Otthon levettem a cipőt és mentem a szobámba. A táskámat ledobtam és leültem az ágyra. A kezeimen még mindig érzem a szorítást, a számban, mintha még mindig benne lenne az a rongy, az alfelem meg éget vagy nem is tudom, de rossz.

Kerestem valami bő ruhát a szekrényemben aztán mentem a fürdőbe. A függönyöket elhúztam, felkötöttem a hajamat és megengedtem a vizet a fürdőkádba. A tükörben néztem magam. Az arcomon látszott a férfi kéznyoma, a szemeim pirosak voltak a sírástól. Nagyon jó...

Levettem a ruháimat és belemásztam a kádba. Behunyt szemmel áztattam bőrömet. Nem akartam sokáig a vízben maradni, így mikor úgy éreztem, hogy rendesen átázott a bőröm kiszálltam a kádból. Megtöröltem a testem, a ruháimhoz igyekeztem. Felvettem a ruháimat, leengedtem a vizet a kádból, után vissza mentem a szobába. A táskámhoz léptem, remélem nem ázott el az összes könyvem és a füzetem. Kivettem belőle a könyveket, és a füzeteket.

Hát...annyi a szerencsém, hogy ezeket nem kell visszaadni. Kitettem őket az asztalra száradni, utána újra a táskámhoz léptem. Homlokomat húztam össze, amikor valami mást is találtam benne. Nem láttam jól, így felfordítottam a táskámat, és rázni kezdtem. Sokkosan álltam ott az asztal előtt, mikor kiesett belőle az a valami.

- Minho és! Minho, hol vagy? Minho! - rohantam be a szobájába, de nem volt ott. - Minho! - a konyhába akartam berohanni, de pont kijött, így neki mentem.

- mi a baj? - törölgette a kezeit.

- a-a táskámban...gyere! - ragadtam meg a csuklóját.

- mi történt? - a szobámban odatoltam az asztalomhoz. - Jézus Mária....- vette fel az asztalról. - ez Jisoo ujja lehet. - nézegette.

- nem érdekel kié, csak tűntesd el innen! - kiáltottam rá az ajtóból.

- csak nem félsz egy ujjtól? - fordult felém nevetve.

- te hogy tudsz ilyenkor is nevetni? - kérdésemre csak megrázta a fejét.

- jövök mindjárt. - tette le az ujjat az asztalra és kiment.

- ne hagyj már magamra! - mentem utána.

- csak a szobámba megyek, nem világgá. - nyitott be a szobába. Egy zacskót vett ki az egyik szekrényéből, utána visszarohant a szobámba. - holnap beviszem a laborba, ha minden igaz Jisoo ujja lehet. - tette el a táskájába. - hol volt? - nézett rám kérdőn.

- a táskámban. - a hátizsák felé fordult és átnézte. A kisebbik részbe akart benézni, mikor rákiáltottam.

- oda ne! - rohantam oda és kikaptam a kezéből.

- miért? - vonta fel a szemöldökét.

- mert...- vörösödtem el. A hátam mögé rejtettem a táskát.

Felém lépett egy lépést, én meg a szekrényig hátráltam. Lehajolt hozzám és mosolyogva mart ajkaimra. Döbbenten néztem rá. Szememet behunytam és visszacsókoltam. Kezével közelebb vont magához. Kivette a táskát a kezemből és ellépett tőlem. Kicipzározta és belenézett.

- azt hittem drog, de csak tisztasági betét. - vette ki azt a három darabot. Azt hittem megnyílik alattam a föld. Hanyagul dobta őket hátra, az ágyra. - mi a baj? Annyira...piros vagy. - kérdésére csak legyintettem. - a táskádban nincs több. - tette le az asztalra. - de neked van valami bajod. Amióta haza jöttünk alig szólsz hozzám. Valami rosszat csináltam? - jött közelebb hozzám.

- t-te nem. - fordítottam el a fejem.

- akkor ki? - fogta meg a kezem. - Jaeho bántott?

- ő megvédett...

- mitől? Jia, ez nem vicc. Mi történt? - húzott az ágyra és leültetett.

- é-én nem akartam, ellenkeztem, de megtették...- sírtam el magam.

- miről beszélsz? Kezdesz megijeszteni. - csak megráztam a fejem. - mi történt, Jia? - nem mondtam semmit csak beleültem az ölébe és hozzá bújtam. - ha nem mondod el, nem tudok segíteni.

- a sikátorban..meg akartak erőszakolni...- markoltam bele a pólójába.

- várj, mi van? - fogta meg a fejem és eltolt magától.

- k-két férfi bevonszolt egy sikátorba...- arcomból elvettem a hajamat, így megmutattam neki a piros foltot az arcomon.

- bántottak? - fordította maga felé az arcom azon oldalát.

- igen...és az egyik meg is tette..de Jaeho leszedte rólam. - fordítottam vissza a fejem, és újra nyakába bújtam.

- és ezt nem akartad elmondani egyből? - tolt el újra és szigorúan nézett.

- d-de....- hajtottam le a fejem.

- jól van, semmi baj. - ölelt magához. - megtalálom őket.