Az este Jisung itt maradt. Azt csinálta, amit Minho mondott neki. Vigyázott ránk. Reggel elvitt iskolába, s ment a dolgára. A suliba komótosan lépkedtem be. Mindenki engem nézett, suttorogtak egymás között. Nem tudom miért bámulnak így, de sejtem. Nagy lépésekkel szelve mentem fel az osztályba. Az ajtót kinyitottam. Mindenki Leia padja körül állt.

- sziasztok ! - felém fordultak, de nem köszöntek. - baj van ? - pillantottam végig rajtuk.

- tényleg kérdezed, hogy baj van ? - lépett elő Dongho.

- miről beszélsz ? - néztem rá. Telefonját orrom alá tolta.

- benne van a hírekben ! "Szöul legjobb nyomozója gyilkos lett" ! - homlok ráncolva néztem a híradót.

- ugye tudjátok, hogy ez nem igaz ? - emeltem fel a telefont. - ott voltatok amikor mondta, hogy vacsorázni megy az elnökhöz !

- minden bizonyíték ellene szól ! - szólt közbe Sihyeon.

- nem ő volt ! Félreérthető helyzetben talált rá a rendőrség ! Ő csak segíteni akart az elnöknek ! Mikor bement abba a szobába, akkor találta meg az elnököt késsel a hátában ! - dobtam vissza a telefont, amit Dongho félve kapott el.

- láttad már te azt a videót ?? - emelte meg a hangját Taemin.

- láttam, de az nem úgy volt ! Miért nem hisztek nekem ? Azt hittem barátok vagyunk ! Azt mondtátok egy család ! Ő beszélte tele a fejeteket, ugye ?? - mutattam Leiara. - miért hallgattok rá ? Nekem higgyetek ! Neki a szája mocskosabb, mint Szöulban az összes sikátor ! - erős csattanás hangja töltötte be a termet. A pofontól a fejem oldalra csuklott. Csendben néztem a padlót, és próbáltam felfogni, hogy Wonwoo lekevert egy pofont.

- ne beszélj így róla ! - kiáltotta. Pont Wonwoo, pont neki kellett pofon vágnia..a fiúk közül benne bíztam a legjobban.

- lányokat bántasz ? - a régi ismerős hangra hátra fordultam. Kim és a bandája állt az ajtóban.

- húzz innen, Kim ! Ez nem rád tartozik ! - mutatott kifelé Minhyuk.

- nem baj, szeretem a drámákat. - vont vállat és közelebb jött. Átkarolta a vállam. Fintorogva néztem fel rá. Kezével megfordította az arcomat abba az irányba, hogy lássa hol ütött meg Wonwoo. - ejjj....tényleg volt szíved ezt megtenni ? - engedte el az arcomat. - nézd meg milyen piros lett neki.

- nem takarodnál innen ? - sétált közelebb Wonwoo. - ez nem a te dolgod ! - az ajtóból Kim barátai bejöttek és mögé álltak.

- leszarom mi az én dolgom és mi nem. - tolt a háta mögé. - bajban van és segítek neki. Hogy bánhatsz így a barátoddal ? Sőt ! Mindannyian ! Azt hittem a ti osztályotok az összetartásról híres, erre meg szemtanúja lehettem, hogy ütöd meg szegény lányt, amiért ócsárolja a ribit ! - Wonwoo lendítette a kezét, de Kim csuklójánál fogta le. - tán a barátnőd ?

- az ! - sziszegte.

- csak úgy mondom, nem csak velem feküdt le. - lökte vissza. Wonwoo elkerekedett szemekkel nézte Leiat.

- miért kéne hinnem neked ?! - Kim a táskájába nyúlt, majd valamit odahajított Wonwoonak. Leia bugyija volt az. Nevetésemet próbáltam visszafogni. A körülöttem álló fiúk is táskájukba, vagy nadrág zsebükbe nyúltak. Hét bugyi hevert a földön, és egy Wonwoo kezében.

- remélem elég bizonyíték. Benne van a monogramja. Ha valaki bántja őt - nyúlt csuklómért, és maga mellé rántott. - az engem bánt, és ha engem bánt valaki, őket is bántjátok, ami azt jelenti triplán kapjátok vissza. Szóval csak óvatosan ! - húzott ki a teremből.

- ezt nem gondoltam volna rólad. - pillantottam fel rá.

- nem bírom őket. Álszentek. Ha bántanak szólj, add a mobilod ! - nyújtotta felém a kezét. Odaadtam neki, ő beírt valamit, majd visszaadta. - csak hívj, ha baj van. Ott leszünk. - tette kezét a vállamra. - segítünk. - mosolygott kedvesen.

- köszönöm. - erőltettem magamra egy mosolyt.

- még a teljes nevemet sem tudod. Kim Minjun. - hajolt meg.

- Lee Jia. - hajoltam meg egy picit. A csengő zavart meg minket.

- tényleg hívj, ha baj van. - veregette meg a vállam.

- oké. - megfordultak, és felmentek a második emeletre. Az osztályterem felé fordultam, s lassú léptekkel mentem be. Csalódottan néztem végig a többieken. Főleg Sihyeonon, Hyoyeonon, és Jiwoon. Wonwoora inkább nem is néztem. Leültem a helyemre és vártam a tanárt. A telefonom rezegni kezdett. Sóhajtva vettem elő. Új üzenet. Amint megláttam ki írt, sikítva dobtam el a telefont.

Jaeho
Miért hagytál ott a kocsiban ?
Miért nem segítettél ?
Miért hagytál meghalni ?
Milyen érzés egy gyilkos gyerekét hordozni ?