megálltam. Gondolkodni kezdtem egy pillanatra. A telefonomon tudom követni Jiát, és még nem járt le a munkaideje.. Gyorsan visszaslisszoltam Felix szobájába.

- ne hozzak egy kis ramyeont ? - dugtam be a fejem az ajtón.

- az előbb még le akartál fejezni, most meg ramyeonnal kínálsz ? Aish...- rázta fejét. - hozzál.

- sietek. - intettem neki, majd kiléptem a szobából. Az utcán összehúztam kabátom cipzárját, és szedtem a lábam a legközelebbi boltba. Ismerős arc jött velem szemben. Na neeeem az nem lehet ! Ő még dolgozik ! Telefonomat elővettem, megnéztem rajta az időt. 17:40. Basszus, így elbeszélgettem az időt Felixszel ? Most mit csináljak ? Ha felismer itt helyben kever le olyan pofonokat, hogy kitör a nyakam. A telefont visszatettem a zsebembe, és, mintha nem ismerném, úgy mentem el mellette. Ő megállt, és nézett engem. Úristen...életemben nem dobogott így a szívem, mint most. A boltba beléptem, de ő nem jött utánam. A polcról levettem két doboz ramyeont, utána mentem a pulthoz kifizetni. - elnézést...- szólítottam meg az eladó lányt. Kérdő nézett rám, miközben beütötte az árakat. - van hátsó ajtó ?

- igen. - bólintott, de tekintete értetlen volt.

- tudnám használni ? Valaki rám vár odakint, de én nem szeretnék vele találkozni.

-...igen. - bólintott megint.

- köszönöm. - kifizettem a kaját, ő elkísért a hátsó ajtóhoz. Hálám jeléül meghajoltam, aztán siettem vissza a kórházba. Felix szobájába csak úgy berontottam. - jegyezd meg, a boltoknak van hátsó ajtajuk. - tettem le a kaját egy kis asztalra.

- persze, hogy van. Szerinted hol viszik be az árukat ? A főbejáraton ? - nevetett ki.

- meg akarsz halni ? - néztem rá felvont szemöldökkel.

- nem. - rázta fejét. - de ezt mindenki tudta. - suttogta halkan. - világít a feneked. - mutatott hátsómra.

- mi van ? - grimaszoltam rá. - túl sok altatót nyomtak beléd ?

- nem, valaki hív. - az evőeszközt letettem, és a telefont kerestem a zsebemben. Kabátomban néztem meg elsőnek. - a fenekednél lesz. Ott világít. Okoska.

- tényleg. Fizetés után oda tettem. - Jimin hívott. - igen ? - szóltam bele.

- valaki van a házatokban, és éppen elviszi Jiát.