Jia pov

A telefonba beírtam Minho számát. Ajkamat beharapva emeltem a fülemhez a telefont. Kicsöng. A szívem a torkomban dobogott, de nem tudom miért. Egy asztalhoz sétáltam és leültem oda. Ujjaimmal doboltam az asztalon. A lábam remegni kezdett.

- igen, tessék ? - mikor meghallottam a hangját visítani tudtam volna.

- Minho !! - szóltam bele boldogan.

- Jia ? Tényleg te vagy az ? Hol vagy ? Azonnal érted megyek !

- a Karib-tengernél vagyok, Jaehoval. Azt mondta, hogy ezen a héten itt leszünk, és majd jövő héten megyünk vissza, de úgy gondoltam, hogy szólok neked, ha baj van, tudd hol keress, csak azért nem tudtam egyből szólni, mert a mobilom valamiért nem akarta felhívni a számodat, és a neten se találtalak. - hadartam el neki, amilyen gyorsan csak tudtam.

- várj ! Hol vagy ?

- a Karib-tengernél. Szép hely.

- Jia, figyelj. Jaeho nem az, akinek mondja magát ! Nem hozna vissza jövő héten ! Máris foglalok jegyet a leghamarabb induló járatra.

- ezt hogy érted ?

- nem rég beszéltem vele, és a szavaiból az jött le, hogy nem hozna vissza. Az orosz maffiának dolgozott, aki megvásárolt téged. Az lett volna a feladata, hogy elvigyen téged Moszkvába, de beléd szeretett, így magának akart, csak nem tudta hogy rossz emberrel baszakszik. - hallottam ahogy becsap egy ajtót. - hol vagy most ?

- valamilyen Jellyfish Bistroban. - néztem körbe.

- bemérjük a pontos címet, tartsd addig a telefont.

- rendben.

- Jaeho valódi neve Park Woojin, vigyázz vele Jia.

- Woojin...? Meddig tart bemérni a címet ?

- mindjárt...addig beszéljünk valamiről. Kérdezni szeretnék valamit.

- mit ?

- fiú, vagy lány ? - még levegőt is elfelejtettem venni.

- t-tessék ? - a kezem remegni kezdett.

- fiú lesz vagy lány ? A baba.

- h-honnan..tudod...? N-nem hinném, hogy ez telefon téma...

- megtaláltam a tesztet a fürdőszoba kukájában. Miért nem mondtad ?

- nem tudtam, hogy reagálnád le. El akartam mondani, de féltem a reakciódtól...sajnálom.

- remélem lány lesz. Ha nem, addig fogjuk csinálni, amíg nem lesz egy kislányunk. - a háttérből nevetést hallottam.

- a fiúk is ott vannak ? - csúsztam lejjebb a székben.

- igen, Changbin és Felix most próbálja lekeresni a címet, ahol vagy.

- mi lesz a neve, ha lány lesz ? - kérdezte Chan.

- é-én ezen még nem gondolkodtam...- fogtam fejem.

- semmi baj, szerintem van még időnk ezen gondolkodni.

- ha fiú lesz, lehet Hyunjin a neve ? - kérdezte a háttérből Hyunjin.

- hát....majd megbeszéljük. Meg vannak a repülő jegyek. Indulok érted. - tette le a telefont. Vegyes érzelmekkel ültem ott a székben. Szóval Jaeho valójában Woojin, aki maffia tag, és belém szeretett, ezért elhozott ide. Minho tudja, hogy terhes vagyok. Szeretném, hogy Minho itt legyen, azonban tartok attól a beszélgetéstől, ami ránk vár. Megköszöntem a telefont, aztán siettem vissza a házba. Halkan nyitottam ki az ajtót, éppen csak annyira, hogy beférjek rajta. A zene már nem szól, így még halkabban csuktam be az ajtót.

- hol voltál ? - hangjára ijedten fordultam meg.

- um...telefonáltam.

- a parton ? A telefonod nélkül ? - emelte fel a mobilomat. - hol voltál ? - sötétültek el a szemei.

- egy bisztróban telefonáltam. - hajtottam le a fejem.

- kivel ? - dobta el a telefonomat, ami egészen a konyha ajtóig csúszott. Összerezzenve léptem hátrébb.

- M-Minhoval... - egy lépéssel közelebb került hozzám. Vállamnál fogva, erőből tolt neki a bejárati ajtónak.

- mit mondtál neki ?? - markolt bele az arcomba.

- a-azt, hogy hol vagyunk...mindent tudok rólad, Woojin ! - löktem el a kezét. Nem mondott semmit. Bosszúsan végig nézett rajtam, majd elrohant. Zavarodva néztem utána. Egy benzines kannával, és egy öngyújtóval tért vissza. - m-most mit csinálsz ? - mentem közelebb hozzá.

- most ? - fordult felém. - elmegyünk ! - vigyorgott, majd leöntött mindent benzinnel.

- max te méssz ! Én nem megyek innen sehova ! - kijelentésemre újra felém fordult. A kannát eldobta, gyors léptekkel sétált elém. - Minhoval szeretnék lenni, nem veled !

- miért akarnál vele lenni ? Én többet tudok neked adni, mint ő ! - míg ő előre tett pár lépést, én hátra.

- mert őt szeretem, nem téged ! - csak mosolygott. Kezével erősen vágott bele a falba, pont a fejem mellett.

- szép temetése lesz, ne aggódj.

- ne bántsd ! Szükségünk van rá !

- szükségünk ? Nekem nincs rá szükségem, és neked sem lesz ! Neked itt vagyok én !

- úgy értem, nekünk. - mutattam magamra, aztán a hasamra.

- te terhes vagy ? - aprót bólintottam.

- ahh...- hangos nevetésben tört ki. - nem érdekel. - váltott komor arcra. Meggyújtotta az öngyújtót és eldobta. - mi most megyünk. - ragadta meg a csuklómat.