Fej fájásra ébredtem. Fejemet fogva ültem fel az ágyban. Homlok ráncolva néztem végig a szobán. Egy biztos, ez nem az én szobám. A hideg futott végig a testemen. A takarót jobban húztam magamra. Magam mellől nyöszörgést hallottam meg. Mikor oda fordultam Minho alvó lényét pillantottam meg. Felső testét nem takarta semmi, még a takaró sem. Ijedten emeltem fel magamról a takarót.

- ne, ne, ne...! - suttogtam halkan. Ez nem lehet... Minho közelebb húzódott hozzám és magához szorított.

Nyakamon éreztem forró leheletét. Kezét óvatosan próbáltam meg leválasztani magamról, de amikor megmozdult inkább hagytam az egészet. Inkább megvárom míg felébred. Amennyire emlékszem a tegnapi buliból az valamilyen csaj, meg törött üveg.

- Jia...- motyogta Minho. Most válaszolnom kéne, vagy mi? Nagyot szippantva a levegőből nyitogatta pilláit.

Feljebb tornázta magát, aztán megdörzsölte szemeit. Egy ideig még csukva tartotta a szemeit, utána rám pillantott. Egy mosoly kúszott az arcára.

- jó reggelt.- mászott felém. Közelebb hajolt az arcomhoz és megpróbált megcsókolni. Mellkasára tettem a kezem és elfordítottam a fejem. - valami baj van? - hangjára felé néztem.

- m-mi...szóval mi...- mutogattam rá és magamra.

- lefeküdtünk. - bólintott. - azt mondtad szeretnéd, nem tettem olyat, amit nem szerettél volna. Megengedted, sőt, te kezdeményeztél. - egyik kezemmel homlokomat fogtam, másikkal a takarót szorítottam a mellkasamhoz. - minden rendben?

- p-persze, csak egy kicsit fáj a fejem...- motyogtam zavaromban.

- hozok gyógyszert. - mosolygott szelíden. Bólintottam és még jobban összehúztam magam. Kitakarta magát, így megjelent előttem meztelen teste.

Ajkaim elnyíltak, szemeim tányér nagyságúra tágultak. Hirtelen lett olyan melegem, hogy nem tudtam mit kezdjek magammal. Felkapott egy köntöst, aztán kiment.

- úristen...- csúsztam a takaró alá.

Kitakartam magam, s amíg ő a gyógyszert hozta összeszedtem a ruháimat, majd felvettem őket.

Amint lábra álltam, vissza is zuhantam az ágyba. Fájnak a lábaim... Mégegyszer neki próbálkoztam, de csak harmadjára sikerült felöltözni.

Vissza ültem az ágyra és betakartam volna magam, de valami elvonta a figyelmemet. A lepedőn vér folt díszelgett. Teljesen lesápadtam.

Na ne...még valami sokkoló hír? Az ajtó nyílt, én pedig úgy ugrottam rá a nagy piros foltra, mintha az életem múlna rajta.

- tessék. - jött be és letette az éjjeli szekrényre a vizet. Leült az ágyra, kezembe adta a gyógyszert, aztán a vizet is.

- köszönöm. - vettem el a fájdalomcsillapítót. Figyelemmel kísérte végig, ahogy beveszem a gyógyszert. - csináltam valamilyen hülyeséget az este? - adtam vissza neki a poharat.

- valami olyasmit mondtál, hogy lehet kórházba küldtél két lányt. - vont vállat. - csináljak valamit reggelire?

- um...igen...

- mit? - mászott közelebb és az ölembe helyezte a fejét.

- palacsintát...- néztem le rá.

- rendben. - mosolygott. Felemlekedett, az arcomra adott egy puszit, aztán kiment. Ki kell cserélnem a lepedőt.

Felálltam és leszedtem az ágyról a lepedőt, de ami a lepedő alatt volt...csak még jobban elsüllyedtem szégyenemben. Átütött az ágy matracára. Tátva maradt szájjal néztem az ágyat. Az ajtó hirtelen nyílt ki, amire én ijedve ugrottam rá az ágyra.

- te mit csinálsz? - ráncolta homlokát.

- um...ágyazok. - mosolyogtam ártatlanul.

- aha...most az igazat. - állt meg karba tett kezekkel.

- ez ciki....- fordítottam el a fejem.

- mi? - nagyot sóhajtva szálltam le az ágyról.

- v-véres lett...a lepedővel együtt...- haraptam be az ajkam.

- de hisz ez természetes az első után. - nevetett halkan.

- ho-hogyan...? - kaptam rá tekintetem.

- nincs semmi baj. - mosolygott, majd a kezét nyújtottam - gyere. - biccentett.

- o-oké..- egy lépést tettem, de azt is sántítva.

- fáj? - jött közelebb.

- egy kicsit...- néztem fel rá.

- bocsánat. - nevetett édesen, ami mosolygásra késztettet. Felkapott menyasszonyi pózba, aztán kivitt a konyhába.