Az iskolában ültem a padban és néztem, a barátaim hülyeségét. Csengőkor mindenki ment a helyére. Az osztályfőnök jött be, amit mindannyian furcsáltunk.

- jó reggelt nektek, jön mindjárt Mrs Kim, csak mondani szeretnék valamit...- állt meg az osztály előtt, végig nézett rajtunk, majd az ajtó felé nézett. - köszöntsétek új osztálytársatokat. - az ütő megállt bennem, amikor megláttam őt. Még levegőt is elfelejtettem venni.

- sziasztok, Larissa Cartes vagyok, de hívjatok csak Leiának. - az a hamis mosoly, ami az arcán volt, szó szerint égette a szememet. Végig nézett az osztályon. Mikor meglátott az, a mosoly gonosszá változott át. Kezemmel a ceruzámat szorítottam.

- rendben, foglal helyet Wonwoo mellett. Fogadjátok be, nekem mennem kell. - ment ki a teremből. Ideges lettem. Végig nézett rajtam, majd leült a fiú mellé. Tekintetemmel kísértem végig, ahogy leül oda. Törés hangja ütötte meg a fülemet. Döbbenten néztem a ketté tört ceruzát.

- Jia, jól vagy? - hajolt közel a padomhoz Jiwoo.

- tessék? - csaptam le ceruzát az asztalra.

- azt kérdeztem, jól vagy? Ketté törted a ceruzádat.

- ja, hogy az... Jól vagyok. - bólintottam mosolyogva.

A tanár bejött és elkezdte az órát. Szünetben kimentem a mosdóba. A kezemet mostam, amikor nyitódott a mosdó ajtaja. A tükörből láttam, hogy Leia jött be. Nem foglalkozva vele mostam a kezemet.

- bocsánatot kéne kérned. - állt meg a hátam mögött. Elzártam a csapot és megtöröltem a kezemet.

- miért is? - fordultam felé.

- amiért kórházba küldtél engem is, és a barátnőmet is! - lépett felém egyet. - amiért megszégyenítettél a barátaim előtt! - lökte meg a vállam. - és amiért elvetted a barátomat! - lökött neki az egyik mosdó kagylónak.

- figyelj, aznap sokat ittam, sajnálom, nem emlékszem semmire, egy videón láttam mi történt. Ami a barátodat illeti, nem vettem el, azt se tudom ki a barátod.

- Kang Mingyu! Ő volt az! Bosszút fogok állni, tönkre teszem az életed! - sziszegte utána a hajamba markolt. - el fogom érni, hogy attól rettegj, ha rád nézek! - lendítette a kezét és arcon vágott. Elengedte a hajamat, aztán kiment. Szembe fordultam a tükörrel és megnéztem benne az arcomat. Egy kicsit piros, de semmi több. Sóhajtva mentem vissza az osztályterembe.

Délután én léptem le a leghamarabb az osztályból. Igaz az iskola előtt megálltam. Egy ismerős alakot pillantottam meg a parkolóban. Mr. Choi volt az. Csak észre ne vegyen. A telefonomat vettem elő, és úgy csináltam, mintha telefonoznék, és nem vettem észre. Összevissza nyomkodtam mindent rajta. Egy kezet éreztem meg a fejemen. Sikítva léptem hátrébb, de a fal megállított.

- mai fiatalok...- ingatta fejét, aztán levette a napszemüvegét. - ha nem azt nyomkodnád, talán nem félnél mindentől, ami váratlanul ér téged. - tette zsebre a kezeit.

- mit keres itt? - néztem rajta végig megszeppenve. Sötét kék ing és egy fekete farmer nadrág volt rajta, fekete haja a szemébe lógott. Az ing ujja könyökéig volt feltűrve és a nadrágjába volt begyűrve.

- bocsánatot szeretnék kérni, amiért tegnap olyan csúnyán bántam veled. - támaszkodott a falnak bal kezével a fejem mellett. Nem tudtam mit mondani. Alsó ajkát megnyalta. - van annyi szeretet a kicsi szívedben, hogy megbocsátasz nekem? - hajolt le hozzám.

- nincs semmi baj. - húztam hátra a fejem, és a füvet kémleltem.

- rá érsz ma délután? - egyenesedett ki.

- ráérek, de Minho mindjárt jön értem és visz haza.

- vagy úgy...lenne kedved eljönni velem meginni egy kávét? Tényleg sajnálom, hogy tegnap olyan bunkó voltam, csak hosszú napom volt. - tette zsebre a kezét.

- nem tudom...Minho nem örülne, ha önnel- nem tudtam befejezni, mivel mutató ujját a számra tette.

- tegeződjünk, oké? Nincs olyan sok év köztünk. - mosolygott.

- rendben....szóval Minho nem örülne, ha veled lennék...nem bír téged. - néztem rá félve.

- én sem őt, de ne tőle függjön az életed. - hajolt közel megint.

- m-még a teljes nevedet sem tudom. - nyeltem egy nagyot. Nagyon közel volt hozzám.

- Choi San. - mosolygott féloldalasan.