Vasárnap nehezen másztam ki az ágyból. Szombaton rosszabbul voltam, mint pénteken. Egy kicsit még most is görcsöl a hasam, de most nem olyan vészes, mint tegnap. Felvettem egy köntöst és kimentem a szobából. Az ajtót nyitottam, de valahogy sikerült neki mennem. A melleimet annyira beütöttem, hogy bekönnyeztem. Nem egyszer mentem már neki ajtóknak, de sosem fájt még ennyire, mint most.
Nem foglalkozva a fájdalommal mentem ki a konyhába. Tegnap hosszas rábeszélés után, rávettem Minhot, hogy engedjen el a buliba.
Egy bögrébe tettem kakaóport, olyan érzésem támadt, hogy mindjárt itt hányom el magam. A kanalat letettem a kezemből és rohantam a fürdőbe. Az ajtón berontottam, szó szerint csúsztam oda a wc elé. Felhajtottam az ülőkét, a hajamat összefogtam. Már nagyon rég óta nem hánytam. Megkönnyebbülés volt, hogy elmúlt a feszítő érzés, viszont a torkom fájni kezdett. Lehúztam a wc-t, majd kiöblítettem a számat. Ijedten sikítottam fel, ahogy megláttam Minhot a tükörből. Csak egy törölköző takarta derekától lefelé őt.

- minden rendben? - jött közelebb.

- i-igen, biztos csak megrontottam a gyomromat. - fordítottam el a fejem.

- ha rosszul vagy ne menj sehova ma este. - bólintottam, aztán magára hagytam. A konyhában megcsináltam a kakaót, utána a bögrével a kezemben mentem vissza a szobámba. Az öltözés sem volt valami kellemes. Fogalmam sincs mi van velem. Telefonomat kerestem. Miután megtaláltam Sihyeont és Hyoyeont hívtam fel. Nem kellett sokat várnom, hamar felvették.

- szia, mi a baj? - kérdezte elsőnek Sihyeon.

- nem tudom! Csütörtök óta olyan szinten rosszul vagyok, hogy még a melleim is fájnak!

- várj, mi?? - kérdezte értetlenül Hyoyeon. - mit értesz azon, hogy rosszul vagy? - nem tudtam válaszolni, mert Minho pont benyitott.

- elmegyek egy kicsit, csak délután jövök. - válaszul csak bólintottam. Kiment én pedig válaszoltam Hyoyeonnak.

- szédülök, tegnap fel voltam puffadva, görcsölt a hasam, egy kicsit még most is, nem rég hánytam, fáj a fejem. A hangulatom állandóan ingadozik, megutáltam a kedvenc kajámat, és sokkal többet eszek.

-...mikor voltál együtt úgy Minhoval?

- egy hete körülbelül, de miért?

-..mikor kellene, hogy megjöjjön a menzeszed?

- jövő héten, de miért kérdezed ezeket?

- elvileg négy hét után jelentkeznek a terhesség jelei, de vannak korai jelek is. - amint kimondta sokkosan ültem le az ágyra.

- a-az-azt akarod mondani, h-hogy lehet terhes vagyok?

- talán, de nem biztos. Minho otthon van?

- az előbb ment el.

- rendben. Pár perc múlva ott leszünk. Viszünk neked tesztet. - tette le Sihyeon.

Hogy én terhes legyek? És hogy pont Minhotól? Az nem lehet... Biztos csak beteg vagyok, vagy nem tudom, de nem vagyok terhes. Nem lehetek terhes...tizenhét vagyok csak.. A telefonon néztem az időt, addig, amíg Sihyeonnék ide nem értek. Rémülten kaptam fel a fejem amikor csak úgy kivágódott a szoba ajtó.

- tessék. - adta át a dobozt Hyoyeon.

- mi van, ha pozitív lesz? - néztem rájuk félve.

- lesz egy babátok. - mosolygott bíztatóan.

- és ha ő nem akarja? Még csak tizenhét vagyok!

- csak végezd el a tesztet, a többit megbeszéljük utána. - húzott fel Sihyeon az ágyról. A fürdőben kibontottam a dobozt és elolvastam a használati utasítást. Elvégeztem a tesztet, kezet mostam, aztán kinyitottam az ajtót.

- na? Mit mutat? - kérdezte Hyoyeon.

- még semmit. Kértek addig valamit inni, enni? - mentem be a konyhába.

- nem, köszi. - jöttek utánam. - hogy fogod elmondani Minhonak, ha pozitív lesz? - ültek le az asztalhoz.

- halvány lila gőzöm sincs. - ráztam fejemet. A hűtőből kivettem a ráment és betettem a mikróba.

- mutat már valamit? - Sihyeon kérdésére rá néztem a tesztre. Sírva ejtettem ki a kezeim közül. - mi az? - vette fel a földről. - pozitív! - mutatta meg Hyoyeonnak.

- gratulálok! - ölelt meg. - de most miért sírsz? - törölte le a könnyeimet.

- hogy mondjam el Minhonak? - néztem fel rájuk.

- hát csak mond el neki. Biztos, hogy nem fog kidobni.

- rendben...

Terhes vagyok...