Minho pov

A napokban azon gondolkodtam, hogy tudnám követni Jia minden lépését. Jimin azt tanácsolta, hogy figyeljem ki, mikor nincs otthon, és kamerázzam be a házat. Ha elmegy otthonról, akkor kövessem. Jimin, Woojin után érdeklődött kapcsolatai közt. Az albán maffiával volt egy ügye, ami félre csúszott, így ők is keresték őt egy ideig, de feladták, mivel sehol nem találták. Jimin felvette a kapcsolatot velük, azt mondták neki, hogy, ha megtaláljuk fizetnek érte, és átveszik tőlünk, de ha ők találják meg hamarabb, nekünk kell fizetnünk.

- így is, úgy is meghalna, nem ? - néztem barátomra.

- ki ? - kapta rám tekintetét.

- Park Woojin. Elvileg az albánok is meg akarják ölni, nem csak én.

- lehet, de nem tudhatod. Első szabály, ha a maffia tagja vagy, ne bízz senkiben. Abban bízhatsz, aki veled volt életed során, és segített, támogatott a rossz időben. De akit útközben ismertél meg, benne ne bízz, és ne higyj. Még, ha meg is tesz érted bármit. Sok mindenki a "szövetségesem", de egyikben sem bízok. - dőlt hátra a fotelben.

- értem. Megyek megnézem Jiát. - álltam fel, és szobámba igyekeztem. A monitoron ott volt a ház bekamerázva. Leültem a székbe, s végig néztem az összes helyiséget. Mosolyogva néztem, ahogy Jia a konyhában főz. Vége lehetne már ennek az egésznek. Talán így könnyebb lesz elkapni Woojin-t. Az ajtón kopogtak. Jimin lépett be.

- zavarlak ? - csukta be az ajtót.

- nem, mondjad nyugodtan. - közelebb sétált.

- megtaláltam Woojin-t. - dőlt az asztalnak.

- hol van ? - álltam fel egyből.

- itt, de nem tudsz vele beszélni. - értetlen fejet vágtam, így Jimin magyarázni kezdett. - az elnök házánál találtam rá holtan. Mellkasában, és fejében egy golyóval.

- mi történt vele ? - képedtem el. - megtalálták az albánok ?

- nem tudom. Megkértem pár embert, hogy valahogy szerezzék meg a kamerák felvételét. Még folyamatban van. Ha szeretnéd látni a pasast a pincében van.

- majd este megnézem. Most Jiát figyelem. - ültem vissza a székbe. - semmi mást nem találtál ott ? Mondjuk egy pisztolyt, vagy lábnyomokat ?

- csak Woojin fegyvere volt ott. Nagyon nem is néztem körbe. Csak elhoztam a hullát, és jöttem is.

- értem. - Jimin kiment, én pedig néztem tovább Jiát. A nappaliban hajtogatott. Ahogy láttam a hasát, szépen növekedik a baba. Annyira szeretném már látni. Ha vége ennek az egésznek elköltözünk innen. Messzire, ahol nem fenyegeti őket semmi.

Mikor Jia ment aludni, lementem a pincébe, ahol Woojin "pihent". Felkapcsoltam a villanyt, a srác felfektetve feküdt egy vaságyon.

- rég láttalak. - sóhajtottam, ahogy körbe sétáltam. - nem tudom, ki végzett veled, de egyrészről hálás vagyok. Másrészről, pedig nem. Én akartalak megölni, de nem ilyen gyorsan. Az nem lett volna tisztességes. Szép lassan, hogy fájjon neked, de megúsztad. - hajoltam a hulla felé. - nem is vagy olyan helyes. Ilyen arccal akartad elcsábítani Jiát ? Pfff...menj már ! - nevettem el magam. Nyomozó énem életre kelt, így neki álltam átkutatni a zsebeit. Nadrág zsebében találtam egy telefont. Nem volt rajta kód, simán bele tudtam nézni. A beszélgetéseit néztem át. - ki a bánat az, a Danil ? - pillantottam a holttestre, de természetesen nem jött válasz. Szívbajt is kapnék, ha megszólalna. - neki még utána nézek. Örültem a találkozásnak. - fordultam meg, és elindultam fel a szobámba.

Danil....ezt a hülye nevet.