Minho pov

A hosszú repülő út után a csomagjaimra vártam. A fiúkat nem engedte el a főnök. Pedig szükségem lenne rájuk. Remélem már csak pár perc, vagy maximum egy óra választ el Jiától. Minden angol tudásomat összeszedtem és fogtam egy taxit, miután megtaláltam a csomagjaimat. A taxi sofőrje segített berakni a csomagokat a csomagtartóba. Elmondtam neki a címet, ő a gázba lépett, és vitt a bisztróhoz. A parttól nem messze parkolt le. Megkértem, hogy várjon meg, aztán rohantam megkeresni az épületet. A távolban rendőr, és tűzoltó autókat láttam. Nagy, fekete füst szállt fel az égre. Egy kicsit elidőzött rajta a tekintetem, de hamar az eredeti célomra fókuszáltam. Az épület ajtaján belépve finom illatok csapták meg az orromat. A pulthoz sétáltam. Körbe néztem, de sehol senki. Leültem az egyik székre, s párszor megnyomtam a pultra helyezett csengőt. Egy fiatal srác jött ki.

- can I help you ? - kérdezte, közben megtámaszkodott a pulton. Hogy van az angolul, hogy egy lányt keresek, aki kb 165 cm, hosszú barna haja van, csokoládé barna szemei vannak, 17 éves, és kedves, aranyos, szívmelengető hangja van ?

- I'm...looking for a girl...who is Korean..! - böktem ki nagy nehezen. Most büszke vagyok magamra.

- how does she look like ? - bánom, hogy középsuliban kínait tanultam angol helyett.

- um...she has long brown hair and brown eyes, seventeen years old...? - gondolkodó arcot vett fel, ami reményt adott.

- I...remember a girl, she was Korean. She wanted to a call...I think...she mentioned a name too...maybe Min..ho. As far as I know she lived here in the apartment, which ignited not long ago. - ha egy személyre gondolunk...bakker !

- Okay, thank you ! - pattantam fel, és kirohantam onnan. A leégett lakáshoz rohantam, de a szalagon túl már nem engedtek. Hiába mutattam fel a jelvényem. Tehetetlenül ültem a homokban. Figyeltem, ahogy a tűzoltók keresik a tűz okát. Egy rendőr sétált hozzám. Kérdőn néztem rá.

- we didn't find anyone inside, maybe it happened when they left, you can rest assured. - nézett le rám, majd visszasétált a helyszínre. Megkönnyebülésemben nevetve feküdtem el a homokban. Nem halt meg ! Él még ! Örömömben a homokban kezdtem hemperegni. De állj...ha itt nincs, akkor hol van ? Istenem, hogy fogom megtalálni ?? Gondterhelten ültem fel. A kék tengert bámultam, miközben gondolkodtam.

- istenem, most leszek hívő, ha kell egész életemben,  csak adj valami jelet, hogy a közelben van ! - tettem össze a kezem és felnéztem az égre. - bárcsak...- hajtottam le a fejem. Egy rákot pillantottam meg kijönni a vízből. Valamiért eszembe jutott róla, hogy a taxiban vannak még a csomagjaim. Felpattantam a földről és rohantam a kocsihoz. Kivettem a csomagjaimat, megköszöntem a férfinak, majd kifizettem a fuvart. A telefonomat bekapcsoltam, írtam egy üzenetet Channak, hogy megérkeztem, utána megpróbáltam hívni Jiát, de semmi értelme nem volt. Woojint is megpróbáltam, de ő sem vette fel. Valami nincs rendben. Rögtön hívtam Changbint.

- baj van ? - vette fel egyből.

- le tudod követni Mr. Kibaszott Woojin telefonját ?

- az ki ? - nem mondtam semmit, megvártam, míg leesik neki. - jaa, hogy Park Woojin telefonját ! Mindjárt megnézem.

- rendben. - csendben vártam, hogy mondjon valamit.

- sajnos nem tudom bemérni. Nem találom.

- értem, majd hívlak. - bontottam a vonalat.

- MINHO !!!! - a hangra felkaptam a fejem. Amint megláttam kiesett a telefon a kezemből. Véres az arca, sántít, a ruhája egy kicsit megviseltnek tűnik. Otthagyva mindent az út szélén szaladtam hozzá. Amennyira ő is bírt, annyira futott. Vigyázzva a hasára zártam karjaimba. Olyan jó érzés volt végre a karjaimba tudni, hogy csak többet és még többet akartam. - n-ne szoríts ennyire..! - nyöszörögte, amire elengedtem. Kezem közé vettem arcát.

- mi történt veled ? - szemléltem körbe arcát.

- Woojin...azt hiszem meghalt. Felrobbant a kocsi, amivel mentünk, és ő bent maradt.

- te jól vagy ? Jól vagytok ? - simítottam hasára.

- igen, de azért jó lenne, ha elmennénk orvoshoz...- bólogatni tudtam.

- gyere, haza megyünk. - pusziltam meg a homlokát. - otthon mindent megbeszélünk.