Másnap nehezen keltem ki az ágyból. Azt sem tudom mikor aludtam el. A szemeim fájnak, és valami pocsékul érzem magam. Kinyomtam az ébresztőt, a köntöst magamra kaptam, s mentem a konyhába. Nem szoktam kávét inni, de most fogok. Miközben készült a kávé, addig adtam enni a macskának. Kávé után felöltöztem, fogat mostam, rendbe tettem magam, aztán össze pakoltam és indultam dolgozni. Egész úton olyan érzésem volt, mintha valaki követne. Kétszer fordultam hátra, de senkit nem láttam, ki gyanús lenne.
Útközben bementem a boltba bevásárolni, majd utána folytattam utamat. Halkan léptem be a házba, hogy ne keltsem fel a gyerekeket. A szatyrokat leraktam a konyhában, aztán felballagtam a számomra kijelölt szobába. Átvettem a ruhát, megint nyúltam volna a hajamért, de rá kellett jönnöm, hogy rajtam van a rövid paróka. A tükörben végig néztem magamon, megigazítottam a ruhámat és lekullogtam a konyhába. Kipakoltam a szatyrokból, ami nem kellett a reggelihez, azokat elraktam. Pakolást követően a reggelihez fogtam hozzá. A hűtőn lévő kis cetliről leolvastam, mit kell készítenem a gyerekeknek. Hyeri szendvics, Hyejoon gabonapehely. Megmostam a zöldséget, ami kell a szendvicsbe. A szendvics után megcsináltam a gabonapelyhet. Az étkezőben megterítettem nekik, aztán fellépcsőztem hozzájuk. Leültem Hyeri ágyára, az arcát kezdtem simogatni, amire pilláit nyitogatta. Mikor meglátott mosolyogva nyújtózkodott. Kimászott az ágyból, és a bátyja ágyába ment át. Nagy lendületet vett, aztán ugrálni kezdett az ágyon, közben azt kiabálta, hogy jó reggelt.

- Hyeri ! - álltam fel a kislány ágyáról. - elég lesz ! - emeltem le onnan. A kisfiú kómásan ült fel. - jó reggelt. - mosolyogtam rá.

- jó reggelt...- motyogta álmosan.

- gyertek reggelizni ! - Hyeri felvette a papucsát, és kirohant a szobából. - Hyeri, várj meg minket ! - kiáltottam utána, mielőtt lemenne a lépcsőn. Nagy lépcső, kisgyerek, nem biztonságos. Hyejoon két karját nyújtotta felém, jelezve, hogy vegyem fel. Számat elhúzva néztem nagy szemeibe. - nem lehet. - ráztam fejemet szomorúan.

- miért ? - engedte le karjait.

- babát várok. - simítottam a hasamra.

- babát ? - kérdezte az ajtóból a kislány.

- igen, kettő baba van a hasamban. - mosolyogtam rá. Levette a papucsát és felmászott a bátyjához.

- fiú vagy lány ?

- mindkettő.

- megfoghatom ? - mászott közelebb.

- persze. - apró kezét hasamra tette, óvatosan simogatta. Hyejoon is közelebb jött.

- hogy kerültek oda ? - tette fel a kérdést, amire elgondolkodtató pillantásokat mértem a padlóra.

- hozta őket a gólya..- bólintottam. - gyertek, menjünk reggelizni. - kimásztak az ágyból, felvették a papucsokat, és kezemet fogva indultak el a lépcsőn. A földszinten leültek az asztalhoz, amíg ők ettek, én kitakarítottam a szobájukat, és készítettem ki nekik ruhát. Lementem értük a földszintre, felkísértem őket, megvártam, míg felöltöznek. Kérdőn fordultak felém, miután végeztek. - Hyejoon, van házi feladatod ?

- olvasom kell.

- rendben, hozzad a könyved, Hyeri, te mit szeretnél csinálni ?

- színezni. - cuccaikat fogva indultak meg a nappaliba. Megvártam, hogy lepakoljanak, elhelyezkedjenek kényelmesen, aztán mentem a dolgomra. A fürdőben takarítottam, amikor a telefonom kezdett csörögni. Nagyot sóhajtva vettem le a gumikesztyűt, és vettem elő a telefonomat. Jiwoo volt az. Homlok ráncolva bambultam magam elé. Egy kis hezitálás után felvettem.

- mit szeretnél ?

- beszélni veled. - hangján lehetett hallani, hogy valami baj van.

- mi a baj ?

- sajnálom, hogy nem álltam ki melletted...! - sírta el magát. - tudom, az lett volna a dolgom, de elrontottam. Bocsáss meg, kérlek..!

- a többiek mondták, hogy könyörögdd vissza magad ?

- nem ! Bűntudatot érzek, már napok óta nem alszok, görcsben van a gyomrom, ha meglátom a helyed a suliban sírhatnékom lesz...

- és csak most jutott eszedbe felhívni ? Miután már eltelt majdnem egy hét ? Az lenne a legjobb, hogy hagylak egy kicsit még szenvedni, nem ? Hisz' sokat jelentett nekem az osztály, de egy csettintésre elfordultatok tőlem. Miért bocsátanék meg ? Meg vagyok nélkületek is.

- segítek kihozni Minho-t a börtönből ! - hangosan nevettem fel, de a vége, már erőltetett volt.

- édesem, Minho meghalt ! Megölték ! - nevetésem elmúlt. Komoly hanggal folytattam tovább. - akkor kellett volna segítened, mikor szükségem volt rád, nem akkor, mikor már minden mindegy. - nem érdekelt a könyörgése, letettem. - egy barát akkor is veled van, ha baj van. Nem csak akkor, mikor minden szivárvány. - motyogtam a telefont bámulva.

Elraktam a mobilt, majd folytattam a takarítást. Mikor megjött Mrs Kim elmentem átöltözni, elköszöntem a gyerekektől, a nőtől és mentem haza. Az utcán sétáltam, ám megtorpantam egy pillanatra. Lehet csak azért, mert álmos vagyok egy kicsit, de mintha Minho-t láttam volna besétálni egy boltba. Ajkaim elnyíltak egymástól, miután felfogtam, hogy az Minho volt utána rohantam. Szinte kitéptem a bolt ajtaját. A polcok közt mászkáltam, hátha meglátom őt, de sehol nem láttam. Akkor megvárom kint, a bolt előtt. Kiléptem a boltból, nem mentem messze, épp csak annyira álltam távol, hogy ne üssenek le az ajtóval. Kintről figyeltem a kasszát, hogy mikor megy oda Minho. Hangos kiabálásra kaptam fel a fejem. A túloldalon kigyulladt egy kocsi. Aggódva néztem, ahogy a kiskutyát szedik ki a lángoló autóból. Ajtó nyitódásra figyeltem fel, a bolt ajtajára kaptam a szemem. Ő jött ki. Ellentétes irányba indult el.

- Minho !! - szaladtam utána, és elkaptam a karját. Egy világ omlott össze bennem, mikor megláttam az idegen srác arcát. Felvont szemöldökkel nézett rám. Csak képzelődtem volna...? De biztos, hogy őt láttam !

- tudok segíteni ? - a srác hangjára szemébe néztem. Lassan engedtem el a kezét.

- bocsánat, összetévesztettelek valakivel...- hajoltam meg, és elindultam újra haza. Pedig már a remény lángja lobbant fel bennem, de hiába. Nem ő volt az. Sírva ültem le az egyik padra. A hideg szél csípi az arcomat. Kabát zsebemből vettem zsebkendőt, és letöröltem a könnyeimet.