Minho pov

Ahogy közeledett a kilenc óra, a szívem úgy vert gyorsabban. Féltem a fiúkat, nem is kicsit. Mikrofonos fülhallgatóval fogjuk tartani a kapcsolatot.  Fegyvereinket a fekete ruhánk alá rejtettük el. Az egyetlen puska, amit nem tudtunk elrakni, az Hyunjin Tac 50-ese volt.

- még mindig nem kell kocsi? - sétáltam Hyunjin mellé, aki a fegyverét próbálta tagargatni az utcán.

- Felix! Szerinted melyik kocsiba nincsen riasztórendszer? - kérdezte a szőkét, figyelmen kívül hagyva kérdésemet.

- nem tudom, talán egy kilencven éves ladában. - fordult felé teljes komolysággal. - ember, Moszkvában vagy, itt nem tudsz kocsit lopni! A kocsik lopnak téged...- fordult vissza. 

- de ne szívd mellre. - paskoltam meg a vállát. Próbáltunk nem a legfeltűnőbben elsétálni a kikötőig. Csendben kötöttük el azt a hajót, amivel nappal voltunk.

- itt menjél kocsival, ha tudsz...- morogta mellettem Hyunjin. Zseblámpát kapcsolva világítottuk az utat. A mocsaras résznél leszálltunk a hajóról, és megint sétáltunk.

- azért másabb sötétben itt lenni. - jegyezte meg Seungmin.

- egyetértek. Csak nekem van olyan érzésem, mintha kémek, vagy nem tudom mik lennénk? - kérdezte Jisung.

- James Bond. - nevette el magát Chan.

- én itt leválok. - ment be az erdőbe Hyunjin.

- vigyázz magadra! - kiáltottam utána, de nem túl hangosan. - Felix, ugye hoztad a laptopodat?

- azért hülye nem vagyok, hyung. - rázta meg a laptopját a kezében.

- rendben. - csendben folytattuk az utat, egyedül csak az erdő állatai hangja, a szél susogása, és a folyó folyása hallatszott. Mikor megláttuk a kastélyt mindenki készülődött.

- találtam egy sziklát nem messze a kastélytól. - jött Hyunjin hangja a fülhallgatóból.

- rendben, hány méterre vagy körülbelül? - kérdezte Chan.

- egy kilométerre...- Jisung halkan nevette el magát.

- egy kilométer?? Hogy vagy ilyen gyors? - kérdezte csodálkozva Seungmin.

- jó vagyok, ennyi az egész. Gyerekek, ha valakit eltalállok ezer bocs, és kórházi ellátást nem vállalok!

- sokra megyünk majd a bocsánatoddal. - vette fel a kesztyűt Changbin. - kezdődjön a móka.

- Felix, a kamerákat! - szólt Chan a fiúnak. Letelepedett egy fa tövébe, és nyomkodni kezdte a gépet.

- szóljatok, ha lőhetek.

- még ne, majd ha Felix belépett a kamerák rendszerébe.

- a WiFin keresztül tudok belépni csak. Fel kell törnöm azt is.

- akkor igyekezz, ne dumálj! - sürgette Jisung.

- mindjárt...kész..félig...

- szívbe, vagy fejbe fájdalmasabb dobni a pillangókést? - kérdezte a semmiből Jeongin.

- miért érdekel az téged? - kérdezett vissza Changbin.

- hát, hogy tudjam hova dobjam. - emelt fel egy pillangókést.

- majd kipróbálod és megtudod. - veregette meg a vállát Seungmin.

- kész van! Anyám...az udvaron vannak vagy százan.

- oké, fogd meg! - nyomta a kezembe Jisung a kését.

- mit csinálsz? - nem mondott semmit, csak elővett egy pisztolyt. - ne használd!

- nyugi. - húzott ki a bakancsából egy elnyomó csövet, és rárakta a fegyverre. - így halk lesz, ígérem. - mosolygott.

- tudom, nem először látok ilyet. - forgattam a szemem. Közelebb ment egy kicsit a kapuhoz, de nem túl közel. Egy fa mögött elbújt, majd célzott, és lőtt. Az elnyomónak köszönhetően halk volt a lövés, így nem hallhatták meg annyian.

- na, már csak száz van. - jegyezte meg Seungmin.

- robbanthatok? - kérdezte Hyunjin.

- van nálad rakéta? - kérdezte nagy szemekkel Chan.

- nem terveztem kézigránátot hajítani egy kilométerről...a drágám nélkül amúgy sem megyek sehova.

- robbants! - nem telt bele két percbe egy rakéta szállt be a kastély udvarába. A robbanás minket is földre küldött, nem lett komolyabb bajunk. Épp, hogy csak seggre estünk. - mennyien vannak körülbelül? - néztem Felixre.

- szabad a pálya. - csukta le a laptopot.

- most már akkor lehet használni a pisztolyokat? - emelte fel Jisung a pisztolyát.

- igen. Hyunjin, figyelj, és ha nem mi vagyunk azok, lődd le! - indultunk be az udvarra.

- oké.

- akkor most szedjem össze a hullákat? - állt meg Chan.

- csak annyira, mint amilyen halkan robbantottunk. - legyintettem. Válaszomra újra elindult. - Changbin, ti menjetek előről. Mi megyünk hátulról. Jeongin, te menj Changbinnel és Channal, Seungmin te is. Felix, Jisung ti jöttök velem.

- rendben. - megkerültük a kastélyt, Jisung az ablakot betörte egy kővel, majd kinyitotta azt.

