A telefon a terem végében hevert. A padom mögött álltam, remegve néztem a mobilt.

- minden rendben ? - állt mellém Sihyeon.

- igen..- lassan közelítettem meg a telefont. Mielőtt felvehettem volna Junhyuk lehajolt és felvette.

- Miért hagytál ott a kocsiban ? Miért nem segítettél ?
Miért hagytál meghalni ? Milyen érzés egy gyilkos gyerekét hordozni ? - olvasta fel hangosan.

- add ide ! - nyúltam érte, de elrántotta a kezét.

- ez mi Jia ? - kérdezte engem nézve.

- hosszú történet...- hajtottam le a fejem.

- te és Minho egymásnak valóak vagytok ! - mondta Seoho.

- a gyilkos páros. - tapsolt Jaehyun.

- egyikünk se ölt meg senkit ! - fordultam felé.

- látszik ! - dobta hozzám a telefont Junhyuk, amit nem tudtam elkapni, így újra a földre esett.

- meg tudom magyarázni ! - vettem fel a földről a mobilomat.

- nem kell, még a végén valaki meghal. - ült le a helyére Jungwoo. A tanár bejött, ezáltal mind leültünk a helyükre.

Az óra elkezdődött, de nem tudtam figyelni. Csak arra tudtam gondolni, hogy az osztály utál, Minho börtönben van, és hogy Woojin életben van. A padomra egy papír érkezett. Hyoyeon dobta.

"Írd le mi történt" - állt a papíron. Felnéztem a tanárra, a táblára írt. Egy sóhajjal belekezdtem az írásba. A harmadik mondatot írhattam, mikor Seongjun hangját hallottam meg.

- tanárnő, Jia nem figyel ! - nagy szemekkel emeltem fel tekintetem a tanárra. Lassú mozdulatokkal fordult meg, amit kihasználták, és eldugtam a papírt.

- figyelek. - néztem a tanárt.

- kis...szórakozzatok egymással ! - fordult vissza. "Ez mi volt" fejjel néztem Seongjunra. Pimasz mosollyal vonta meg a vállát. Hyoyeonra pillantottam, ártatlan mosollyal, kérdő arccal pislogott rám. Ezek...összejátszottak ? Körbe fordultam, még Sihyeon is kuncogott. Egyedül Jiwoo bámult szúrós szemekkel. Ha a barátaim, akkor hinniük kéne nekem, nem ? Nem ellenem fordulni. Segíteniük kellene, reményt adni, támogatni. Ennyit a barátokról. Miért nincs legalább egy olyan barátom, aki kitart mellettem ? Végülis...semmi sem tart örökké. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy végre tartozom valahova, valakik közé, de úgy tűnik tévedtem. Sihyeonban, Hyoyeonban, Jiwooban, Junhyukban és Wonwooban bíztam a legjobban, Kár volt. Óra után összeszedtem a cuccomat és elindultam az igazgatóhoz. Sietve távoztam az osztályból. Azt hittem jobb lesz, hogy felszabadulhatok, de a folyosón azok a tekintetek, amik vártak, csak rosszabb volt.

- hé ! - indult meg felém egy lány.

- én ? - mutattam magamra.

- igen, tényleg a pasid ölte meg az elnököt ? - állt meg előttem. Honnan a cifrás tökömből tudja, hogy ki a pasim ?

- honnan tudod, hogy ki a barátom ? - pislogtam döbbenten.

- ugyan már ! - legyintett, s haját kezdte csavargatni. - az iskolában mindenki tudja, hogy ki a pasid ! - mutatott végig a körülöttünk lévő diákokon. Elnyílt ajkakkal fordítottam hátra a fejem. Az osztály ott állt az ajtóban, gonoszul mosolyogtak.

- miért ? - kérdeztem halkan.

- szóval, a te pasid ölte meg ? - a kérdésre visszafordultam.

- nem ölte meg. Csak segíteni akart, de félreértették a helyzetet. - a lány hangos nevetésben tört ki.

- jobb mesével nem tudtál előállni ? - lett komor az arca. - tényleg azt hitted, hogy majd ezzel el lesz intézve ? - kérdezte lenézően. Huijun sétált a lány mellé, és karolta át a vállát.

- vigyázz Eunsoo, a végén téged is megöl a tekintetével. - nevetett osztálytársam, mikor rám nézett. Nem értem miért változtak meg ilyen hirtelen. Mellettem kéne állniuk, vagy...az önzőség lenne ? Szemforgatva kerültem volna ki őket, de Huijun a karomnál fogva lökött vissza. Szólásra nyitotta a száját, de közbe vágtam.

- ha csak ugatni tudsz, akkor inkább fogd be ! - rántottam ki a karomat ujjai közül. - sőt ! Mindannyian maradjatok csendben, ha csak kötekedni tudtok ! - fordultam körbe. - álszent csürhe ! - mondtam Sihyeon szemébe, és elhúztam onnan a csíkot. Hangosan kopogtam be az igazgatónő irodájába. Nem telt bele egy percbe sem, ajtót nyitott.

- jöjjön be. - miután bementem leültem vele szembe. Tájékoztató füzetemet tettem elé.

- kikérőt szeretnék kérni, tíz óráig. - ajkamat beharapva ültem a székben, és figyeltem, ahogy olvassa a kikérőt.

- rendben, minden rendben ? - írta alá, majd felnézett, közben visszaadta a tájékoztatót.

- igen. - tettem el a füzetet. Felálltam a székből meghajoltam, és kimentem onnan. Lementem a lépcsőn, a portán megmutattam a kikérőt, s kiléptem az iskolából. Jisung pont akkor érkezett meg. Beszálltam a kocsiba, bekötöttem a biztonsági övet, majd felé fordultam.

- mehetünk ? - kérdezte.

- igen. - fordultam előre. Sebességbe rakta a kocsit, majd elindultunk.