Jia pov

Miután segítettem Jiwoonak elkészülni a randijára mentem haza. Otthon zenét kapcsolva indultam a konyhába, és megmelegítettem a vacsorámat. A zene elhallgatott, helyette a csengőhangom szólalt meg. Ismeretlen szám volt. A piros ikont nyomtam meg, újra a zene szólt a hangszóróból. Miközben az étel melegedett, addig megnéztem az értesítéseket. Valamilyen orosz srác ismerősnek jelölt. Szemet forgatva töröltem. Szerintem ez az, aki ott volt azon a bulin, amire Woojin vitt el. A zenét újra felváltotta a csengőhang. Bizonytalanul vettem fel.

- jó estét kívánok ! Lee Jia ? - kérdezte egy férfi hang.

- igen. Kivel beszélek ?

- Kang Seokhoon vagyok, a rendőrségtől.

- rendőrség ? Történt valami ? - arcomra döbbenet ült ki.

- Mr. Lee-t letartóztatjuk Kim elnök meggyilkolása vádjában. Látogatás nyolc és tíz óra között van. - állam a padlón koppant. Most csak szivatnak !

- tessék ? Minho ? Ez nem lehet ! - hangom hitetlenségről árulkodik. - Minho sosem tenne ilyet ! Valami félreértés történt !

- ezt majd a bíróság eldönti. - mondta és letette.

- mi a...most csak szórakoznak velem, tuti ! - fejemet rázva hívtam fel Minho-t. Kicsörgött, de nem vette fel. Újra megpróbáltam. Az ötödik próbálkozásra fogtam fel, hogy nem fogja felvenni. - francba ! - csaptam rá a pultra, de hamar megbántam. Nekem jobban fájt, mint a pultnak. A fiúk telefonszámát sem tudom, hogy szóljak nekik. A konyha padlójára csúsztam le. Lábaimat felhúztam magamhoz, s gondolkodóba estem. Mintha villám csapott volna belém, úgy pattantam fel. Gyorsan pötyögtem be Minho munkahelyének a telefonszámát.

- igen, tessék ? - szólt bele egy női hang.

- Han Jisungot keresem ! - reménykedve vártam a nő válaszát.

- már haza ment. Szeretne valamilyen üzenetet hagyni neki ?

- a telefonszámát meg tudná adni ? - a szobámba rohantam egy papírért és tollért. A hölgy lediktálta a számát, megköszöntem, s bontottam a vonalat. A kezem remeg, a lábamat alig érzem, melegem lett, a szívem nagyon dobog. Egy megkönnyebbült sóhajt hallattam, mikor meghallottam Jisung hangját. - Jia vagyok, azt hiszem nagy baj van !

- Jia...mi történt ? - hangja álmos volt.

- Minho börtönben van !

- mi ? Most ugratsz ? Mi történt ? - az álmosság eltűnt hangjából, helyette a döbbenet, kíváncsiság, értetlenség vegyült hangnemében.

- az előbb hívtak a rendőrségtől, hogy letartóztatták gyilkosság miatt. Minho sose tenne ilyet ! Valami nincs rendben ! Vacsorázni ment, nem gyilkolászni !

- jó, oké. Nyugodj meg, utána nézek.

- rendben. - a hívás befejeződött. Az ágyon ültem török ülésben. Hangos gondolkodásba kezdtem - mi történhetett ? Nem tudnám elképzelni ahogy Minho megöli az elnököt. Pont őt. A legfontosabb embert az országban. Biztos, hogy nem Minho volt az. Ő nem lehet. - az ablak alól valami zajt hallottam. Ijedten kaptam oda a fejem. A konyhába szaladtam késért, utána kimentem az udvarra.

A verandán fel volt kapcsolva a villany, amit furcsáltam, mivel nem emlékszem, hogy felkapcsoltam volna. Kezemben a zseblámpával és a késsel indultam az ablakhoz. Már a csillagok is fent vannak az égen. Az ablakhoz érve körbe világítottam, viszont nem láttam senkit. Vékony nyávogás jött a bokorból, ami miatt elsőnek megijedtem, de aztán leguggoltam, hogy megnézem, mi van a bokorban. Széthúzva a bokor ágait egy alig három hetes kiscicát láttam meg. A kést leraktam, a lámpát pedig úgy állítottam be, hogy lássak valamit. Óvatosan nyúltam a kisállat felé. Kezembe vettem gyenge testét. Vörös cica. Nagy szemeivel egy ideig nézett engem, majd nyávogásba kezdett. A mellkasomra raktam, a zseblámpát és a kést felvettem a földről, s siettem be a házba. A konyhában a kezemben lévő tárgyakat leraktam az asztalra, a cicát pedig a földre. Kerestem egy kicsi tálat, amibe öntöttem tejet. A macska elé tettem. Lassan közelítette meg a tálat. A csengő hangja járta át a házat. Az ajtóhoz rohantam. Résnyire nyitottam ki, annyira, hogy lássam ki az. Szemeibe pillantva megkönnyebbülten nyitottam nagyobbra az ajtót.

- mi történt ? - kérdeztem, s hátrébb álltam, hogy be tudjon jönni.

- minden itt van ezen. - emelt fel egy pendriveot.

- mit értesz azon, hogy minden ? - csuktam be az ajtót.

- a kamerák felvételei. A rendőrségen adták, engedték, hogy beszéljek Minhoval is. Az ezen van. - emelte fel mobilját.

- hozom a laptopot. - indultam el a szobámba. Visszaérve Jisung kezébe nyomtam a laptopot.

- köszönöm..- bedugta a pendriveot, majd keresgélt a fájlok között. - ez az elnök házának a kamerái. - fordította felém a gépet. Az látható rajta, hogy Minho hosszú ideig áll az ebédlőben, az asztalról elveszi a kést, megfordul, bemegy egy szobába, és leszúrja az elnököt. Kihúzza a kést, majd újra beledöfi az elnökbe.

- jó, kapcsold ki ! - fordultam el.

- oké. - fél szemmel figyeltem, ahogy visszafordítja a laptopot.

- de ez akkor sem ő volt ! Mi oka lenne rá ? - néztem Jisungra.

- hallgasd meg. - vette elő telefonját. Feloldotta, és elindított egy hangfelvételt.

- mi történt, Minho ? Jia hívott, hogy börtönben vagy. - hallatszott Jisung halk hangja.

- azt hiszik megöltem az elnököt ! Nem akarják elhinni, amit mondok, a kamerák felvételei miatt ! - ajkamat haraptam el hangja hallatán.

- mondj el mindent, mi történt ?

- várakoztam az ebédlőben, furcsa zajt hallottam az egyik ajtó mögül. Körbe néztem, nem láttam senkit, így elindultam a zaj irányába. Mikor benyitottam az szobába az elnök ott feküdt vértócsában. Nem én voltam ! - kérdőn fordultam Jisung felé. Szájára tette mutató ujját, jelezve, hogy még van tovább.

- ki hívta a rendőröket ?

- a házvezetőnő. Jisung, ha nem jutok ki..vigyázz Jiára, és a babára ! Kérlek ! - az orrom szúrni kezdett, ahogy a könnyek kezdték ellepni szemeimet.

- ki fogsz jutni, addig vigyázok rájuk.

- köszönöm. - ez volt a vége.

- ki fog jutni ? - töröltem meg egyik szememet.

- ha rajtam múlik igen. - húzta ki a pendriveot a gépből.

- mit fogsz tenni ?

- még nem tudom, de az biztos, hogy majd neked is segítened kell.