Az iskolába siettem vissza. Szünetben toppantam be a terembe. Észre se vettek. Sóhajtva mentem a padomhoz. Szemeim nagyra nőttek, a szám elnyílt, ahogy megláttam a padomat. Piros alkoholos filccel, vagy nem tudom mivel, ráírták, hogy "gyilkos", "hazug", "képmutató" és ezekhez hasonló.

- ezt ki írta ? - kérdeztem hangosan, az asztalra mutatva, közben a többiekre nézve. Rám néztek, de nem válaszoltak. Visszafordultak a dolgaikhoz. - azt kérdeztem, ki írta ezeket ?! - emeltem feljebb a hangom. Újra felém fordultak. - mi van veletek ? - álltam egyenesben. - miért fordultatok ellenem ? Ilyen barátok vagytok valójában ? Jobban bíztam bennetek, mint bárki másban ! Ti voltatok az első barátaim ! Miért most hagytok el ?! Mikor a legnagyobb szükségem lenne rátok ! - a könnyek, ahogy végig folytak az arcomon, konkrétan égették bőrömet. Hangom zengte be az egész termet. Csendben álltak előttem, és néztek rám. - Sihyeon, Hyoyeon, Jiwoo, Wonwoo, Junhyuk...bennetek csalódtam a legnagyobbat ! - pásztáztam arcukat.

- ahelyett, hogy itt rinyálnál, és őket hibáztatnád a hibáid miatt, befoghatnád és elmehetnél ! Rontod az összhangot ! - állt elő Leia.

- annak örülnél a legjobban ! Ne hidd, hogy megadom neked ezt az örömöt ! - léptem felé egy lépést. - tudom, hogy a te kezed van az ügyben ! - suttogtam fülébe, majd hátra léptem egyet. Arcvonala megfeszült, kezei ökölbe szorult. Egy féloldalas mosollyal ültem le a helyemre. Igazából gőzöm sincs, hogy benne van-e vagy nem, de....ÁLLJ ! - LEIA ! - pattantam fel a helyemről. - neked nem Choi San a barátod ? - pillantottam rá érdeklődve. - nem rég még vele láttunk. - ijedten pillantott körbe.

- ki az a Choi San ? - ráncolta homlokát Wonwoo.

- egy rendőr pasi. Valamelyik nap az iskola előtt falták fel egymást. - tettem karba a kezemet.

- azt mi is láttuk ! Sihyeon és én ! - szólalt meg Jiwoo.

- megmagyaráznád ? Hány pasival szűröd össze a levet ? Kim és a bandája, meg Sihyeon szerelme nem volt elég ? Hány fasz kell még ?

- már nem a szerelmem ! Más tetszik...- vakarta tarkóját Sihyeon.

- m-meg tudom magyarázni ! Akkor még nem voltunk együtt !

- és nem is leszünk ! Elég volt ! - viharzott ki Wonwoo a teremből. Leia szemeibe könnyek gyűltek. Ezt is megcsináltam.

- megöllek ! - indult meg felém. Kezével elkapta a torkomat, és neki nyomott a falnak. Mivel a csaj szinte deszka könnyű volt leszedni magamról. Csuklóját kicsavartam, belemarkoltam a hajába és ellöktem magamtól.

- ahhoz te kevés vagy ! - újra megindult felém, kezét lendítette, de egy hang megállította.

- maguk mit csinálnak ?! - a tanár hangjára felé fordítottam a fejem.

- nem csináltam semmit, hirtelen rám támadt ! - vágtam ártatlan fejet.

- jöjjön velem ! - nézett szigorúan Leiara. A lány vérben forgó szemekkel nézett rám. Kezét leengedte és a tanár kíséretében kivonult a teremből.

- na most hazudtam ! - fordultam a többiek felé. - kész vagyok megszakítani veletek a kapcsolatomat. - pakoltam össze a cuccomat. - ég veletek ! - intettem, majd kimentem a teremből. Nem fogom kínozni magam a mindennapi gyomorideggel iskolába jövet. Inkább kiiratkozok, és megyek egy másik iskolába. Amúgy sem vagyok már tanköteles, de jó lenne suliba járni legalább addig, amíg nem lesz olyan nagy pocakom. A folyosón Wonwooval futottam össze.

- te hova mész ? - nézett rajtam végig. - mindjárt kezdődik a matek.

- másik iskolát keresek, hátha találok igaz barátokat. - kerültem ki. Az igazgatói irodába bekopogtam, az engedély megadása után benyitottam.

- önnek nem órán kéne lennie, kedvesem ? - kérdezte döbbenten az igazgatónő.

- szeretnék kiiratkozni. - álltam meg az asztal előtt.

- m-miért ? - kérdezte sokkolva, de intett, hogy üljek le.

- máshol szeretném folytatni a tanulmányaimat.

- rendben. - elővett egy papírt és a kezembe nyomta. - szülő, vagy gondviselő is írja alá.

- rendben. - felálltam, meghajoltam és elindultam ki az iskolából. Odakint a névtáblámat levettem, s eldobtam jó messzire. A telefonom rezegni kezdett. Zsebemből elővettem, Jisung hívott.

- baj van ? - szóltam bele, amint felvettem.

- nem. Munkát akartál, nem ?

- de, miért ?

- az elnök felesége házvezetőnőt keres, mert az előző lelépett.

- tudtam !

- mit is ?

- hogy nem fog sokáig ott lenni. Egyértelmű, hogy ő is benne volt. Mindegy is, gyere hozzánk.

- nem iskolában vagy ?

- Minhonak ne mond el, kiiratkoztam.

- miért ? Mi történt ?

- találkozzunk nálunk és mindent elmondok.

- ne menjek érted ?

- nem kell.

- rendben. - letettem a telefont, s elindultam haza. Éreztem, hogy a házvezetőnőnek köze van hozzá. Ha tudom, hogy a főnököm vacsorázik valakivel nem zavarom. Plusz miért nem a mentőket hívta először ? Miért pont a rendőröket ? A rendőrök nem tudnak olyan elsősegélynyújtást tenni, amit a mentősök. Útközben beugrottam Minho munkahelyére. A portán megkérdeztem hol találom Minji-t, majd a megadott iroda felé igyekeztem. Kopogást követően vártam az igenre, amit hamar meg is kaptam. Az irodában papírjait rendezgette, hangomra felnézett.

- hát te ? - mosolygott döbbenten.

- szeretnék kérdezni valamit. - csuktam be magam mögött az ajtót.

- mond csak nyugodtan. - leültem az egyik székre, majd őt vizslattam.

- nos az van, nem tudom tudod-e, de Minhonak és nekem babánk lesz. - álla a padlón koppant. Kezeit arca elé tette, és úgy nézett rám.

- ez most komoly ? - kérdezte vékony hangon.

- igen. - bólintottam mosolyogva.

- úristen...! - legyezte magát. - mindjárt sírok...! - pislogott sűrűbben. Mosolyogva néztem végig, ahogy próbálja elfojtani könnyeit. - ez nagyon jó dolog ! - szipogott. - de várj, Minho börtönben van. - szomorodott el.

- már Jisung ráállt az ügyre, de nem is ez a lényeg most.

- akkor mi ? - pörgette ujjai közt a tollat.

- el kell mennem nőgyógyászhoz, el tudnál jönni velem ?

- mikor ?

- fél három azt hiszem.

- rendben, menj haza, majd érted megyek.

- oké. - felálltunk, megöleltük egymást, elbúcsúztunk és mentem haza.