60
Minho pov
- ugye tudod, hogy most kereshetjük meg Jiát? - állt mellém Chan.
- Seungmin, Jeongin, és Jisung veled megy. A többiek velem. Tiétek a nyugati, miénk a keleti szárny. - tettem el a fegyvert. - ha láttok valakit, aki nem Jia lőjétek le! - fordultam a fiúk felé.
- és mi legyen azokkal a lányokkal? Nem hinném, hogy csak három-négy volt. - rázta fejét Jisung.
-...keressetek nekik ruhákat, adjátok oda nekik. Kivisszük őket innen. Gyertek! - mentem ki az ajtón.
Ketté váltunk a fiúkkal. Changbin, Felix jött velem.
- Hyunjin, hallasz?
- aha
- gyere ide te is, keleti szárny. Vigyázz magadra! - hallottam ahogy szedi szét a puskáját.
- indulok.
- akkor most kiirtottunk egy egész maffiát? Csak így nyolcan? - kérdezte hitetlenkedve Felix.
- aha, ha valaki nem szökött el. - vont vállat Changbin.
- egy karcolás sincs rajtunk...komolyabbak vagyunk, mint a bosszúállók! - bólintott elismerően. - ezért fizetésemelést kérek!
- amit kapnál ezért, az semmi. Elismernek, és kész. Nézzetek be minden szobába. - nyitottam be egy ajtó mögé.
- de te jól jársz, mert lesz egy barátnőd utána. - mondta duzzogva Bin.
- ha minden jól megy, egy gyerekem is lesz. - csuktam be az ajtót.
- hogy mi van?? - állított meg Felix és neki tolt a falnak. - terhes vagy?? - segítségkérőn néztem Changbinre.
- Jia terhes, nem Minho. - tette Felix vállára a kezét.
- az úgy már hihetőbb. - bólogatott.
- gyereket csináltál Jiának? - bámult rám Changbin.
- nem direkt volt, esküszöm! - tettem egy lépést előre. - időben kihúztam pedig. Még én sem tudom hogy lett. - ráztam fejemet.
- és meg szeretnéd tartani? - jött mellém Felix.
- persze!- fordítottam felé. - ha, csak Jia is szeretné.
- leszek keresztapa. - rántott egyet a vállán Changbin.
- az én akarok lenni! - húzta össze a szemöldökét Felix.
- már késő! - nyújtotta rá a nyelvét Changbin.
- majd leszel te a tanú az esküvőn. - legyintettem.
- buktaaaa! - mutatott be Changbinnek, de hamar bocsánatot kért.
- miért van itt ennyi szoba? - kérdeztem sóhajtva.
- mondjuk mert ez egy kicseszett kastély? - kérdezett vissza Changbin.
- fiúk! Várjatok! - Hyunjin hangjára hátra fordultunk.
- hol hagytad a puskádat, meg a rakétavetőt? - nézett a fiú mögé Felix.
- útközben összefutottam Channal és elkérte tőlem. Azt mondta, hogy veszélyes, ha az én kezemben van. - nézett ránk értetlenül.
- nyomás. - biccentettem. Addig néztünk át minden apró kis zugot, amíg vissza nem értünk a harmadik emeletre. - nézzük át ezt a szobát is. - löktem ki a halott férfit a székéből és leültem oda.
- de menő! Ez igazi? - fogott meg Felix egy koponyát.
- nem tudom, tedd le mie- nem tudtam befejezni, mert kiejtette a kezéből. - mielőtt eltöröd. - húztam el a számat.
- upsz...- mosolygott kínosan.
- mindegy. Bin, ezt nézd át. Felix, ha lehet ne nyúlj semmihez. Hyunjin te...hol van Hyunjin? - néztem körbe.
- ha leszednéd rólam ezt, nagyon hálás lennék...! - jött nyöszörgő hangja a földről. A halott pasas volt rajta.
- te mit csinálsz a földön? - rúgtam le róla.
- láttam valamit az asztal alatt, meg akartam nézni mi az, de rám esett a hulla.
- mit láttál? - adtam a kezébe papírokat.
- majom! - kiáltott ijedten Felix.
- mi van? - néztem rá, de ekkor hirtelen egy majom ugrott az asztalra. Meghúzta a hajamat és kiugrott az ablakon. - ez mi volt? - kérdeztem a fiúkat.
- nem tudom, de erről Seungmin jutott az eszembe. - nevette el magát Hyunjin.
- Minho, ezt nézd meg. - tett az asztalra Changbin egy lapot. - ott, azt a képet. - mutatott a legalsó képre.
- ez...- Jaeho fotója volt ott, de más volt a neve. - ki az a Park Woojin? - néztem fel rájuk.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro