Kezem a zsebem mélyére van csúsztatva. Könnyeim csordulnak arcomon, a szél hajamba kapott, s lebegtette. A hideg beférkőzött kabátomba. Jobbnak láttam haza menni, mint a hidegben sírni. Felálltam a padról, és elindultam haza.

- Jia ? - ismerős hang. Minjun állt előttem.

- oh..szia..- erőltettem magamra egy mosolyt, s gyorsan töröltem le könnyeimet.

- mit csinálsz itt ? Ilyen hidegben ? - tette zsebre a kezeit.

- csak...szívtam egy kis friss levegőt. Azt is kell, nem ? - kuncogtam. - te mit csinálsz itt ? Iskolában kéne lenned, nem ?

- orvoshoz készültem. Baj van ? Láttam, hogy sírtál, szóval ne tagadd.

- nincs semmi baj, csak éppen elérzékenyültem. - ráztam fejem. - de miért mész orvoshoz ? Beteg vagy ?

- tüdőszűrésre kell mennem. Minden rendben van ? - szemeibe néztem. Azt akartam mondani, hogy igen, de nem tudtam. Még megszólalni sem volt hangom. Ahogy nézett rám, csak egyre jobban éreztem, hogy könnybe lábad a szemem.

- s-semmi nincsen rendben...- haraptam be ajkamat. - Minho meghalt...- ajkai elnyíltak egymástól. - fogalmam sincs mihez kezdjek. - ültem vissza a padra.

- mi történt vele ? - ült le mellém.

- a börtönben verekedésbe keveredett, és leszúrták, de még mindig nem tudtam felfogni. Ma pedig mintha őt láttam volna bemenni egy boltba, de csak képzelődtem.

- tereld el a figyelmed róla. Foglalkozz valami mással, mondjuk menj el dolgozni, vagy ilyesmi.

- már van munkám, de...Minho nem megy ki a fejemből.

- járj el bulizni. - vont vállat. - jössz velem az orvoshoz ? - pillantott rám.

- aha. - felállt a padról, majd a kezét nyújtotta. Összefagyott kezemet nagy tenyerébe csúsztattam. - elsőnek menjünk be valahova venni forró teát, mert jégcsap leszek. - kuncogva bólintott.

- mióta vagy kint ? - engedte el a kezem.

- nem tudom. - vontam vállat. Egy kávézóba bementünk, vettem teát, aztán az orvoshoz igyekeztünk. Míg Minjunnak csinálták a tüdőszűrést, én a folyosón nézelődtem.

- mehetünk ? - jött ki Minjun egy ajtó mögül.

- persze.

- valójában, örülök, hogy összefutottunk..beszélni akartam veled, de az iskolában nem találtalak, és azt pletykálják kiiratkoztál.

- igazak a pletykák. - néztem fel rá.

- nem tudtam, hol keresselek, de mostmár akkor nem agyalok rajta. Meghívhatlak egy sütire ? Mellette elmondok egy két dolgot.

- rendben. - az utunk csendben telt. A cukrászdában rendeltünk sütit, vagyis csak én ettem, ő forró csokit ivott. - szóval, miről lenne szó ?

- ismertem a bátyádat. - a kezem megállt a mozgásban.

- honnan..?

- rossz társaság...rendes srác volt, ha nem állt drog hatása alatt. A nagybátyámnak van egy klubja, ott ismerkedtünk meg. Rámászott az unokahúgomra, én pedig neki estem. Kidobtak mind a kettőnket onnan. Az utcán még verekedtünk egy kicsit, aztán egy egy sör társaságában néztük a Han folyót. Két éve volt. Ő volt a legjobb barátom.

- nem volt túl jó kapcsolatom vele. A szüleimmel sem, de ő nem bánt úgy velem, mint ők. Néha, ha rá gondolok, hiányzik. Nem olyanok voltunk, mint egy átlagos testvérpár. Nem beszéltünk sokat.

- tudod...nekem elmondott mindent. A szüleitekről, rólad, arról, hogy mi bántja. Miután rájöttem, hogy te vagy a húga, mindenáron beszélni akartam veled...és ezt átadni. - tett az asztalra egy kulcsot.

- ez mi ? - néztem a kulcsot, majd őt.

- a bátyád lakásának a kulcsa. Mostmár a tiéd.

- van lakása ?

- igen. Méghozzá elég gyönyörű. Csak éppen Daeguban, és nem Szöulban. Daeguban van egy kisebb vállalkozása, teljes káosz van ott, most, hogy így meghalt. Holnap megyek oda, hogy rendezzem a dolgait, ha szeretnél velem tarthatsz. - a táskámból csengőhangom csendült fel.

- bocsi. - mosolyogtam halványan, majd táskámba nyúltam. Ismeretlen szám, mégis ismerős. - igen ? - emeltem fülemhez.

- nem rég halt meg a vőlegényed, de te már más pasikkal flörtölsz ? - idegen, mély hang. Ijedten fordultam körbe.

- ki maga ? - az ablakból senkit se láttam, aki minket figyelt volna.

- nagyon is ismersz.

- Woojin ?

- nem. - nevetett lágyan. - sokkal rosszabb. - bontotta a vonalat.

- menjünk innen ! - néztem rémülten Minjunra.

- baj van ?

- talán..nem tudom, csak menjünk innen ! - vettem fel kabátomat.

- rendben...- kifizette a sütit, meg a forró csokit, aztán kiléptünk az ajtón. - elmondanád mi a baj ? - nem foglalkoztam vele. A járókelőket nézegettem, de senki nem nézett minket. A szívem a torkomban dobogott. - Jia ! - fogta meg Minjun a vállam.

- i-igen..? - néztem rá kérdőn.

- mi a baj ?

- s-semmi. Jobb, ha te is, és én is haza megyünk...szia ! - hagytam faképnél.

Ha nem Woojin volt az, akkor ki ? Talán...az osztályból a fiúk...?