Haza érve egyből rohantam a szobámba, mivel kevesebb, mint háromnegyed órám maradt elkészülni. Egy kék farmert és egy fehér pólót vettem ki a szekrényből. A fürdőben felvettem őket, gyorsan kifésültem a hajam, aztán rohantam Minho elé.

- így jó lesz? - mutattam végig magamon.

- vegyél fel még egy pulcsit. - mondta rám se nézve.

- nincs is olyan hideg. - néztem rá értetlenül.

- nem baj. - legyintett. Elhesegetett egy pulcsiért, felvettem egyet, utána visszabatyogtam hozzá.

- így már jó lesz?

- elmegy. - vont vállat, de továbbra sem nézett rám.

- oké...- ültem le mellé. Amíg nem jött Jaeho, addig a Tv-t néztem. A csengő hangjára felpattantam és ajtót nyitottam. Egy fekete nadrág volt rajta, ami a térdénél ki volt vágva, és egy nagyobb póló volt rajta. Haja a szemébe lógott.- szia...bejössz, amíg felveszem a cipőt? - mutattam hátam mögé.

- megvárom itt. - legyintett.

- okés. - az ajtót nyitva hagytam. Felvettem a cipőmet, a telefonomat zsebembe csúsztattam. - mehetünk. - szaladtam ki hozzá. - szia, Minho! - néztem vissza a lakásba. Csak intett. Becsuktam magam után az ajtót. Jaeho a kezét nyújtotta. Mosolyogva csúsztattam tenyerébe a kezemet. Egy terepjáróhoz vezetett, kinyitotta nekem az ajtót én pedig beültem. - nem tudtam, hogy van jogosítványod. - néztem rá csodálkozva.

- most már tudod. - indította be a motort mosolyogva.

- a te kocsid? - kötöttem be a biztonsági övet.

- nem, az apámé. Nekem motorom van. - kezdett bele a tolatásba.

- azzal sem láttalak még. - ráztam fejemet nevetve.

- nem szeretek vele iskolába járni. Sok ott az ellenségem, félek valami kárt tesznek benne. - pillantott rám egy pillanatra, majd újra a visszapillantó tükörbe nézett.

- sok ellenséged? Mint például?- pislogtam döbbenten. Azt hittem népszerű a suliban. Annyian szoktak körülötte tolongani. - azt hittem te is olyan népszerű srác vagy.

- a lányok körében az is vagyok, de a fiúknak inkább nem.

- értem. - kuncogtam el magam. Kitolatott az útra, egyenesbe hozta a kormányt, egyesbe tette a sebesség váltót, aztán egy kis gázzal elindult. Egyik keze a kormányt fogta, a másik a váltón pihent. Kezével az enyémhez nyúlt, összekulcsolta őket, és úgy tette vissza kezét a váltóra. Hogy elrejtsem mosolyomat az ablak felé fordítottam fejemet. Egész úton fogta a kezemet, ami nagyon jól esett, nem tudom miért. Mikor odaértünk elengedte a kezemet és leállította a motort. Kicsatoltuk az öveket, aztán kiszálltunk. Lezárta a kocsit, utána mellém sétált.

- gyere. - nyújtotta kezét, amit mosolyogva fogtam meg. - mit szeretnél csinálni elsőnek? - kérdezte miközben bementünk a vidámparkba.

- um....nem tudom. Nézelődjünk, és hát ha találunk valamit. - vontam vállat.

- oké, akkor menjünk elsőnek a vattacukroshoz. - simított fejemre. - milyen napod volt?

- hát...mondhatni jó. - bólintottam.

- mondhatni? Történt valami? - álltunk be a sorba.

- lett egy új osztálytársunk, aki...hogy is mondjam..nem lopta be magát a szívünkbe. Nem rég érkezett, de már most baj van vele. - sóhajtottam.

- bántott?

- nem..igazán...az egyik lány szerelmes az osztályban, és arra a fiúra csapott le a cafka.

- értem...válassz, milyen ízt kérsz. - biccentett, amikor sorra kerültünk.

- eper jó lesz. - kikérte mind a kettőnknek, majd sétáltunk tovább. - neked milyen napod volt?

- fárasztó. Hullámvasút, vagy óriáskerék?

- akkor inkább már az óriáskerék.

- csak nem félsz a hullámvasúttól? - hajolt le hozzám egy gonosz mosollyal.

- dobhártya szakadásod lenne mellettem, ha felülnél velem oda. - nevettem el magam. Csak mosolygott rám.

- jól hangzik. - vont vállat, kezem után kapott és az óriáskerék felé húzott. Beszálltunk egy kabinba s leültünk egymás mellé. - Minho könnyen elengedett? - vette ölébe az egyik kezemet.

- kérlelni kellett egy kicsit, de viszonylag igen.

A kilátás valami csodálatos volt. Ilyen magasból az emberek hangyáknak tűntek. Viszont a tériszonyom most is előjött. Erősebben fogtam Jaeho kezét.

- valami baj van? - fordította felém a fejét.

