Az ember a földön feküdt még mindig ájultan, én pedig az evezővel támasztottam meg magam, míg Minho és két rendőr meg nem érkeztek. Az egyik megbilincselte az egyedet, felállították, és levették róla a maszkot. Egy, nagyjából, velem egykorú lányt rejtett a fekete ruha.

- ismeri? - kérdezte tőlem a rendőr, fejemet ráztam, miszerint nem. - rendben, bevisszük és kihallgatjuk. A kisasszonynak is be kell fáradni, Mr. Parkkal, és azzal a fiúval, akivel a holttesteket találták meg. Őket is ki kell hallgatnunk. - kezemmel óvatosan kezdtem el húzogatni Minho zakójának az ujját.

- a lányt nem lehetne itt kihallgatni? - karolta át a vállam.

- nem, kérem fáradjon velünk. - mutatott maga elé a rendőr. Félve néztem fel Minhora.

- mire kijössz onnan, ott foglak várni, okés? - fogta meg mindkét kezével a fejem. - láttál már olyan filmet, ahol kihallgatnak valakit, nem?

- d-de..de-

- minden úgy fog lezajlani, ahogy láttad. Veled megyek. - puszilta meg a homlokomat, ami most jól jött. Aprót bólintottam, aztán elindultam a rendőrökkel. Kikísértek az iskolából egyenesen egy rendőr kocsihoz.

- szálljon be! - nyitotta ki az egyik hátsó ajtót a magasabb rendőr.

- ugye ezt a valakit nem mellém akarják betenni? - néztem az ájult lányt.

- nem lesz semmi baj, bilincsben van. - mondta egyhangúan, ami annyira megnyugtatott, hogy libabőrös lettem. Bizonytalanul ültem be, betuszkolták mellém a lányt, akinek a feje a vállamra esett. Na ilyen kényelmetlenül sem éreztem magam eddigi életemben. A két rendőrtiszt beült előre, gyújtást adtak a motorra, aztán vittek is a kapitányságra. Mikor odaértünk a lányt kivették az autóból. Már kezdett ébredezni. Én is gyorsan kiszálltam. Gyorsan rohantak be az épületbe, engem otthagyva. Utánuk futottam, de a portás megállított.

- miben segíthetek? - állt elém.

- k-kihallgatni hoztak be...- léptem egyet hátra.

- valóban? - vonta fel az egyik szemöldökét. - gyere utánam. - indult el. Tétovázva mentem utána. Az első emeletre vezetett fel, az egyik ajtó előtt megállt. - foglalj helyet, a nevedet mond meg, kérlek.

- Lee Jia. - ültem le az egyik műanyag székre.

- rendben, pár perc és Mr. Choi itt is lesz. - írta fel egy papírra.

- rendben. - feszengve ültem a széken. Most vagyok elsőnek rendőrségen, de nem tetszik. Még ha Minho itt lenne, egy fokkal lenne csak jobb.

- Lee Jia? - hallatszott egy idegen hang, amire felkaptam a fejem. Minhoval egy idős lehetett a férfi.

- igen..- bólintottam egy aprót.

- jöjjön. - sétált az ajtóhoz. Egy kulcsot elővéve nyitotta ki az ajtót, és előre engedett.

- köszönöm...- motyogtam halkan. Egy asztal volt a szobában, az egyik falon egy nagy ablak, amin nem lehetett belátni, az asztal két végében egy-egy szék. Vagyis egy sima kihallgató szoba.

- foglaljon helyet. - intett az egyik székre a férfi, ahogy elhaladt mellettem. - nincs túl sok időm, önön kívül van még három személy, akiket ki kell hallgatnom, szóval gyors leszek, és remélem együtt müködő lesz, mert, ha nem...bent tartjuk. - dőlt hátra a székben. Nem tetszik a stílusa...- hogy történt az egész?

- az osztálytársammal vártuk a portást, hogy kinyissa a kapukat, és az ajtót, hogy be tudjunk menni. Miután benyitottunk már ott volt mind a két holttest, és a felirat is.

- Kim Seongjunnak hívják az osztálytársát? - nézegette a lapokat, amiket magával hozott.

- igen.

- ismerte a két áldozatot? - firtatta sóhajtva. Nagyot nyeltem.

- cs-csak rálátásra...úgy közelről n-nem.

- ön beszédhibás? - nem kicsit lepett meg a kérdése.

- nem...

- akkor ne dadogjon! Szóval azt mondja, hogy ránézésre ismerte a két férfit. Hol látta őket?

- tegnap..oda jöttek hozzám ittasan...

- mit akartak? - nézte újra a lapokat, csak most jegyzetelt is.

- a benzinkutat keresték...

- megmutatta nekik? Kapcsolatba került a két férfivel? Bármilyen kapcsolat. - már a gombóc ott volt a torkomban.

- a-ami-

- ne dadogjon! Zavarban van, vagy mi az isten nyila? - csapott egyet az asztalra, amire ijedten húztam össze magam.

- most vagyok először ilyen helyzetben....

- hány éves? - nyugodtabb volt a hangja.

- tizenhét.

- hmm...szóval, valamilyen formában kapcsolatba került velük vagy nem?

- nem tudom, hogy mondjam el...- néztem rá félve.

- hát csak mondja ki! - legyintett hanyagul. Nagyot nyeltem.

- el akartam őket küldeni, de berángattak egy sikátorba. Kértem őket, hogy engedjenek el, de csak felpofoztak...- homlokát ráncolta, és érdeklődve egyenesedett kis, s jegyzetelt.

Nekem meg a könnyeim folytak le az arcomon, ahogy visszagondoltam arra az emlékre, amit el akarok süllyeszteni magamban. El akarom felejteni.

- folytassa! - nézett rám mérgesen.

- ö-összekötötték a kezemet és betömték a számat, az egyik pedig megtette...- annyira remegett a hangom, hogy még én sem értettem tisztán amit mondok neki.

- tartunk egy kis szünetet. - ment ki.