A földön ültem, kezemben a telefonnal, sírásom közben mondtam el Felixnek mit tettem.

- ne csinálj semmit, máris ott vagyok ! - szakította meg a vonalat. A földön ültem, a holttestet néztem. Telefont leraktam magam mellé, és odamásztam hozzá. Levettem róla a sapkát, majd a maszkot. Idegen a pasi. Zsebek után kezdtem kutatni. Találtam egyet, amibe belenyúltam, és egy eldobható telefon volt benne. Elkezdtem nyomkodni. Fogalmam sincs, hogy mit nyomtam meg, de beléptem a beszélgetésünkbe. Döbbenten ültem le. Jaeho, vagyis Woojin nevében beszélt velem. Akkor ez...azt jelenti, hogy Woojin mégis meghalt. Számra kaptam a kezem. Csengetésre lettem figyelmes. Remegő lábakkal indultam el a bejárati ajtóhoz. A kukucskálón kinéztem, Felix volt ott táskákkal. Elfordítottam a kulcsot a zárban, és kinyitottam az ajtót. - mi történt ? - kérdezte miközben belépett.

- rám támadt, én védekeztem, majdnem megfojtott, de leszedtem magamról, megfogtam a kését és hasba majd a nyakába szúrtam. - hadartam. Felment az emeletre, és a hulla mellé ment. Kinyitotta a táskát, aztán rám nézett.

- segíts ! - biccentett a halott felé. Bólogattam, én a lábánál fogtam meg, Felix a felsőtesténél rakta bele a nagy táskába. - hol a kés ? - nézett körbe.

- itt. - mutattam a táska mellett heverő késre. Felvett egy kesztyűt, megfogta a kést, a férfi kezéről levette a kesztyűt, majd a kezébe tette a kést. - ez mire volt jó ?

- gondolom szabad kézzel fogtad meg a kést, így rajta van az ujjlenyomatod, amit el kell tűntetni. - cipzározta be a táskát, majd édes mosollyal nézett fel rám. - te jól vagy ?

- egy kicsit megijedtem...na jó, nagyon megijedtem. - karoltam át magam.

- mostmár minden rendben. A vért takarítsd fel. - vette fel a táskát. - de nehéz...

- várj Felix ! - vettem fel a földről a telefont. - ez az övé, kérlek nézd át. - nyújtottam át neki.

- rendben. - vette át, és zsebre tette.

- és még valami ! Hogyan kell kamera felvételt törölni ? - mutattam a kamerára.

- basszus...akkor...ezt kiviszem a kocsiba, aztán kitörlöm. - dobott egyet a táskán.

- rendben. - a felmosóért mentem, s feltakarítottam a vért. Telefonom csörögni kezdett. Bementem érte, felvettem az ágyról, a képernyőn megint ismeretlen szám volt. Egyből a piros ikont nyomtam meg. Nem hívott többet, üzenetet küldött.

Jaeho
Mostmár tényleg megöltél egy embert ;)

A telefon kiesett a kezemből. Ezt hogy...? Felix után rohantam.

- Felix ! - kaptam keze után, mikor utolértem. - írt nekem !

- ki ? Minho ? - fordult hátra, de ment tovább.

- nem ! Woojin ! - válaszomra megtorpant.

- de...ő meghalt, nem ? - tette le a táskát.

- nem tudom ! A kocsi felrobbant, ő pedig benne volt ! Arról is tud, hogy kamerát raktam az elnök dolgozó szobájába, azt is tudja, hogy megöltem azt a férfit ! Azt hittem a pasi szórakozik, mert a telefonjában Woojin nevében írogatott nekem ! - a zsebéből elővette a telefont, és nyomkodni kezdte. Kis ideig a képernyőt nézte, majd a füléhez emelte a telefont.

- hol vagy ? - nézett körbe. Homlokomat ráncolva utánoztam őt. Lövés hangjára figyeltem fel. A következő pillanatban Felix a karjaimba hullott. Szemeim nagyra nőttek.

- Felix ! - lefektettem a földre, és a sebét kezdtem keresni. A mellkasát lőtték meg.

- hívj..valakit... - adta kezembe a mobilját. Pulcsimat levettem, és rászorítottam a sebre. Telefonját feloldottam, és a hívás listában kerestem ki Chan számát. Mikor felvette meg se vártam, míg köszön, rögtön belekezdtem.

- gyere gyorsan az elnök felesége házához ! Valaki meglőtte Felixszet, itt van a közelben ! - nem vártam meg mit mond, letettem, és hívtam a mentőket. - hallod Felix, ne halj meg ! - paskoltam arcára.

- annyira nem mély..- köhögni kezdett. - nyugat felől jött a lövés...

- ne dumálj ! - szóltam rá. Aggódva néztem fel. A házat fák vették körül, szóval nem láttam semmit. Sziréna hangja ütötte meg fülemet. Azt hittem a mentő az, de Chan kocsija parkolt le a kapu előtt. Kiszállt a kocsiból, és félénk igyekezett. - már hívtam a mentőket. - néztem fel rá.

- mitörtént ? - guggolt le.

- telefonálni kezdett, majd hirtelen arról meglőtték. - mutattam a fák közé. Karjaiba vette a fiút, és a kocsija hátsó ülésére fektette.

- maradj itt ! - ültetett be engem is a kocsiba. - szólok Changbinnek, hogy jöjjön ide. - ment vissza a kertbe. Hátra fordultam és Felixszet néztem.

- Felix, hallasz ? - másztam hozzá hátra.

- nem...süket vagyok..- nyögte ki nehezen.

- oké, ne beszélj ! - tettem kezem a szájára. A mentő autó leparkolt Chan kocsija mellett. Kiszálltam a kocsiból és Felixhez irányítottam őket. Rá fektették egy ágyra és vitték.

- nem találtam semmit. - jött vissza Chan. - Felixszet el is vitték ? - nézett be a kocsiba.

- igen.

- Changbin mindjárt itt lesz, nyugodtan menj be a házba, én kint megvárom Bint. - bólogattam, s lassan mentem be a házba. Kulcsra zártam az ajtót. A gyerekek szobájába mentem, folytatni a takarítást. Előtte még megmostam a kezem. A telefonomat felvettem a földről, és megnéztem az üzeneteket. Nem jött semmi, aminek most kivételesen örültem. A csengő hangjára lassan futottam az ajtóhoz. Changbin volt ott.

- jól vagy ? - mért végig.

- igen...Chan elment ? - néztem ki a kapu mögé, de nem láttam.

- körül néz a birtokon. - bólintottam, és arrébb álltam. - kamera felvételt kell törölni, ugye ?

- igen, ugye értesz hozzá ? - sétáltam utána.

- ha nem értenék nem jártam volna ki a gimit. - elsőnek nem értettem, de miután leesett nevetni kezdtem. Changbin kitörölte a felvételeket, majd el is ment. A konyhában tettem el a mosatlant a mosogatógépbe, mikor a telefon megcsörrent. Ismeretlen szám. Kicsit bizonytalanul vettem fel, de megnyugodtam, mikor Chan szólalt meg. Azt mondta nem látott senkit a környéken, aki gyanús lehetne, de legyek óvatos.