- tériszony...- mosolyogtam kínosan. Átkarolta a vállam, úgy húzott közelebb magához. Orrom a nyakához ért, amire tuti elpirultam. Annyira melegem lett.

- mindjárt újra a földön leszünk. - puszilta meg a homlokomat. Egyből az a kérdés jutott eszembe, hogy vajon tudja-e mit jelent. Szemem nem akart elszakadni a nyakától. A kerék lassan megállt a mozgásban, én pedig kirobbantam Jaeho karjai közül. Mikor a lábam újra a talajt érintette egy megnyugodt sóhaj hagyta el ajkaimat. - azért megvárhattál volna. - sétált hozz ráérősen.

- bocsi. - mosolyogtam rá halványan.

- semmi baj. Nyerjek neked egy nagy plüss macit? - hajolt le megint.

- ha csak nem én nyerek. - nyújtottam rá a nyelvemet és elrohantam a célbadobós bódéhoz. Nem voltak túl sokan. A nyereményjátékokat néztem, amikor valaki hátulról ölelt át. Ijedten néztem hátra, de csak Jaeho volt az.

- melyiket szeretnéd? - nézte ő is a játékokat, majd rám pillantott.

- um...azt a nagy fehér macit. - biccentettem a fehér macira, aminek egy piros masni volt a nyakában.

- mit szólnál, ha fogadnánk?

- mi a tét?

- ha én nyerek, elmegyünk innen, veszünk kaját és keresünk egy csendes dombot, vagy valamit, ahonnan tudjuk nézni a naplementét, és kettesben lehetünk, de ha te nyersz, oda megyünk, ahova te szeretnél.

- oké, benne vagyok. - bólintottam. Az előttünk lévők elmentek, utánuk jöttünk mi. A férfi elém tett három kisebb kosárlabdát, amiket bele kellett dobni a palánk gyűrűjébe. Az első nem kicsit ment félre, a második megállt a gyűrűn, de kívülre esett, a harmadik pedig visszapattant. Jaeho következett. Ő is ugyanúgy kapott három kislabdát. Az első egyből bement neki, a második visszapattant neki, de épp, hogy beleesett, a harmadik pedig tett egy kört a gyűrűn és bedőlt végül. A macit elkérte és diadalittasan mosolygott rám.

- na? Akkor megyünk?

- így szólt az egyezség. - vontam vállat. 

A kezembe nyomta a macit, átkarolt és úgy sétáltunk ki a vidámparkból. A kocsinál a macit beraktam a hátsó ülésre, aztán beültem Jaeho mellé.

- pizza, sushi, hamburger, vagy mi legyen? - kérdezte miközben vezetett.

- nem tudom, te mit ennél? - néztem rá.

- pizza?

- jó lesz. - egy pizzériánál leparkolt, kiszálltunk az autóból, amit ő lezárt, aztán mentünk be. A pultnál leadtuk a rendelésünket, majd leültünk egy asztalhoz. Körülbelül egy óra múlva a pizzával sétáltunk ki a kocsihoz. Vettünk még üdítőt, és pár nasit. Egy parkba mentünk, ahova nem tudtuk bevinni a kocsit, mivel nem lehetett, teljesen bementünk. Olyan részre mentünk, ahol nincsenek emberek. Jaeho leterítette a pokrócot, én pedig leraktam a kaját.

- csak tudnám, hogy a maci miért kellett ide...- nézte a fehér plüsst, amit becipeltettem vele.

- mert jó puha. - ültem le. A nap már kezdett lemenni.

- figyelj csak...vasárnap lesz egy buli...eljönnél velem?

- házi buli?

- igen, az egyik haveromnak lesz a születésnapja, azt ünnepelnénk meg. Gondoltam eljöhetnél...

- hány órakor?

- este tízkor kezdődik.

- ugh...hát megpróbálom lebeszélni Minhoval. De ha nem is engedi, akkor is elmegyek. - mosolyogtam rá.

- ohh a kis angyal kis ördög lesz. - nevette el magát.

-  hány óra? - vettem elő a telefonomat. Lassan nyolc óra. - jól elszaladt az idő, pedig alig csináltunk valamit. - tettem el a telefont egy kicsit szomorkásan.

- miért? Hány óra? - feküdt el oldalasan.

- lassan nyolc, ami azt jelenti haza kell majd érnem még nyolc előtt.

- Minho mondta?

- igen. - én is az oldalamra feküdtem. Ő felült, kibontotta a pocky-t, aztán visszafeküdt, csak egy kicsit közelebb. Szájába vette az édességet, s felém hajolt. A szívem kihagyott egy ütemet. Én is bekaptam a másik végét. A ropi fogyott, Jaeho közelebb került. Enyém volt az utolsó falat. Elhajolt tőlem, de csak annyira, hogy le tudjon nézni az ajkaimra.

- szabad..? - emelte tekintetét szemembe, aztán újra az ajkaimra. Nem mondtam semmit, hisz azt se tudtam mit csináljak. Nem is akartam, hogy megcsókoljon, de valamiért vágytam rá. Akartam is, meg nem is. Egy aprót bólintottam és Jaeho már az ajkaimon volt.