Otthon a szobámban az ágyon feküdtem hason és írtam a házi feladataimat. A laptop hangja terelte el a figyelmemet. Egy új üzenet. A füzetet arrébb tettem, és magam elé raktam a gépet. Jaeho keresett. Azt kérdi zavar-e. Visszaírtam neki egy nemet, aztán újra a bioszra figyeltem. Az újabb üzenetnél újra oda fordultam a géphez. Háromszor olvastam el az üzenetét. Kezembe vettem a laptopot és kirohantam a szobából.

- Minho!!! - rohantam be a konyhába, de nem ott volt. - Minho!!! - rúgtam be a szobája ajtaját.

- jesszusom! - gurult le az ágyról. - mi a baj ?- nézett fel rám a földről.

- Jaeho elhívott egy randira! - mutattam felé a laptopot. Fogalmam sincs miért örülök, de nagyon boldog vagyok.

- megint az a fajankó?- nézett morcosan és felmászott az ágyra.

- jaj, fejezd már be! Elmehetek vele? A vidámparkba szeretne elvinni. Kérleeeek! - tettem le a gépet az asztalára és leültem mellé.

- oda én is el tudlak vinni. - fonta karba kezeit.

- ne csináld már...nem lesz semmi baj! - karoltam át az egyik karját.

- mennyire szeretnél elmenni? - nézett rám felvont szemöldökkel.

- nagyon, nagyon, nagyon. - néztem rá kiskutya szemekkel.

- jó...de ő jön érted, és ő kísér haza. Este nyolcra itthon kell lenned, és ajánlom, hogy csak vidámpark legyen, semmi más, vagy lecsukatom!

- köszi, köszi, köszi! - szorítottam meg karját. Felkaptam a laptopot aztán visszarohantam a szobámba. Megírtam Jaehonak az igent, aztán végleg a tanulásra figyeltem.

Reggel az ébresztő előtt keltem fel. Felvettem az egyenruhát, aztán a konyhába siettem. Csináltam magunknak reggelit, amit sietve ettem meg, utána rohantam felkelteni Minhot. Kopogás nélkül nyitottam ki az ajtót. Szó szerint tenyereltem rá a kilincsre.

- ébre...- amint megláttam, hogy a pólóját veszi fel, elakadt a szavam.

- fent vagyok. - bólintott és felvette a pólót. Közelebb lépett hozzám. - csukd be a szád. - csukta be mutató ujjával. - a végén belerepül egy bogár. - ment ki. Magamat legyezve az ajtóban néztem körbe a szobában. Mély levegőt vettem, utána visszatopogtam a szobámba. Bepakoltam a táskámba, s indulásra készen vártam Minhora a bejárati ajtónál. - mehetünk? - vette fel a cipőjét.

- igen. - tettem el a mobilomat. Kivárta, amíg kimentem a házból, bezárta az ajtót, aztán a kocsihoz közeledett.

- időben érj haza. - nézett rám szigorúan, mikor az iskolánál parkolt le.

- jól van már, na. - forgattam a szemem.

- vigyázz magadra. Ha baj van hívj. - puszilta meg a homlokomat.

- oké...- szálltam ki. Hátamra vettem a táskát, az épület előtt Jaeho állt a falnak dőlve. Telefonjába volt bele bújva. Mosolyogva léptem oda hozzá. - szia! álltam meg mellette.

- szia!- nézett rám mosolyogva. - hogy aludtál? - tette el a telefont.

- egész jól, te?- kérdeztem, közben elindultunk be.

- én is jól. Mikor végzel ma?

- um...olyan két óra körül.

- rendben, akkor három órára érted megyek. - az osztály teremig kísért. - itt ketté válnak útjaink. Majd délután. - adott egy puszit a számra és elsétált. Döbbenten néztem utána, de aztán mosolyogva trappoltam be a terembe. A lányok voltak csak bent. Leia kivételével. Sihyeon padját állták körbe.

- sziasztok, mi a baj? - furakodtam oda közéjük.

- az új csaj! - nézett rám könnyes szemeivel Sihyeon.

- mit csinált? - ráncoltam homlokomat.

- valahonnan megtudta, hogy tetszik Jungwoo és ma arra léptem be a terembe, hogy egymást falják! - csapta le a telefonját a padra. Nagyokat pislogva néztem a síró lányt.

- neked tetszik Jungwoo? - mértem rá döbbent pillantásokat.

- igen...de ez a csaj már le is kapta! - hajtotta le a fejét, hogy ne lássuk a könnyeit.

- még csak nemrég jött, és már kavarja a szart! - sóhajtottam fel. - Jungwoo tud róla, hogy tetszik neked? - tettem le a táskámat a padra.

- nem...- rázta fejét.

- valahogy kiiktatjuk a csajt. - simogatta hátát Jiwoo.

- és mi van azzal, hogy befogadunk mindenkit? - ültem fel az asztalomra.

- ha tetszik neki a srác, ez a törvény számunkra nem létezik. - vont vállat Hyoyeon.

- értem. - bólintottam. Az ajtón a fiúk jöttek be nevetve, utánuk pedig Leia és Jungwoo kézen fogva.

- ribanc...- morogta Hyojin.

A tanár bejött, Sihyon letörölte könnyeit, a többiek pedig leültek a helyükre. Szemem sarkából Leiát figyeltem. Wonwoo mellé Jaehyun ült, Jaehyun helyére pedig Leia, hogy Jungwoo mellé tudjon ülni. A tanár már nagyban magyarázta az anyagot, de én csak a csajt tudtam figyelni. Egész órán fogta Jungwoo kezét és mosolygott rá.

- miért ilyen agyzsibbasztó? - kérdeztem fejemet fogva, még mindig őket nézve.

- tán problémája van, Ms Lee? - a tanár hangjára érdeklődve fordultam felé.

- nem is egy...- húztam el a számat. - de magával semmi gondom! - mosolyogtam ártatlanul.

- azt ajánlom is. - tolta feljebb a szemüvegét és visszafordult a táblához.

Iskola után a lányokkal a kapu előtt álltunk. Nem értem, hogy, ha Sihyeonnak tetszik Jungwoo, miért veszi el tőle. Azt mondta az én életemet fogja megkeseríteni, akkor miért más szerelmét veszi el? Szememmel kerestem Leiát az utcán. Mobilját bújva jött ki a kapun. Oda mentem hozzá és megfogtam a kezét.

- te meg mit csinálsz? - rángatta csuklóját.

- fogd be! - távolabb vonszoltam az iskolától, egyenesen egy fa tövébe, aminek neki löktem. - azt mondtad az én életemet fogod megkeseríteni, akkor miért Sihyeon életét teszed tönkre? - tettem karba a kezeimet.

- ohh hát innen fúj a bizonyos szél! - nézett fel a lombkoronára nevetve. - várd ki a sorod! A tiéd sokkal rosszabb lesz, mint amilyet a többieknek szánok! - lépett közelebb hozzám.

- miért bántod őket, ha én "ártottam neked"? - tettem idézőjelbe az utolsó két szót.

- miért mondjam el a tervem? - mosolygott gonoszan, s mégközelebb lépett. - csak várd ki a végét! - ütögette meg a vállam és otthagyott. Fújtatva mentem vissza az iskolához. Minho már ott várt a kocsiban.

- ki volt az, a lány?- indította be a motort.

- csak egy régi ismerős.