Jia pov

Kezemnél fogva húzott ki a, már lángoló, házból. Egy kocsi felé ráncigált. Kinyitotta az anyós ülés felöli ajtót, majd lenézően nézett rám.

- nem fogok beszállni, ha arra vársz. - fontam össze a karjaimat.

- nem szeretnélek bántani, szóval ülj be és ne pofázz ! - ragadta meg a karomat.

- hé ! Ez fáj ! - léptem hátrébb, de ő visszahúzott.

- szállj be ! - suttogta kettőnk közé, közben jobban szorította a kezem.

- jó, csak engedj el ! - mosolyogva engedett el. - a hátsó ülésre ülök inkább. - nyitottam ki az ajtót.

- csak ülj be ! - fogta homlokát. Szememet forgatva ültem be az autóba.

- hova megyünk ? - kérdeztem, mikor már ő is bent volt a kocsiban.

- majd meglátod. - pillantott rám a tükörből. - kösd be magad ! - indította be a motort. Felfújt arccal nyúltam az övért, mikor eszembe jutott valami.

Az autó elindult, de én még mindig az övet néztem. Talán...ha elég hosszú, sikerülhet, de, ha nem, végem. A visszapillantó tükörből néztem az arcát. A vezetésre koncentrált. Túl forgalmas az út, ahhoz, hogy ezt megtegyemem. Vártam, amíg egy csendesebb környékre érünk. Az övet teljesen kihúztam a helyéről. Körül néztem az autóból az utcán, hogy vannak-e rajtunk kívül kint, de nem. A szívem a torkomban dobogott. Mély levegőt vettem, amit aztán hosszasan kifújtam. Mintha az időt akarnám ezzel húzni. Az övet a nyaka elé lendítettem, és hátra húztam.

- mi a..??! - a kormányt elengedte. A csuklómhoz kapott, de nem szorított rá, csak megfogta.

- hagyj elmenni, és elengedlek ! - még jobban húztam magam felé az övet.

- mi..van ? - kérdezte, s elnevette magát.

- ne keress ! Se Minhot, se engem ! Ígérd meg, akkor nem fojtalak meg ! - csak nevetett, közben a csuklómat fogta.

- kevés vagy te, hogy megölj ! - fogta egyre erősebben a a csuklómat. Egy csavarással kicsavarta a kezem, amiből kiesett az öv, ezáltal kiszabadult. Vigyorogva mászott hátra hozzám. - tényleg azt hitted, meg tudsz ölni ? - hajolt bele az arcomba. - érdekelne, mi lett volna a terved, miután megöltél ! - fogta le mind a két kezem.

- nem akartalak megölni ! Azt gondoltam, hogy elengedsz, és nem keresel többet !

- ohh...igazán ? - lett még nagyobb a vigyor az arcán. - mégis hogy gondolhattad ezt ??! Elengedni azt, kit annyira szeretek ? Édes ! Ne nevettes már ! Hogy tehetnék ilyet ? Hiszen te vagy a mindenem ! - markolt bele az arcomba, miközben eszelősen nevetett.

- d-de én nem szeretlek !

- az engem egy kicsit sem érdekel ! - szorította meg a csuklómat. - mondjuk az eléggé zavar, hogy megpróbáltál megölni...Játszunk egy játékot ! Bizalom erősítő ! A lényeg az, hogy megszorítom a kis torkod, addig, amíg majdnem megfulladsz, és mikor már kezdesz ájulni elengedem, hogy kapj levegőt. - csúsztatta bal kezét a nyakamhoz.

- n-ne ! Várj ! - kiáltottam, mikor szorítani kezdte.

- ugyan mire ? - mosolygott kedvesen

- a-a baba ! Kérlek ne tedd ! - ráztam fejemet amennyire tudtam.

- engem nem zavar. - vont vállat. - nem lesz semmi baja. - adott egy gyors puszit a számra. Nagy vigyorral nézett a szemembe. Szabad kezemmel megpróbáltam leválasztani magamról, de abbahagytam, mikor jobban szorított.

- Woo...Woojin...! - a könnyeim kicsordultak. Fekete foltok jelentek meg szemeim előtt. A levegő nem nagyon akart jönni. Egy csapódással jött belénk egy másik kocsi. Az ütközés miatt a kocsi fejre állt, így Woojin elengedte a nyakamat. Ahogy tudtam védtem a hasamat. A kocsi megállt a mozgásban. Lassan nyúltam a kilincsért, de Woojin elkapta a lábam.

- nem..méssz sehova ! - a homloka felrepedt, az arcán folyt végig a vér.

- hagyj békén ! - rúgtam orrba, amire elengedte a lábamat. Most vagy megöltem, vagy csak elájult. Nagy nehezen kinyitottam a kocsi ajtaját. Körül néztem, hol lehetek, de nem volt ismerős a környék. Az a kocsi is eltűnt, ami belénk jött. Elindultam előre, hátha visszatalálok valahogy a házhoz. Mondjuk nem hinném, hogy a ház egyben lenne még. A sétálásomat egy robbanás szakította félbe, ami rendesen földre is küldött. Hátra nézve pillantottam meg a kocsit lángolni. Még időben másztam ki onnan.