Jia pov

A nap sugaraira keltem fel. Párat pislogtam, így hozzá szoktam a fényhez...nagyjából. Nem a saját szobámban voltam, de nem is Minho szobájában. Egy nagy szobában voltam. Kimásztam az ágyból és kíváncsian mentem a nagy ablakhoz. Nagyot néztem, mikor tengert láttam meg. Lenéztem magamra, csak egy, nagyobb méretű póló volt rajtam. Ijedten néztem az ajtó irányába, amikor az kinyílt. Jaeho lépett be rajta.

- jó reggelt! - üdvözölt nagy mosollyal az arcán.

- neked is. Hol vagyunk? - néztem újra körbe a hatalmas szobában.

- az apartmanomban. Még a nagyszüleimtől örököltem. - jött közelebb.

- hány óra van? Iskolába kéne mennünk. - mosolyogva karolta át a derekam.

- anyám orvosként dolgozik. Leigazolja nekünk ezt a hetet. - húzott az ágyhoz. - plusz szünet. - vont vállat. Lassan döntött hanyat az ágyon.

- sz-szólok akkor Minhonak, hogy ne aggódjon. - tettem kezeimet a vállára. Próbáltam tolni rajta, de nem ment.

- már szóltam neki. - simított hajamba.

- m-mit mondott?

- azt, hogy, ha hozzád merek úgy nyúlni, kicsinál. - kuncogta el magát.

- nem is csapott hisztit? - szökött magasra a szemöldököm.

- csak fenyegetőzött. - feküdt mellém.

- nem tudod, hogy hol van a telefonom? - néztem rá.

- de, behozom. - állt fel és az ajtóhoz igyekezett. Kinyitotta, majd kilépett rajta. Egy hét suli nélkül. Csodálom, hogy Minho elengedett. - tessék, itt van. - nyújtotta át. Felültem és elvettem tőle. Furcsáltam, hogy, amikor fel akartam oldani nem koreaiul kérte a jelszót, hanem angolul. Végül beírtam a kódot, de mikor feloldotta magát, és beléptem az üzenetekbe, akkor láttam meg, hogy minden angol.

- miért angol a telefonom? - kérdeztem inkább magamtól, mint tőle. Hiába kerestem Minho telefonszámát, nem találtam, de nem csak az övét. Az egész osztály eltűnt a telefonomból. - egy csomó mindenki eltűnt belőle! - nyomkodtam idegesen össze-vissza, hátha megjavul, de persze, hogy nem javult meg.

- lehet csak frissített. - ült fel Jaeho is.

- ha frissít nem lesz magától angol, és nem tűnnek el belőle a barátaim! - ráztam fejemet.

- nézz át rajta mindent. Lehet más is eltűnt. - hallgattam rá, és megfogadtam tanácsát.

- a jegyzeteim megvannak, a zenéim eltűntek, a játékomból az ötvenedik pályáról lekerültem az elsőre, az insta fiókom is eltűnt, a Twitter meg nincs is rajta, pedig le volt töltve! - csaptam le az ágyra a mobilt.

- más minden meg van?

- igen. - tettem karba a kezem.

- az a lényeg. Csináljak reggelit? - csendben bólintottam. Mosolyogva simított a karomra és adott egy puszit, aztán kiment a szobából. Újra kezembe vettem a telefont. Beléptem a telefonba és beírtam Minho számát. Hívni kezdtem s a fülemhez emeltem a mobilt. Egy női hang szólalt meg benne. Angolul mondott valamit. Mérgesen nyomtam ki a hívást és mentem lefordítani azt, amit mondott a nő.

- nem jogosult erre a hívásra...mi az hogy nem jogosult??!! - kiáltottam el magam.