Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

38

Sziréna hangja ütötte meg a fülemet, amire felpattantam a földről. Egy járőr kocsi farolt be a suli utcájába. Majdnem kidöntött egy villanyoszlopot, úgy parkolt le. Minho szállt ki belőle sietősen. Nagy léptekkel közelített felénk.

- te jól vagy? - állt meg előttem és kezei közé vette az arcomat.

- igen...csak egy kicsit megijedtem. - bólintott, aztán visszament a kocsihoz.

- ez meg mi volt? - állt fel mellém Seongjun.

- ő Minho.

- úgy tudtam nincs barátod..

- nincs is. - ráztam fejemet.

- akkor ez az előbbi mi volt?

- ezt most itt nehéz lenne elmagyarázni.

- barátság extrákkal? - mire válaszolni tudtam volna, Minho sétált felénk, kezében bólyákkal, meg kordonszalaggal.

- téged hogy hívnak? - nézett a mellettem álló fiúra.

- Seongjun...- felelt halkan.

- írj a barátaidnak, osztálytársaidnak, hogy ma elmarad az iskola. Ne legyetek kint, nem biztonságos. Gyertek be. - ment be a suliba.

- miért? Talán az iskola biztonságos? Uram, bent van két hulla! - fordult utána.

- kint meg ki tudja, hány gyilkos. - nézett végig a fiún. - gyertek be. - megvárta míg bemegyünk, aztán becsukta az ajtót. - telefonáljon a diákoknak, tegye ki az iskola honlapjára, vagy bánom is én hogyan csinálja, de tájékoztassa a diákokat, hogy a tanítás ezen a napon elmarad. - fordult a portáshoz.

- már elnézést, de erről nem maga dönt! - tette karba a kezeit a férfi. Minho sóhajtva tette le a cuccokat, amit a kezében tartott.

- uram, nézze. Két kibaszott hulla van ebben az iskolában! Az egyiknek karja nincs, a másiknak lába. Feltehetően itt lesznek valahol a végtagok. Nem szeretném, ha valamelyik diák találná meg, ez az iskolának is árthat. Ez az egyik, a másik, órákig eltarthat a helyszínelés, és nem biztos, hogy a kedves bizottság átadja a helyszínt, mert valószínűleg ezt itt- mutatott körbe. - le fogják zárni. Szóval ma rohadtul nem lesz tanítás! És most hívjon fel mindenkit, tanárokat, szülőket, diákokat, és tájékoztassa őket az esetről, de csak a tanároknak mondja el mi történt. A szülőknek ne. Értette, maga barom? - annyira közel ment a férfihez, hogy a falig hátrált a suli portása, és csak bólogatott. - reméltem is. Szóljatok ti is a barátaitoknak, és mondjátok, hogy ma elmarad a tanítás. - fordult felénk, aztán végezte a dolgát.

- hallod Seongjun..- böktem meg a fiú vállát.

- na? - hajolt le hozzám.

- kurvára bejön ez a fajta Minho. - suttogtam, hogy csak mi halljuk. Hangosan nevette el magát.

- szóval mi van köztetek? - egyenesedett fel.

- hát um...talán mind ketten többet érzünk a másik iránt, de ez nem biztos.

- értem, na szóljunk ezeknek a barmoknak. - vette elő a mobilját és hívást indított. - jó reggelt kedves barátaink ! Megkérünk titeket, hogy maradjatok otthon a seggeteken, és pihentessétek azt, az elsoványodott, kérges eszeteket. - nézett bele a kamerába.

- mi bajod van? - kérdezte Huijun. - már mindjárt ott vagyok az iskolánál.

- ja, mi is. - szólalt meg Jihyo.

- ma elmarad a tanítás.

- komolyan? Ha szivatni mersz, letépem a töködet! - kiáltotta Sihyeon.

- kell az még neked! - fejemet fogva fordultam el, nehogy elnevessem magam. - de nem szivatlak, itt van velem Jia is. - fordította felém a kamerát.

- khm..sziasztok...- nevettem el magam a végén.

- szia, de miért nincs suli? - Jaehyun kérdésére, Seongjun a két hulla felé fordította a kamerát.

- azért nincsen suli, öcsém, azért. - mutatott a két holttestre.

- azt a kurva...mi történt? - kérdezte Jungwoo.

- nem tudjuk. Mikor bejöttünk, akkor már itt voltak. - fordította vissza a kamerát. - Jia pasija, vagy kije már nyomoz az ügyben.

- nem a barátom! - csaptam meg a vállát.

- de lehetne! - kiáltotta Hyoyeon.

- jól van, ezt megbeszélitek később! Akkor ma nincs suli? - vágott közbe Wonwoo.

- nincs. Adjátok tovább az ismerőseiteknek.

- rendben, akkor sziasztok. - lépett ki.

- akkor fordulhatunk vissza...na mindegy, sziasztok. - léptek ki sorban.

- szerintem én akkor megyek is haza. - tette el a mobilját.

- rendben. Vigyázz az úton. - öleltem magamhoz.

- okés. - elengedtük egymást, ő elindult haza, én meg leültem az egyik padra, és néztem, ahogy Minho fotózza a helyszínt. A kollégái is megérkeztek, így már nem egyedül kellett csinálnia.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro