Jia pov

A fiúk maradtak vacsorára. Chan és Jeongin velem ült a nappaliban, Felix, Minho, Hyunjin a konyhában főztek, a többiek pedig szórakoztatták őket.

- visszaméssz az iskolába ? - kérdezte Chan.

- hát...úgy gondoltam, amíg nem látszik, hogy nagy a hasam, addig igen. - bólintottam.

- mi lesz a tesi órákkal ? Gondolom, nem futhatsz terhesen. - húzta el a száját Jeongin.

- kérek majd igazolást az orvostól. - vontam vállat lezser stílusban. - Minho felmentett a tesi alól...ezt is neki köszönhetem. - dőltem hátra mosolyogva.

- a havi vérzésből is kigyógyított. - nevetett Chan.

- megtömött kilenc hónapra egy banánnal, kettő tojással, és egy kis tejszínhabbal. - hangos nevetésben törtem ki.

- nem kis tejszínhab volt az. - húzogattam a szemöldökömet, amire röhögni kezdtek. - mondjuk nem nagyon emlékszem rá..be voltam állva.

- kislányt szeretnél, vagy kisfiút ? - jött be Jisung.

- kislányt, de a kisfiúnak is örülnék.

- most akkor tényleg Changbin lesz a kereszt apa ? Pedig Minho engem szeret a legjobban. - ült le a földre, velünk szembe.

- már megbocsáss, de mi is itt vagyunk. - szólt közbe Jeongin.

- de akkor is !

- még át kell beszélnünk. - mosolyogtam Jisungra.

- Felix is a kereszt apaságra hajt. - sóhajtott.

- annyi, hogy csinálunk mindannyiótoknak egyet ! - lépett be Minho, kezeit törölve.

- na meg a nagy...azt ! - kerekedtek ki a szemeim.

- gyertek enni. - mondta nevetve Minho, és visszafordult a konyhába. Leültünk az asztalhoz, Felix, Seungmin elénk tette a vacsorát. Changbin nyúlt volna érte, de Felix rácsapott a kezére.

- előbb a kismamák ! - mutatott rá fakanállal.

- én is az vagyok ! Csak nem látszik...- vont vállat.

- na, akkor leszek én a kereszt apa, ha neked már lesz sajátod. - ült le Felix is.

- biztos hogy nem !

- srácok, még el kell döntenünk. - fogta fejét Minho.

- majd kisorsoljuk.

- szavazzatok rám ! - mutatott végig a két legfiatalabb tagon.

- csak lesz már eszem magamra szavazni ! - mondta Jeongin.

- te kiejtenéd a kezedből szegény gyereket.

- majd eldöntjük ! - zárta le a vitát Minho. - most...eszünk !

A vacsorát követően elhangzott mindenről szó. Volt politika, zene, szóba került Woojin és a kis bandája, de a legfőbb téma, a gyerek volt. Vacsora utána a fiúktól az ajtóban vettünk búcsút.

- de aztán bírjátok ki nászéjszakáig ! - kiabálta Hyunjin mielőtt beszállt volna a kocsiba.

- inkább a gyerek születéséig ! - javította ki Chan. Pirulva bújtam Minho vállába. Megvártuk míg elmentek, Minho adott egy puszit a számra, utána bementünk.

- szóval, ki legyen a kereszt apa ? - kérdezte, miközben elterült a kanapén.

- Changbin és Felix nagyon szeretne lenni, de Jisung is mondta. - kinyújtotta az egyik kezét, s az ölébe invitált.

- legyenek ők ? - karolta át a derekamat.

- legyenek. Mikorra tervezted az esküvőt ? - játszottam hajával.

- egy hónap múlva ? Vagy, ahogy kapunk időpontot. - húzta végig kezeit combomon.

- biztos jól meggondoltad te ezt ? Feleségül venni egy olyan lányt, akinek a horoszkópja halak ? - bújtam nyakába.

- így is, úgy is össze lesz kötve az életünk, nem ? - simogatta hátamat.

- de...- éreztem, ahogy keze a pulóverem alatt a melltartóm csatjához vándorol. - mit csinálsz ? - vettem mélyebb levegőt, mikor kicsatolta.

- semmi rosszat...csak megszabadítalak a feleslegtől. - puszilta meg a nyakam, amire összehúztam magam, de többet akartam.

- de a magzat...- fogtam meg csuklóját.

- nem lesz baja. - puszilt meg újra. - vigyázok, ígérem ! - nézett a szemembe. Nem mondtam semmit, csendben néztem a szemébe, olyan érzés fogott el, mintha a szemében vesznék el. Végül én kezdeményeztem egy csókot.