- de ne zavarjon a hátsó ajtó. - nyitotta ki az ajtót Felix. Lassan léptünk be. Valamilyen raktárban lehettünk, mert mindenhol dobozok hevertek.

- ott az ajtó. - indultam meg felé. Kinyitottam az ajtót, de ami mögötte volt. Inkább visszacsuktam.

- gorillák? - kérdezte Felix.

- gorillák. - bólintottam. Az ajtó kivágódott és három kigyúrt pasas jelent meg. Se puska, se semmi, csak úgy puszta kézzel. Jisung és Felix fejbe lőtte őket.

- ha mindegyik ilyen marha, akkor ez könnyű lesz. - mondta Jisung, és elindult előre. Vörös és arany színben pompázott a folyosó. Baloldalról egy lépcső volt mellettünk, jobbról a fal volt tele festményekkel.

- fel vagy le? - kérdezte Felix.

- fel. - mentem fel a lépcsőn. A tetején óvatosan néztem körbe. Négy öltönyös fazon. Halkan sétáltam vissza a fiúkhoz. - nem azért, de nem rég robbantottunk, ezek meg itt állnak halál nyugodtan.

- lehet valami fontosra vigyáznak. - vont vállat Jisung. - enyém a jobb oldal, tiétek a bal. - indult meg a lépcső tetejére. Két lövés elég volt neki, és a négy öltönyösből kettő lett.

- tiéd a felnyírt hajú! - lőttem le a dagadtat.

- az egyik pálcika, a másik hordó. - engedett golyót a pasas szívébe.

- Chan, minden rendben veletek? - érintettem meg a fülhallgatót.

- Changbin átment pszichopatába. - jött a válasz.

- miért? - kérdezte Jisung.

- az egyik késes fickó azt mondta rá, hogy törpe. Heten voltak ellenünk, de Changbin mindegyiket letterítette, egyedül.

- csak óvatosan!- a folyosón volt négy ajtó. Benyitottunk mindegyik mögé, de nem számítottunk arra, hogy mindegyik ajtó mögött lesz egy meztelen, elkábított lány.

- élnek még? - kérdezte Felix.

- igen. - takarta be őket Jisung. - ő ébredezik! - mutatott a szőkére. A lány lassan ült fel. Mikor meglátott minket sikítani akart, de Jisung befogta a száját. - semmi baj! - próbálta meg nyugtatni, de a lány nem értette mit mond.

- fordítsd le neki. - biccentettem Felixnek, ő pedig oda ment a lányhoz. Megkérdezte honnan valósi, hogy került ide. - mit mondott?

- pár hónapja hozták ide. Brazil a csaj. Egy fiatal orosz csávó elhitette vele, hogy bulizni mennek, másnap pedig itt ébredt. - sétált mellém.

- Jaeho nem lehetett. Ő koreai. - ráztam fejemet. - leánykereskedelem...kérdezd meg tudja-e hol van a főnök. - bólintott, majd visszament a lányhoz.

- azt mondta általában a harmadikon szokott lenni a dolgozó szobájában. - a lány újra megszólalt. - körülbelül ötven éves a pasi.

- undorító. - intettem a két fiúnak, hogy menjünk ki a szobából. A második emeletre tartottunk. A folyosón nem láttam senkit, így elindultam rajta.

- Minho! - kiáltotta a nevem Jisung, amire hátra fordultam. Egy golyó tartott felém. Mielőtt eltalált volna, Jisung arrébb lökött. Pont egy székbe estünk bele. Felix vagy öt golyót eresztett a pasiba, de az még mindig két lábon állt és felé tartott.

- lődd le a csillárt! - irányítottam Jisung kezét a plafonról lelógó csillárra. Ő lőtt egyet, a csillár leszakadt, ráesett a pasira, és összeesett.

- ez Frankenstein volt, vagy mi a szar? - cserélt tárat Felix.

- nem tudom. - ráztam fejemet. - menjünk a harmadikra. - a harmadik emeleten már többen voltak. Jisung leszedett a falról egy festményt, és azzal pofozta fel az egyik fekete ruhást. Az utolsóval Felix végzett. Ezen a folyosón egy ajtó volt. Azt berúgva nem törődve semmivel húztam meg a ravaszt, de csak a vállát találtam el a férfinek. Oroszul kezdett el nekünk valamit beszélni, majd egy fegyvert húzott elő. Az ajtón belépett vagy hat öltönyös fickó, különböző fegyverrel.

- Chan...segítség kéne...harmadik emelet. - sejtéseim szerint nem tudnak koreaiul, ha tudnának akkor a férfi a mi nyelvünkön szólalt volna meg.

- megyünk. - jött a válasz. A hátunk mögül puffanás hallatszott, amire hátra fordultunk. Az egyik öltönyös terült el a földön. Hyunjin... Megint lelőtt egyet. Kihasználtam az alkalmat, amíg nem figyeltek. A férfi kezét kicsavartam, orrba vágtam, a fegyverét elvettem tőle és belelöktem a székébe. Mire megfordultam Seungmin húzta ki a kardját az egyik férfi testéből.

- Felix, kérdezd meg tőle hol van Jia ! - biccentettem a vérző orrú férfi felé.

- úgy jöttök ide, hogy nem tudtok oroszul ?? - szólalt meg koreaiul.

- hol van, Lee Jia ?? - csaptam az asztalára.

- még ha tudnám, akkor sem mondanám meg ! - felment bennem a pumpa. Kiegyenesedtem, a pisztolyt a férfire irányítottam.

- do svidaniya, köcsög ! - húztam meg a ravaszt.