Másnap reggel a saját ágyamban, az ébresztőórára keltem. Kedvtelenül másztam ki az ágyból és vettem magamra az egyenruhát. A konyhában Minho ült, reggelizett.

- jó reggelt. - köszöntem neki és leültem vele szembe.

- neked is. - nézett rám mosolygva. - ma egy kicsit később megyek érted, ha nem baj. Körülbelül tíz percet kések.

- nem, dehogy, nem baj. - ráztam fejemet. - a varrat helye...nem fáj?

- nem, nem ez az első. - legyintett. A reggelinket elfogyasztottuk, aztán fogat mostunk, utána Minho vitt az iskolához. Mielőtt kiszállhattam volna megragadta a csuklómat és visszarántott. Kérdőn fordultam felé. Közelebb hajolt és a homlokomra puszilt. Már megint...tegnap is reggel, délelőtt, délben, délután, este is ezt csinálta. Nem zavar, csak fura. - ez nélkül sehova. - mosolygott, amire a szívem megdobbant. Egy aprót bólintottam és pirosodva szálltam ki az autóból. Az aulában Yiren ült az egyik padon és tanult.

- te ilyenkor is tanulsz? - álltam meg előtte.

- nem tanultam a dolgozatra. - húzta el a száját.

- annak a válaszait a srácok ellopták, nem fotóztad le? - ültem le mellé.

- ez másik dolgozat. Amit múlt héten írtatok, csak én nem voltam. - nézett rám.

- értem, és miért itt tanulsz?

- ha hiszed, ha nem, itt nagyobb csend van, mint az osztályban. - mosolygott kínosan.

- oh..- nevettem el magam. - akkor hagylak is tanulni. - álltam.

- rendben, csengetéskor megyek.

- rendben. - indultam el a terembe. A lépcsőn mentem fel amikor neki ütköztem valakinek.

- nem tudsz figyelni? - förmedt rám. Szemforgatva néztem rá.

- csak te hiányoztál. - kerültem ki, de a kezemnél fogva húzott vissza.

- szóval hiányoztam? - vigyorgott büszkén.

- mit akarsz? - rántottam ki kezemet az övéi közül.

- tőled? Semmit. - horkantott fel és ott hagyott. Puffogva mentem fel a terembe. Beértem, leültem a helyemre és a szememmel Sihyeont és Hyoyeont kezdtem keresni, de nem találtam őket.

- Huijun, hol van Hyoyeon és Sihyeon? - kaptam el a fiú karját, aki a padom mellet ment volna el.

- ha jól láttam a mosdóban vannak. - vont vállat.

- okés, köszi! - rohantam ki. A mosdó ajtaját hevesen nyitottam ki. Hyoyeon a tükrök előtt készített szelfit, Sihyeon gondolom meg a dolgát végezte. - Hyoyeon!

- hello csajszi, mizu? - mosolygott rám és megölelt. - mi volt az a bulin? Tökre ránk hoztad a frászt.

- miről beszélsz? - ráncoltam a homlokomat.

- van róla videó. - lépett ki a kamerából és belépett a galéria alkalmazásba. A kezembe nyomta a telefont, én pedig elindítottam a videót. Nagy szemekkel néztem, ahogy visszavágok Leiának. Sose mertem neki visszaszólni.- ki volt az a lány?- vette ki a kezemből a mobilt és zsebre tette, mikor vége volt a videónak.

- a régi iskolámból egy suttyó. - legyintettem. - de nem csak ezt csináltam...

- mit csináltál még? Azon kívül, hogy átvágtál Minhyuk sövényén?

- mit csináltam? - néztem rá felvont szemöldökkel.

- hát mikor elindultál ki, bele akartál menni a sövénybe, csak megbotlottál, így a jó úton mentél ki. - zárnak a kattanását hallottuk, majd Sihyeon jött ki az egyik fülkéből.

- szia, Jia! Mi újság? - ment a kagylóhoz kezet mosni.

- el kell mondanom nektek valamit. - fújtam ki a levegőt.

- ne kímélj.

- lefeküdtem Minhoval. - néztem őket felváltva.

- hogy mit csináltál?? - kérdezett vissza vigyorogva Sihyeon. - komolyan?

- aha...

- de hisz ez szuper! - tapsolt Hyoyeon.

- és azóta, meg az előtt is, homlokpuszikat ad. - a két lány összenézett, majd mosolyogva néztek rám.

- tudod mit jelentenek a homlokpuszik? - kérdezte Sihyeon.

- nem, mit?

- azt, hogy fontos vagy neki, értékesnek tart, el van köteleződve feléd. - válaszolt Hyoyeon.

- ezt nem tudtam...- néztem a padlót.

- ha tudja, hogy mit jelent a homlokpuszi, akkor tényleg szeret. - bólintott Sihyeon.

- ez maradhatna hármunk közt? - mutattam magunkra.

- persze. - válaszoltak egyszerre.