Jia pov

Másnap reggel arra keltem, hogy Jaeho simogatja a hajam. Nyújtózkodva ültem fel.

- jó reggelt. - ásítottam, amire mosolyogva feküdt oldalára.

- neked is. Csináltam reggelit. - ült fel és elfordult, majd egy tálcával fordult vissza. 

- ügyes vagy. - helyeztem magam török ülésbe. - meddig tartott ezt megcsinálni ? - vettem el az egyik bögre kávét.

- az nem számít. - szúrta bele a villát egy eper darabba. - mit szólnál, ha ma lemennénk a strandra ? - nyújtotta felém a gyümölcsöt.

- felőlem mehetünk, de nincs fürdőruhám. - vettem át tőle a villát.

- nem baj. Gondoltam mindenre. - kacsintott, és kiment a szobából. Kérdő pillantásokkal néztem utána. Mindenre ? Ezt hogy érti ? Készültem utána menni, de mire kimásztam az ágyból kettő fehér papírszatyorral tért vissza.

- ezek mik ? - léptem elé.

- a tiéd. - nyújtotta felém.

- a-az enyém ? - vettem át a kezéből.

- igen. - ült le az ágyra.

- miért ? - fordultam felé.

- majd egyszer elmagyarázom. - vont vállat. - reggelizz meg, aztán készülődj. - állt fel. - utána lemegyünk a strandra. - adott egy szájra puszit, aztán kiment. Csodálkozva néztem utána. A két szatyrot letettem az ágy mellé. Kezembe vettem a telefonomat, és leültem reggelizni. Bele se haraptam a szendvicsbe, de a hányinger rám tört. Az ételt visszadobtam a tálcára, a telefon kiesett a kezemből, ahogy rohantam a mosdóba. Megmostam a számat, utána megtöröltem és visszamentem a szobába.

Talán el kéne mondani Jaehonak, hogy terhes vagyok. És talán azt is, hogy Minhohoz húz a szívem..de nem akarom megint megbántani. Telefonomért nyúltam, és ugyan azt próbáltam, amit tegnap. Minhot keresni a közösségi médiákon. Valamiért a telefon nem akarja őt megtalálni, de nem csak őt. Az osztálytársaimat sem. Fújtatva tettem le az ágyra. Az étvágyam elment, így átnéztem, mi van a szatyrokban. Ruhák, cipők, fehérneműk...és fürdőruhák, fésű, hajgumi, parfüm is volt közte. Csak egy kérdés. Honnan tudja a méretem ? Fejemet megráztam és kivettem egy fürdőruhát és egy rövidnadrágot. A fürdőben átvettem őket, majd a hajammal kezdtem valamit. A nappaliba tipegtem be. Jaeho az ablakban állt és telefonált. Nem a mi nyelvünkön beszélt, hanem oroszul. Mikor megfordult akkor vett észre.

- kész vagy ? - csúsztatta zsebébe mobilját.

- igen. - kulcsoltam össze a kezeimet magam mögött.

- akkor mehetünk. - jött hozzám, s összekulcsolta a kezünket. A parton kerestünk két üres napozó ágyat. Miután találtunk leültünk rájuk. Furcsáltam, hogy csak mi voltunk ázsiaiak.

- Jaeho..- szóltam halkan a fiúhoz.

- igen ? - pillantott rám.

- miért csak mi vagyunk itt az egyetlen koreaiak ? - hajoltam közelebb hozzá.

- a Karib szigeteken vagyunk, nem mondtam ? - elnyílt ajkakkal, egyben nagy szemekkel meredtem rá.

- e-ezt elfelejtetted mondani ! - álltam fel.

- jó, nyugi ! Suli előtt visszamegyünk még Szöulba. Ne izgulj ! Vedd ezt egy nyaralásnak. - húzott vissza az ágyra.

- szólhattál volna ! Minho tud róla ? - húztam magasra a szemöldököm.

- szerinted, ha tudna róla, itt lennél ? - kérdezett vissza, amire csak a fejemet csóváltam. - na látod ! Ezen a héten nincs semmi stressz, iskola, se semmi. Most pihenünk, okés ? - mosolygott rám.

- jó, de legközelebb szólj, ha ilyen...kiruccanást tervezel ! - néztem rá szigorúan.

- megígérem. - mosolygott.